d633c53fc2c7f392b7d7012fd89bcd2e.png70df90ff013c50f28b4d23bb62a0d4d5.png5922b1fe36ca1ab51be0bf6985c620b4.png14e4401326fb6b605bd6990b25f89862.png91ee7287ad2e4527a755deadac25ff56.png

2019. április 23., kedd

Kollázsok

Készítettem realisztikus kollázsokat a szereplőkről, hogy kicsit közelebb hozzuk őket Nektek, olvasóinknak.
Airi



Airi Hayasawa

Reiko Ryuusaki

Ichigo Kurosaki

Hitsugaya Toushirou

Renji Abarai

Hisagi Shuuhei

Ulquiorra Schiffer

Grimmjow Jaegerjaquez





2019. április 8., hétfő

17.rész - Bleach TNG - Az eltemetett kötelesség


17.rész - Bleach TNG - Az eltemetett kötelesség




A nap sugarai szelíden betáncoltak a szoba ablakain, aranyló árnyalatokat festve a hófehér menyasszonyi ruhára.


Airi feszülten méregette magát a tükörben miközben Reiko elvégezte rajta az utolsó simításokat.

-Ideges vagy? – kérdezte barátnőjét a vöröske.

A szőkeség mély levegőt vett. Lehunyta szemeit, majd gömbölyű pocakjára tette kezeit, lassan kifújta a levegőt és bólintott egyet.


Reiko elmosolyodott a reakción.

-Nincs miért aggódnod, le fog esni az álla.

-És mi van, ha meggondolja magát? – bökte ki végül a lány a kérdést, ami mindvégig nyomasztotta.

Rei ekkor őszintén felnevetett.

-Viccelsz? Téged kényszerítettek bele a házasságba és most az elutasítástól félsz? 

Airi morcosan barátnőjére pillantott a tükörből.

Miután elkészültek, hatalmas vigyorral az arcán Riribe karolt.

-Akár felkészültél, akár nem, indulnunk kell, mert elkésünk a ceremóniáról –mondta vidáman, majd kivezette a hulla sápadt Airit a szobából az udvaron várakozó vőlegény és vendégsereg felé.

Hisagi is éppúgy feszült volt, mint Airi.


A szőkeség azóta ezerszer bocsánatot kért hirtelen indulatai miatt és szégyellte, hogy ilyen szörnyű dologra akart vetemedni. Próbált Shuuhei kedvében járni, abbahagyta az ellenséges viselkedést és a lázadást is. Ráébredt , hogy mindeddig önző volt, hiszen csak magára gondolt miközben a fiú is szenvedett. Legbelül tudta, hogy nem csak vonzalmat érzett Hisagi iránt, ezért nem fojtotta el érzéseit továbbra is makacssága és csalódottsága miatt. A fiú észrevette az Airiben végbemenő változásokat, így nem tudott rá sokáig neheztelni.


Nem mondta ki egyikőjük sem, de úgy érezték talán tényleg lehet esély arra, hogy boldogok legyenek.

A két lány egymásba karolva végig vonult a gyönyörűen feldíszített folyosókon, lépteiket érdeklődő tekintetek kísérték végig a hátsó udvarhoz vezető úton.

Zenészek halk muzsikájának kezdete jelezte a násznép felé, amikor elérték céljukat. Minden szem rájuk szegeződött.

Hisagi nem tudta tovább leplezni boldogságát mikor meglátta menyasszonyát. Csillogó szemekkel nézte a felé közeledő lányt, széles mosollyal az arcán.

A szőkeség odaérve Hisagi szemeibe nézett, amitől ő is elérzékenyült. A fiú két keze felé nyúlt, majd szorosan megfogta azokat.

Miután mindketten kimondták az igent, megtörtént az első hitvesi csók is.

A tömeg meghatva nézte végig a jelenetet, közöttük Reiko is, aki sírva fakadt. Szíve mélyén tudta, hogy barátnője boldog volt, másrészről pedig elszomorította a gondolat, hogy ő talán soha nem tapasztalhatja meg ezt az érzést Ichigoval.

A nagy fennforgásban senki nem vette észre, hogy a mesébe illő eseményt gonoszság és érdek fertőzte meg.

A koccintás előtt Kenta megmérgezte a fehér szalaggal díszített poharat - ami a menyasszonyé volt. Terve beteljesülése egyenlő volt hatalomra jutásával. Elégedett mosollyal az arcán koccintott az újdonsült párral, majd gratulált Hisaginak. Shuuhei összeszűkült szemekkel mérte végig a férfit, majd köszönet helyett elfordította a fejét.

Kenta nem vette szívére az elutasító viselkedést, s miután lefutotta a tiszteletköröket feltűnés nélkül eltűnt az ünneplő tömegből.

Távozása után pár perccel az örömteli légkört iszonytató sikolyok töltötték meg. Mindenki a szőkeségre emelte tekintetét, akinek addigra hófehér ruhája vérben úszott. A lány összerogyott , torkát fájdalmas kiáltások hagyták el. Hisagi kitágult pupillákkal nézte végig a jelenetet. A pánikba fulladt tömeg segélykiáltásait és felesége vérfagyasztó ordítását csak háttérzajként hallotta. Úgy érezte, az egész világ megszűnik körülötte. Airi ekkor kétségbeesetten a nevét kiáltotta, melynek hatására észhez tért, s falfehér arccal a szőkeség felé rohant. Azonban nem engedték neki.

A család férfitagjai lefogták őt, ameddig az asszonyok elvitték Ririt a helyszínről. Shuuhei ekkor fogta fel a helyzet súlyosságát: akár mindkettőjüket elveszítheti. Őrjöngve kiabált az útjába álló embertömeggel. Tehetetlen volt.

Renji átpréselte magát a Hisagit körbe vevő embereken, majd kiharcolta magukat a tömegből. Akkor találkozott a tekintete a sokkos állapotba került Reikoéval, akinek patakokban folytak könnyei az ijedtségtől. Abarai fél kézzel átkarolta a lányt, másik karjával pedig barátja hátára tette a kezét. Próbált erős és nyugodt maradni. A három fiatal Airi után indult. Reiko és Renji csendben ültek, Hisagi pedig dühösen és megtörten járkált annak a szobának az ajtaja előtt, ahova bevitték Ririt.

Hosszú órák múlva kinyílt az ajtó, mire Hisagi azonnal felkapta a fejét.

A nők borús arckifejezéssel jöttek ki, egyikük kezében egy apró fehér pólya volt.

Pár perc fülsüketítő csend után az egész kúria visszhangzott Hisagi Shuuhei keserves zokogásától, aki térdre esve fogta karjaiban törékeny, halott kislányát.

Airi túlélte a vetélést, azonban a rengeteg vérveszteségtől ájultan feküdt ágyában. Hisagi összetörten ült mellette. Egyik kezével magához szorította az élettelen csöppséget, másik kezével pedig Riri kezét fogta. A fiú életének legszebb napja, élete legnehezebb és legszörnyűbb napjává vált órák leforgása alatt. Megsemmisülve figyelte a szőkeség sápadt arcát, könnyei megállás nélkül potyogtak. Nem tudta mihez kezdjen ezek után.

Reiko órákig ült barátnője szobája előtt, de nem tudta rávenni magát, hogy bemenjen hozzá. Félt, hogy meglátná a halott csecsemőt. Tehetetlenül hallgatták Renjivel az ajtón kiszűrődő, Hisagihoz tartozó szipogást.

Renjit idővel hívták, hogy folytassa szolgáló kötelességeit, Rei pedig nem akart egyedül maradni, ezért elindult , hogy meglátogassa Ichigot.

Végig loholt a fapadlós folyosókon, aztán a hátsó kerten keresztül a zárka irányába folytatta útját. A feje szétszakadt a fájdalomtól és a sok gondolattól ami benne kavargott. Tépelődéséből egy kemény mellkas zökkentette ki, aminek nekiment.

-Nocsak, nocsak…milyen ismerős jelenet – mondta egy ismerős, sziszegő hang.

A vöröske hátrált két lépést, majd undorodva felnézett Kentára.

-Csak nem Ichigohoz tartasz?

-Mi közöd van hozzá? – kérdezte megvetően a lány.

-Csak gondoltam teszek egy szívességet és szólok, hogy felesleges tovább menned. Ugyanis ma délután kivégezték.

Reiko arca hulla sápadt lett, majd hitetlenkedve a férfira nézett. Épp szóra nyitotta a száját, amikor meghallotta hogy az őrök eszmecseréje Kenta igazát bizonyítja.

-Ami pedig a barátnődet illeti..minden rendben a babával? – gonosz mosolyra húzódott szája nyájasan ejtette ki a szavakat.

Reiko még mindig sokkban volt a hallottaktól, szomorúan és dühösen bámult maga elé, majd amikor Kenta szóba hozta Ririt, érezte, hogy végleg eltört a mécses.

-Fogd be a mocskos pofádat, te szemét…

-Jobb ez így mindenkinek, úgyis alkalmatlan lett volna Hisagi arra, hogy az apja nyomdokaiba lépjen. Nem beszélve arról a korcs kölyökről. Nekik is szívességet tettem. Minden jó ha a vége jó. – mondta önelégülten , miközben ujjai közt forgatta az üres fiolát, amiben az Airinek szánt méreg volt.

A vöröske elméjét akkor teljesen ellepte a vörös köd. Lerántotta a falon lévő díszként szolgáló katanát, és Kenta nyakához szorította.

A férfi gúnyosan felkacagott.

-Azt hiszed megölhetsz? Szánalmas vagy...

Az első néhány csapást kikerülte a férfi, majd hosszú hadakozás után Rei váratlanul a felsőteste helyett az egyik combját célozta. Beledöfte az éles pengét a férfi végtagjába, egyenesen a combi artériába, majd erősen ki is rántotta belőle a fegyvert. Kenta felordított fájdalmában, majd reflexszerűen rászorította mindkét kezét a combjára.

A kiáltásra kirohant a két őr, azonban Reiko rutinos mozdulatainak köszönhetően, egy suhintással levágta mindkettő fejét.

Kenta szemeiben félelem tükröződött, de nagyképű viselkedése semmit sem változott.

-Nem jó emberekkel húztál ujjat. – mondta Rei, majd mellkason rúgta, amitől kiterült. Azonnal elkezdett spriccolni a vér a combjából.

-Most nagyon erősnek hiszed magad ugye? – hallatszódott ki a cinizmus a hangjából - amikor alattam sikítoztál, nem volt ilyen nagy szád.

- Hárman voltatok egy ellen, az úgy nagyon könnyű nem gondolod? – ült rá a vérző erőszaktevőre, úgy hogy letérdelte a karjait és magasba emelte kardját- Utolsó szavak?

-Dögölj meg, ribanc - mondta gyűlölettel teli arckifejezéssel és oldalra köpött.

- Hozzád méltó kulturált kijelentést volt, pont amire számítottam- mondta a lány, majd szíven döfte őt és megforgatta benne a pengét.

A férfi felnyögött, majd torka szakadtából felordított a fájdalomtól. Hörgött, folyt a szájából és a mellkasából a vér, ami beborította Rei arcát is.

Reiko pár percig csak ült a hullán, az adrenalin még mindig végigjárta ereit. Azonban tudta, hogy nem maradt sok ideje – el kell tüntetnie 3 hullát is minden nyommal együtt.

A zárka közelében volt egy elhagyatott raktárépület. Egyesével húzta be a testeket, majd eltorlaszolta a bejáratot. Tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb rá fognak találni a testekre, de reményei szerint akkor ő és barátai már messze fognak járni ettől a helytől.

Késő éjszaka volt, mikor újra a kúria falai közt találta magát. Egyenesen Airi szobájához vette az irányt, melyhez közeledve barátnője kétségbeesett hangját hallotta, ahogyan Hisagit szólítgatja. Két nő is próbálta megnyugtatni őt, mindhiába. A szőkeség keservesen sírt, hiszen egyszerre szembesült gyermeke halálával és azzal, hogy férje köddé vált.

Reiko berontott a szobába és félrelökve a két nőt, karjaiba zárta barátnője remegő testét.

A szolgák magára hagyták a két lányt. Aznap éjjel egy szót sem szóltak egymáshoz. A vöröske hagyta hogy barátnője álomba sírja magát karjaiban, miközben az ő könnyei is megállás nélkül folytak. Kimerültek voltak, sokkos állapotban. Kis idő múlva mindketten mélyen aludtak.




Másnap reggel Reiko mindent elmesélt Ririnek arról, hogy Kenta mérgezte meg őt, hogy Ichigo meghalt, hogy bosszút állt ezért, és eközben két ártatlan életet is kioltott. Az viszont sehogy sem illet a képbe, hogy Hisagi hova és miért tűnt el szó nélkül.


A tehetetlenség nagy mértéket öltött.

Airi nagyon aggódott Shuuhei miatt, attól félt, valami őrültséget csinált bánatában. Reménykedett, hogy csak elment kitisztítani a gondolatait és majd visszatér. Azonban Rei hamar ráébresztette, hogy nem maradhatnak itt, ugyanis idő kérdése és megtalálják a hullákat.

Végül megegyeztek abban, hogy véget vetnek ennek az egész rémálomnak. Megkeresik Renjit és Grimmjowot, hogy segítségüket kérjék. Megszöknek, hogy a Vörös Geisha nyomára bukkanjanak, megölik a nőt, hogy ne kelljen tovább ezen a hierarchikus, undorító helyen rejtőzködniük, ahova megannyi tragédia és szörnyűség köti őket.


Mielőtt belevágtak volna tervükbe, a szőkeségnek túl kellett esnie élete talán legnehezebb esményén: el kellett temetnie gyermekét.

A lány szörnyen maga alatt volt, ráadásul Hisagi sem volt mellette, hogy támogassa őt ezen a szívszaggató szertartáson. Ellenben barátnője végig ott volt és próbálta legjobb formáját hozni, hogy vigaszt nyújtson számára.

Miután lement a nap, a két lány útnak indult hogy megkeressék Grimmjowot és Renjit, akiknek végül mindenről kitálaltak.

A fiúkat nem kellett sokáig győzködni, ugyanis őket is megviselte a rengeteg borzadalom, és a halálszag, ami folyton körül ölelte a kis kúriát. Még aznap éjjel belevágtak céljaik megvalósításába.


Grimmjow, Reiko, Airi és Renji kimásztak a kúriából, felfegyverkezve a tőlük régen elkobzott kémfelszereléseikkel, amelyeket a biztonság kedvéért vittek magukkal még az útjuk elején.
A kijutást, mint első akadályt mondhatni könnyen megoldották, de a kis csapat hamar szembesült a következő problémával: nem tudták merre induljanak.
Szó szót követett séta közben, amikor is a település mellett elterülő erdőhöz értek. A következő lépésük vitáját a fák ágai között felbukkanó ismerős alak szakította félbe. A fiatalok egymás szájait befogva figyelni kezdtek a magasságban sebesen haladóra. Mikor beléjük ütközött a felismerés, hogy Hitsugaya az, aki sietősen tart titkos célja felé, Airi pupillái tágra nyíltak, és azonnal előrébb lépett. Ám mielőtt meggondolatlanul a fiú után kiálthatott volna, a többiek rávetették magukat.


Szavak nélkül is tudták, hogy feltűnésmentesen követniük kell Toushirout, aki majd egyenesen a geisha viperafészkébe fogja őket vezetni. Lélegzetvisszafolytva tartották a tisztes távolságot a bűvöletbe ejtett Hitsugayatól, aki egy fél órás feszített tempó után megérkezett egy, az erdő mélyén elterülő sziklákkal tarkított vízeséshez.
A látszat ellenére igen modernen felszerelt titkos bázist rejtettek magukban az ódon kövek. Hitsugaya a zubogó víz mellett közelebb lépett az egyikhez, bólintva az őt felismerő őröknek, majd egy retinascanner segítségével eltűnt Airiék szeme elől.
Grimmjow és a többiek nem tétováztak sokáig. Amint az első őr egyedül maradt a hozzájuk legközelebb lévők közül, mint egy hang nélkül letámadták, és megfosztották az egyik szemétől a bejutás reményében.
Az ötlet pedig bevált. A test elrejtése után secperc alatt a szikla mögött találták magukat, ahol nemrég Hitsugaya eltűnt.


A hely ajtókkal, folyosókkal, termekkel és laborokkal telezsúfolt barátságtalan, hűvös létesítmény volt. Bele futottak ugyan néhány katonába, de már kezdetektől feltűnt számukra a gyanús emberhiány.
 - Srácok- törte meg a folyosókon sietve a feszült csendet Airi- tudnotok kell róla, hogy a nő csókja mérgező. Azzal ejt a bűvöletébe mindenkit. Láttam mikor ezt csinálta, amíg fogva tartott.

 - Tudod mimet csókolja meg- vetette oda ingerülten Grimmjow, de újabb ellenfelek bukkantak fel a folyosó végén.


Vagy egy órán keresztül bolyongtak a létesítményben, mire végül kilyukadtak a központi teremben. Testüket már jó pár seb tarkította, a levegő után kapkodva mérték fel villámgyorsan a helyzetet.

A Vörös Geisha a terem végében terült el egy hatalmas puha, vörös kanapén. Hitsugaya az ölébe hajtotta a fejét, a nő pedig hosszú körmeivel a fiú hajával játszadozott, bele-bele túrva az ezüstös tincsekbe.

A geisha tekintete villámokat szórva szegeződött a jövevényekre, és felháborodott hangon megszólalt.
- Ti meg mégis, hogy jutottatok be ide?!

Hitsugaya a váratlan vendégek felé fordította tekintetét, majd gondolkodás nélkül felpattant kényelmes helyéről.

 - Ez az én hibám…nem figyeltem eléggé és követtek- azzal felkapta a kardját és támadásba lendült.

Barátai hiába győzködték, a Vörös Geisha mérge ellen nem használt a szép szó.
Grimmjow volt az első aki ezt belátta, és nekirontott a fiúnak. Ám az hirtelen a földhöz fagyasztotta a kékség lábait, és felé iramodott hogy egy suhintással megszabadítsa a fejétől.

Ám ekkor Airi a két fiú közé vetette magát, és a fehérhajúnak szegezte katanáját. Könnyes szemekkel kérlelni kezdte a fiút, ám az újabb dózist kapott a geisha mérgező erejéből, így még annyira sem tudta őt a lány meginogtatni, mint ahogy azt a kocsma mellett sikerült. Dühösen hátrébb lökte a szőkeséget, és szúrni készült, ám ekkora Grimmjow kifeszegette magát a jég fogságából és még épp időben markolt rá Hitsugaya pengéjére.

Félre lökve azt hasba rúgta a fiút, aki métereket csúszott de végig talpon maradt.

A geisha a túlerő láttán felegyenesedett, és mindenki nagy döbbenetére megmutatkozott a valódi alakja. Egy csápos, kígyó szerű szörnyeteg női testbe bújtatva.
Az undortól és a döbbenettől minden fiatal ledermedt, kivéve Hitsugayat aki a méreg hatása alatt még mindig gyönyörűnek és hibátlannak látta a nőt. A kis csapatnak viszont nem sok ideje volt az ámuldozásra, mert a szörny csápjai azonnal támadásba lendültek. Akárhogy próbálkoztak alig-alig tudtak közelebb jutni célpontjukhoz, mert Hitsugaya folyton védte a nőt jégerejével.
- Azt hiszitek van esélyetek?!- kérdezte felháborodva a szörnyeteg.

A viaskodás közben az egyik csáp Renji nyaka köré tekeredett. A fiú minden erejével próbálta azt lefeszegetni magáról, mind hiába.


A Vörös Geisha magához húzta őt, ajkait a fiúéhoz tapasztotta, majd átcsúsztatta nyelvét szájába. Reiko és a többiek mindezt tehetetlenül nézték végig.

Renji izmai megmerevedtek, pupillái kitágultak, végül teste elernyedt, arca kifejezéstelen lett. A csáp elengedte a hipnózisba esett Abarait, aki ezalatt a néhány perc alatt teljesen kifordult önmagából és nekirontott Reikonak. A lány kétségbeesetten ugrált a fiú csapásai elől, próbált kitérni az ütésektől, szúrásoktól, azonban Renji sokkal gyorsabb és erősebb volt nála. Rei hiába kiabálta a nevét, vagy próbált rá hatást gyakorolni, felesleges volt minden próbálkozása.

Airi többször is próbálkozott barátnője közelébe férkőzni és segítséget nyújtani, azonban Hitsugaya nem adott rá lehetőséget. A szőkeség elé ugrott és újra vágni készült, viszont a lány lehajolt, kirúgta a lábait és elrohant mellette. A fiú ekkor földre csapta kezeit, s a jégrózsák Airi nyomába eredtek. A lány akármennyire volt fürge, a jég gyorsabb volt nála. Toushirou utolérte, erősen rámarkolt a torkára és a falnak szorította őt. Riri arca kezdett fakulni, amikor néhány csáp is a derekára tekeredett megkönnyítve a fehérke dolgát. A lány lábai tehetetlenül kapálóztak a föld felett miközben élettelenül rámarkolt Hitsugaya kezeire.

Ekkor Grimmjow tornyosult a fiú mögé. Fél kézzel lerántotta a szőkeségről Toushirout, majd rögtön ezután levágta az Airit csapdába ejtő csápokat. A lány köhögve a földre hullott, s próbált újra oxigént juttatni tüdejébe.

A feszült jelenetet a Geisha undorító, démoni sikolya szakította félbe, miközben hiányzó testrészeire meredt. Pillanatok leforgása alatt egy ismerős alak jelent meg a szőrszálhasogató kiáltás hallatán. Egy zöld szempár meredt dühösen Grimmjowra, aki mire észbekapott már egy katana szegeződött torkának.


Ekkor a Vörös Geisha megálljt parancsolt.

- Ne avatkozz ebbe bele, megoldjuk - kiáltott rá szigorúan és dühösen, még mindig démoni hangon - Rád most a megszállásnál van szükség, indulj a csapatok után!

A feketehajú fiú megvetően Grimmjowra nézett. Lassan elemelte fegyverét, aztán hirtelen az oldalába szúrta úgy, hogy a penge vége a falba fúródott ezzel odaszegezve a kékséget.

A fiú szemei tágra nyíltak és azonnal vért köhögött fel. Mielőtt bárki észbe kaphatott volna, Ulquiorra olyan gyorsan köddé vált, mint ahogyan megjelent.

Airi torkát egy néma sikoly hagyta el, és elkezdett a kékség felé rohanni, hogy segítsen rajta. Azonban Hitsugaya újra meghiúsította tervét.

Ezalatt Renji és Reiko harca a végéhez közeledett. A vöröske elfáradt a sok védekezéstől, így a következő csapást már nem tudta kivédeni. Port kavarva maga körül hátraesett és beverte a fejét. Ennek hatására vér kezdett el szivárogni a halántékán szerzett sebből. Abarai kihasználva a helyzeti előnyt, ráült a lányra.

Reiko teljesen magatehetetlenül feküdt és senki nem tudott neki segíteni. Grimmjow időközben elájult, Toushirou pedig nem engedte, hogy Airi bármelyik társán is segítsen.

Renji a lánynak szegezte saját kardját, s ahogy a penge súrolta a lány bőrét, annak kicsordult vére.

Rei finom kezei rátapadtak a fiú nagy, csontos kezeire miközben próbálta eltolni magától. Mindhiába.

-Renji, kérlek… - nézett a kifejezéstelen arcba.

A penge egyre mélyebbre hatolt, a lány pedig felnyögött kínjában.

Még egyszer utoljára próbálta kipréselni fogai között a fiú nevét.

Ekkor hirtelen újra megcsillant a fény Abarai szemeiben. Rémülten meredt a több sebből vérző Reire, aztán a kezében lévő kardra. Mikor rájött, hogy ő tette ezt a lánnyal, ijedten félredobta a fegyvert.

Kétségbeesetten a vöröskére nézett.

-…annyira sajnálom..-mondta remegő hangon, majd felhúzta a ziláló lányt és magához szorította.

-Nem a te hibád…megcsókolt és elkábított. De most már vége..-ölelt vissza a lány szorosan – Semmi baj..


A Geisha kezdett gyengülni a sérülései miatt, ezért tört meg Abarai felett csábító ereje. Ezzel a nő is tisztában volt, s dühében felszisszent. Dühösen Toushiroura nézett, aki értette a célzást: kifogynak az időből. A fiú földre vitte Airit, a lány felé magasodott, és két marokra fogva kardját a levegőbe lendítette azt, felkészülve a végső szúrásra. Reiko összeszedte minden maradék erejét és neki iramodott a geishának. Egyik csápot vágta le, és kerülte ki a másik után. Dühe és kétségbeesése úrrá lett rajta. Figyelmen kívül hagyva sebei okozta fájdalmát előre tört, és mielőtt barátnője megkapta volna a végső döfést a levegőbe emelkedett, behúzta maga alá a lábait és egy suhintással levágta a szörnyeteg fejét. Abban a pillanatban a lendületet kapott kard megállt Hitsugaya kezében. A kétségbeesett Airi értetlenül nézett a fiúra. Toushirou tüdejében megakadt a levegő, leejtette a kardját és saját mellkasába markolt. Riri látott felcsillanni némi fényt a fiú szemeiben, aki csak döbbenten fürkészte a szőkeséget, majd értetlenkedve felállt és hátrálni kezdett.
Airi reménykedve abban, hogy a fiú helyre jött, megpróbált feltápászkodni, de a harc közben szerzett sebek nem engedték. Négykézlábra állva odakúszott remegő testtel a fiúhoz, és a ruhájába markolt.

- H…Hitsugaya…- suttogta a fiú nevét elhaló, gyenge hangon.

Ám csak rémült tekintet volt a válasz. Toushirou szörnyülködve nézett a halott geisha testére, és kirántotta a ruháját Airi törékeny ujjainak szorításából. Felkapta a kardját a földről és futásnak eredt. Régi barátait mind ellenségnek vélte, tartott a túlerőtől, és a szőkeséget sem akarta bántani. A Vörös Geisha halálával ugyanis a méreg még nem tisztult ki a szervezetéből, de teljesen összezavarodott. A gondolat, hogy függőségének tárgya többé nem létezik az őrületbe kergette, így kétségbeesetten távozott a helyszínről.

Sebektől tarkított testtel és meggyötörten érkezett vissza a kis csapat az ideiglenes otthonukat jelentő településre. De tudták, hogy kicsit sem állhatnak meg pihenni. Tervük alapján, már csak annyi volt hátra, hogy összeszedjék holmijaikat és örökre elmenjenek erről a helyről. Hisagi eltűnt, Ichigo halott volt, a fiúk szolgasorba voltak taszítva, Reikonak pedig percei voltak hátra addig, amíg nem találják meg Kenta holttestét, amely súlyos retorziót és kényszervallatások sorát vonná maga után.
Ám ami a Shuuhei család rezidenciájának falai között várta őket, mindent tervüket meghiúsította.
Már a kapunál észrevették hogy valami nem stimmel a hellyel. Zajok, kiabálás és a káosz hangjai ütötték meg a füleiket. Ám mire észbe kaptak késő volt. Egy csapat, jól megtermett katona azonnal elfogta őket, és Airit Reikoval együtt elszakították a fiúktól.

Ekkor nyert értelmet a Vörös Geisha és Ulquiorra között lebonyolódó beszélgetés, valamint az is, miért találkoztak olyan kevés harcossal a Geisha rejtekhelyén. Megtudták hol bujkálnak, és megszálló csapatokat küldtek megtorlásul a Shuuhei dinasztia lakhelyére.

Az összes nőt egy terembe terelték, és sorba állították őket. Aki ellenkezett, a hajánál fogva rángatták, amíg engedelmesen nem csatlakozott a többiekhez.
Ezek után nem sokkal a férfiak válogatni kezdtek maguknak a geishák közül. Airi remegett, és barátnőjével erősen megszorították egymás kezét. Újra tehetetlenek voltak a felsőbb hatalmakkal szemben. A düh és az elkeseredettség hatalmas méreteket öltött a mellkasukban. Járt az agyuk, cikáztak a gondolatok, de egyetlen opció sem hozott volna más eredményt, mint a biztos halált. Így megadóan, lesütött szemekkel álltak egymás mellett és fel sem mertek nézni az őket mustráló harcosokra. Airi egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas árnyék vetül rá.
 - Szép darab, ez jó lesz nekem – társult a gonosz hang az árnyékhoz.

Ám abban a pillanatban egy erős kéz markolta meg a férfi vállát, és hátra húzta őt. Airi ekkor felpillantott és szemei elé döbbentő látvány tárult. Hitsugaya Toushirou nézett szigorú tekintettel az alá beosztott harcosra.

 - Nem úgy szokás, hogy a vezetők választanak először? - kérdezte tettetett nyugalommal.

- De… elnézést uram…- a férfi odébb állt. Hitsugaya ekkor közelebb lépett a szőkeséghez és az arcába hajolva fürkészte őt.

 - A sok vér alatt…fogadjunk gyönyörű- szigorú, mély hangja úgy csengett mintha Airi nem is lenne ott, és nem hallaná, amit róla beszél- Nekem ő kell- jelentette ki mennydörögve, és ekkor Airi és Reiko ismét elszakadtak egymástól.

Ririt elküldték, hogy fürödjön meg, és öltözzön ki. Reiko pedig ott maradt magatehetetlenül, és keserűen nézte a tőle egyre távolodó lányt.

A teremben hirtelen csend lett. A vöröske kikerekedett szemekkel hátrafordult, ugyanis ismerős hangot törte meg a némaságot. 

A fehér csőnadrágot viselő fiú felsőteste meztelen volt, fekete haját hátracsapva viselte. Kisugárzása tekintélyparancsoló volt, ugyanakkor szexuális vonzerő is körülvette.Rei próbált elrejtőzni a többi lány mögé, azonban Ulquiorra azonnal kiszúrta őt a tömegből.Reiko bátortalanul felnézett, mikor a zöldszemű odalépett hozzá, s találkozott tekintetük.

A következő esemény teljesen váratlanul érte a vöröskét. Ulquiorra megragadta őt ruhájánál fogva és felrángatta rejtekhelyéről, aztán hirtelen elengedte, mire a lány térdre esett előtte.Mindenki döbbenten figyelte a jelenetet, a teremben rajzó emberek lélegzete elakadt.

-Azt hiszed ha bujkálsz elmenekülhetsz a sorsod elől? – kérdezte semleges, rideg hangon.

A lány lesütötte a szemeit, nem mert többé felnézni rá.

-Nem…csak nem akarom még egyszer ezt átélni..-célzott az erőszaktevő férfiakra.

Ulquiorra beletúrt a lány hajába, majd belemarkolt és határozottan hátra húzta, amitől hátrafeszült a vöröske feje.

-Szerinted érdekel bárkit is, hogy te mit szeretnél? – kérdezte szúrós tekintettel, s miközben beszélt, Rei érezte leheletét a nyakán.

Elengedte tincseit, amitől a lány feje újra kiegyenesedett, aki egy másodperc töredékéig újra Ulquiorra szemeibe nézett.

Rá sem ismert, mintha egy teljesen másik lélek költözött volna a sápadt fiú testébe.

-Hajolj meg az új urad előtt – mondta lekezelő, parancsoló hangon.

Reiko elképedve nézett rá, majd ökölbe szorított kezekkel földre borult előtte. Egész teste remegett a félelemtől és a dühtől.

Ulquiorra magabiztosan féloldalas mosolyra húzta száját.

-Látod, tudsz te engedelmes is lenni, ha akarsz.

A lány felült sarkaira, de a következő pillanatban már a fiú csókjának ízét érezte szájában. A zöldszemű megragadta őt állánál, majd lassan behatolt nyelvével a lány ajkai közé.

-Ha ilyen engedelmes maradsz, többször részesülhetsz ehhez hasonló jutalmakban.

Reiko arca azonos lett haja színével. Nagyon mérges volt a fiúra, amiért ennyire megalázóan viselkedett vele, azonban nem tudta tagadni, hogy élvezte a csókját.

Ulquiorra körbesétált a termen, s ízlésének kedvező lányokra mutatott, akiket oda hívott maga mellé.

-Uraim..azt csinálnak amit akarnak az itt látott hölgyekkel. De ők itt, mind az én tulajdonom. A kis vörösről pedig a szemüket is vegyék le. Szeretem a kihívásokat – szívta meg az alsó ajkát a fiú.

Ezután intett két lánynak, hogy kövessék őt.

-Ma este ti fogtok engem szórakoztatni – mondta semleges hangon és elindult a szobája felé – Reggel kérem a váltást – tette hozzá, s rámutatott másik két nőre.

Reiko csalódottan és szörnyülködve nézte végig az eseményeket. Nem tudta mire vélni a fiú viselkedését, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Lehajtott fejjel a szobájába vonult, ahova két pasas vezényelte őt. Csak órákkal később ébredt rá, hogy az éjszakának itt még nem ért vége. Szobája Ulquiorra lakosztálya mellett helyezkedett el, így kénytelen volt végighallgatni a trió együtt töltött idejének minden percét.





2019. február 24., vasárnap

16.rész - Bleach TNG - A földi pokol


16.rész - Bleach TNG - A földi pokol




Airi a Grimmjowal folytatott beszélgetés után szomorúan elsétált egyik kedvenc, titkos helyére, ahova csak nagyon kevesen jártak: egy kis tóhoz, amely az egyik belső udvarban volt található, partján néhány virággal. A nyári időkben a forróságtól, két gyönyörű, magas cseresznyefa nyújtott hűsítő árnyékot. Most épp rügyekkel voltak teletűzdelve a szélben imbolygó ágaik. A lány letérdelt a tópartra és gondolataiba révedve figyelte a szelíden fodrozódó víztükröt, mit sem sejtve arról, hogy valaki figyeli őt. Hitsugaya Toushirou a Geisha parancsára indult útnak hónapokkal ezelőtt, hogy felkutassa a kémeket. Már egy ideje rájuk is akadt, de mikor megpillantotta Airit, valamiért elbizonytalanodott gyilkossági tervében. Ő maga sem értette, hogy miért, hiszen a Vörös Geisha volt a mindene. A csendesen és magányosan kuporgó lány viszont megfelelő körülmények között volt ahhoz, hogy lecsapjon rá. Hitsugaya összeszedte minden erejét, és lassan elindult a lány felé, miután meggyőződött róla, hogy senki sem látja őket. Még ő maga sem tudta, milyen szándékkal készül odasétálni régen látott társához. Gondolatai kavarogtak, és ez az ereje feletti kontroll elvesztésével volt egyenlő. Airi mögött a jég szépen terjedni kezdett, megdermesztve ezzel a puha, élénkzöld fűszálakat. A lány csak annyit vett észre, hogy a tó felszíne kásásodni kezdett az orra előtt teljesen indokolatlanul, hiszen közel sem volt hűvös az időjárás. Egy másik alakot vélt felfedezni a saját tükörképe mellett a víztükör felszínén.

Toushirou észbe kapott, hogy mit művel, és ahelyett, hogy végzett volna a lánnyal, hangtalanul elmenekült, mielőtt az hátra fordulhatott volna. A szíve zakatolt, úgy feszítette neki hátát a kerítés túlsó oldalának. Ismét nem volt képes teljesíteni a küldetését.
A hetek, és a hónapok lassan teltek a két lány számára.


Airi és Reiko nem csak ketten voltak ám. Mindig volt velük egy harmadik társ is, aki hűségesen követte őket minden hová. Ő nem volt más, mint a baj. Ez a felállás akkor sem történt másként, amikor Reikonak támadt egy őrült ötlete. Tudta jól, hogy nem csak neki, de barátnőjének is elege van már ebből a helyből, és a bezártságból. Airit őrületbe kergette a kényszerházasság gondolata, Reikot pedig az, hogy elveszítheti Ichigot, és a vele történt eseményeket sem volt képes kiheverni. Egyik este éppen úgy döntött, hogy a rémálmok helyett, amelyek éjszakánként kísértették, valami más elfoglaltságot kéne találni. Kisurrant a szobájából, és Airi rezidenciája felé vette az irányt. Mikor az ajtóhoz ért, szólongatni kezdte a barátnőjét erősen suttogva, és abban reménykedve, hogy nem fogja ezzel Hisagit is felkölteni. A századik próbálkozásra végre tompa léptek zaját hallotta az ajtó túloldaláról, majd feltűnt szőke társa sziluettje a sötétben, ahogy az elhúzta az ajtót.
-Köszönöm hogy ilyen gyakran meglátogatsz...de jobban teszed ha nem fűzöl hozzám sok reményt.

- Ez az én hibám.. mindig miattam kerülsz ilyen helyzetekbe... -könnyek szöktek a lány szemeibe - Én voltam gyenge, de ki juttatlak innen, akkor is ha bele halok!

-Reiko- sóhajtott egy nagyot - Meg kellett volna védenem téged. Ez a férfi dolga, amit meg kell tennie a szeretett nőért. És én kudarcot vallottam...- tekintetén látszott a csalódottság, és hogy dühös volt magára -Csak azt sajnálom, hogy az a szemétláda Kenta nem döglött meg...

Kurosaki szavai hallatán a lány kezeibe temette az arcát, s elkezdett sírni.

-Nem kellett volna miattam ezt csinálnod... miért mentél ennyire messzire, ha tisztában voltál a következményekkel?!

-Figyelj rám...rajtam nem tudnak segíteni. Rossz híreket kapok...egyre kilátástalanabb a helyzet. Arra kérlek, maradj erős. Muszáj annak maradnod, ezen a helyen nem hagyhatod el magad, érted? - fogta kezei közé a lány arcát
- Nélküled nem tudom folytatni... -nézett mélyen a fiú szemeibe- Mert szeretlek. Nem vagyok hajlandó feladni.
-Reiko kérlek. Muszáj folytatnod. Erős, független nő vagy, boldogulni fogsz . Airivel soha ne hagyjátok el egymást, hiszen nincs más akiben tényleg megbízhatnátok . Csak egymásban. Kérlek. Tartsd észben a szavaim - nézett rá kétségbeesetten a fiú, s egy csókot lehelt ajkaira.
A következő pillanatban az egyik őr egy hatalmasat vágott kulcscsomójával a rácsokra, amitől mindketten összerezzentek.
-Vége a látogatásnak , kérem távozzon. Most.
- Értettem - vágta rá a lány, ugyanis nem akarta, hogy miatta kerüljön bajba Ichigo. - Holnap is jönni fogok! - nézett vissza utoljára dacosan a fiúra, majd lassan eltűnt alakja a félhomályba burkolózó folyosón.


- Jézusom..nem tudtam, hogy hozzád kell jönnöm..én...ha akarod elmegyek és szólok, hogy küldjenek mást - mondta hebegve-habogva - amúgy is lehetett volna annyi eszük, hogy a történtek után pont hozzád nem küldenek férfi kisegítőt.

Erre a kijelentésre Reiko elképedve hátranézett válla fölött a fiúra, aki megcirógatta egyik sérülését , majd tehetetlenül maga mellé hullott a keze amit végül ökölbe szorított.
-Hagyd Renji... Ezen már nem lehet változtatni.

- Tudod az dühít a legjobban, hogy Kurosaki annyira idióta hogy nem volt képes megvédeni téged...pedig sejthette volna, hogy egy ilyen szép lányon bárkinek megakadhat a szeme és nagyon is jól tudja milyen beteg emberek vannak ebben a családban. Ha az enyém lennél..soha egy hajad szála sem görbülne.

Gyengéden, mégis határozottan megkötötte az övet a lány dereka körül, megfordította őt és azt mondta: gyönyörű vagy. Majd szomorúan rámosolygott, s elindult a kijárat felé.


Airi a Grimmjowal folytatott beszélgetés után szomorúan elsétált egyik kedvenc, titkos helyére, ahova csak nagyon kevesen jártak: egy kis tóhoz, amely az egyik belső udvarban volt található, partján néhány virággal. A nyári időkben a forróságtól, két gyönyörű, magas cseresznyefa nyújtott hűsítő árnyékot. Most épp rügyekkel voltak teletűzdelve a szélben imbolygó ágaik. A lány letérdelt a tópartra és gondolataiba révedve figyelte a szelíden fodrozódó víztükröt, mit sem sejtve arról, hogy valaki figyeli őt. Hitsugaya Toushirou a Geisha parancsára indult útnak hónapokkal ezelőtt, hogy felkutassa a kémeket. Már egy ideje rájuk is akadt, de mikor megpillantotta Airit, valamiért elbizonytalanodott gyilkossági tervében. Ő maga sem értette, hogy miért, hiszen a Vörös Geisha volt a mindene. A csendesen és magányosan kuporgó lány viszont megfelelő körülmények között volt ahhoz, hogy lecsapjon rá. Hitsugaya összeszedte minden erejét, és lassan elindult a lány felé, miután meggyőződött róla, hogy senki sem látja őket. Még ő maga sem tudta, milyen szándékkal készül odasétálni régen látott társához. Gondolatai kavarogtak, és ez az ereje feletti kontroll elvesztésével volt egyenlő. Airi mögött a jég szépen terjedni kezdett, megdermesztve ezzel a puha, élénkzöld fűszálakat. A lány csak annyit vett észre, hogy a tó felszíne kásásodni kezdett az orra előtt teljesen indokolatlanul, hiszen közel sem volt hűvös az időjárás. Egy másik alakot vélt felfedezni a saját tükörképe mellett a víztükör felszínén.

Toushirou észbe kapott, hogy mit művel, és ahelyett, hogy végzett volna a lánnyal, hangtalanul elmenekült, mielőtt az hátra fordulhatott volna. A szíve zakatolt, úgy feszítette neki hátát a kerítés túlsó oldalának. Ismét nem volt képes teljesíteni a küldetését.

A hetek, és a hónapok lassan teltek a két lány számára.


Reiko nem tudta feldolgozni a vele történt incidenst. Úgy érezte, valaki mindig követi őt, hogy soha nincs biztonságban. Gyógyszereket és nyugtatóhatású teákat használt, hogy megkönnyítse az ott töltött időt. Csak akkor mozdult ki hálóhelyiségéből amikor Ichigohoz ment látogatóba, vagy összefutott Airivel, hogy lelket öntsenek egymásba.

Airi fenntartásokkal, de kezdett beletörődni a sorsba amit neki szántak. Nagyon nehezen tette túl magát a Grimmjowal való szakításon, és nem könnyített a helyzetén az sem, hogy minden nap összefutottak valahol az épületben. Ez volt az egyik oka annak, amiért ellenségesen és távolságtartóan viselkedett Hisagival. Ezt a kúria örököse is érezte, s bár nagyon rosszul volt a kialakult helyzet miatt, tehetetlennek bizonyult a szőkeség makacsságának megtörésében.

Az egyik csendes délelőtt alkalmával Hisagit magához szólította az apja. A fiú nem sok jót várt felmenőjétől, fenntartásokkal fogadta a meghívást. Belépett az édesapja vendégszobájába, ahol már fogadta egy csésze gőzölgő tea. Hisagi ódzkodva ugyan, de helyet foglalt az alacsony asztalnál.


- Hogy telnek a napjaid édes fiam? – kérdezte az apa mosolyogva

- Egész jól… egy-két kellemetlenséget leszámítva.


A férfi a fiúra nézett, miközben a forró teát fújta a csészében, amit a kezeiben tartott. Tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy valamire készül.


- És mond csak… Airivel hogyan haladnak a dolgok?

- Hogyan haladnának? Mindig is vonzódtunk egymáshoz, de ez édeskevés a családalapításhoz.

Az édesapa feszült lassúsággal engedte le a csészét tartó kezét.

- Hisagi… minden nappal egyre közelebb vagyok a halálhoz, és ahhoz az életszakaszhoz, amikor már nem fogom tudni teljesíteni családfői kötelességeimet. Te méltó utódom vagy, de ahhoz apává is kell válnod.

- Sosem akartam megörökölni a hatalmad…

- Akkor engedd át a pozíciódat Kentának!

- Tessék? Ő lenne az utolsó a földön, akinek hatamat adnék a kezébe! Az az erőszaktevő nem kerülhet ilyen magas rangra! - fakadt ki Hisagi, és valóban alig bírta vissza tartani az indulatait.

- Én is így gondolom… de sajnos nincs más rajtad, és rajta kívül. A többiek alkalmatlanok… vagy halottak… Kurosaki jóvoltából.

- Tudod jól, hogy megérdemelték.

Hisagi apja dühösen az asztalra csapott.

- Az alcsaládnak szolgálnia kell a főcsaládot, nem pedig lemészárolnia! Nem nyitok vitát! Állj neki a gyereknemzésnek egy héten belül, különben Kenta kezébe kerül a hatalom, és a kontroll az egész családod felett!

Hisagi magatehetetlenül, és rémülten nézett az apjára. Fogait összeszorította az elfojtott indulat. Végig tudta, hogy hiba hazatérnie, de a helyzet sokkal rosszabb volt, mint amire számított. Szó nélkül felegyenesedett az asztaltól, és elsötétült tekintettel elindult az ajtó felé.

- Köszönöm a teát- mondta, majd távozott a helységből.

Az apa sóhajtva a fia után nézett.

- Mindig is akaratos és makacs voltál… de csak sikerült beléd nevelni némi felelősségérzetet…





Airi és Reiko nem csak ketten voltak ám. Mindig volt velük egy harmadik társ is, aki hűségesen követte őket minden hová. Ő nem volt más, mint a baj. Ez a felállás akkor sem történt másként, amikor Reikonak támadt egy őrült ötlete. Tudta jól, hogy nem csak neki, de barátnőjének is elege van már ebből a helyből, és a bezártságból. Airit őrületbe kergette a kényszerházasság gondolata, Reikot pedig az, hogy elveszítheti Ichigot, és a vele történt eseményeket sem volt képes kiheverni. Egyik este éppen úgy döntött, hogy a rémálmok helyett, amelyek éjszakánként kísértették, valami más elfoglaltságot kéne találni. Kisurrant a szobájából, és Airi rezidenciája felé vette az irányt. Mikor az ajtóhoz ért, szólongatni kezdte a barátnőjét erősen suttogva, és abban reménykedve, hogy nem fogja ezzel Hisagit is felkölteni. A századik próbálkozásra végre tompa léptek zaját hallotta az ajtó túloldaláról, majd feltűnt szőke társa sziluettje a sötétben, ahogy az elhúzta az ajtót.


- Mi történt?- kérdezte a szöszi kómás tekintettel suttogva.

- Még semmi sem, de van egy ötletem.

- Milyen ötleted?

- Szökjünk ki.

- MI?- erősítette fel a suttogását Airi.

- Szökjünk ki- mosolygott lelkesen Reiko- van ezen a nyamvadt településen szórakozó hely, csak a másik végén. Leverünk pár felest, és már jövünk is vissza.

Airi elgondolkodva a barátnőjére nézett, majd mosolyogva megrántotta a vállát.

- Miért ne?


Egy húsz perccel később a két lány az utcára néző kerítésen játszi könnyedséggel lendült át, és el is indultak úticéljuk felé. Végre huzamosabb ideig beszélgethettek kettesben is, a kocsmába betérve pedig végre ellazulhattak egy kicsit az alkohol bódító hatásától. Ki kérték az első, a második majd a harmadik kört is. A rájuk tapadó férfiakat pedig gyilkos pillantással sújtva űzték el maguktól. Azt viszont nem vették figyelembe, hogy néhányan a Kurosaki családból is jelen voltak a kis helyen, akik természetesen hallottak a Reikoval és Ichigoval történtekről. A Shuuhei családtól tanúsított viselkedés pedig nem igazán volt az ínyükre. Airit szinte azonnal kiszúrták és szájuk gonosz mosolyra húzódott, ám a két lány ebből mit sem vett észre. Az alkoholmámoros kikapcsolódást Airi rosszulléte törte meg, aki ezt szóvá is téve elindult a mosdó felé. A gyomra nem volt az igazi de nem találta a mellékhelyiséget, így egy másik ajtót választott az elvonulásra ami a kocsma hátsó kijárata volt. Mélyet szippantott az éjszakai friss levegőből eltávolodva a benti zajongástól és nevetgéléstől. Ám nyugalma nem tartott soká, mert hamarosan sötét alakok állták őt körbe. A lánynak azonnal rossz előérzete támadt ahogy a köré tornyosuló férfiakra emelte bágyadt tekintetét.

- Te vagy a kis Airi igaz? A Shuuhei család jövendőbeli asszonya- kérdezte egyikük, és látszódott rajtuk, hogy semmi jószándék nem szorult beléjük.

- Mi tisztességes emberek vagyunk, és szeretjük visszaadni a kölcsönt- az alakok egyre közelebb sétáltak Airihez.


A lány csak hátrálni volt képes, nem látta át kellően a helyzetet, de az erőfölénnyel tisztában volt. Háta az épület falának ütközött, az alakok pedig teljesen bekerítették. Egyikük a lány hajába markolt, és mélyet szippantott annak illatából, a tekintetek pedig majd felfalták a szőkeséget. A kezek megindultak felé, a pulzus az egekbe szökött. Airi ellökte az egyik férfit, és előkapta a kését, amit a biztonság kedvéért magával hozott a régi kém felszereléséből, de mindhiába. Azonnal kicsavarták az éles tárgyat a markából. A helyzet már reménytelennek látszott, de akkor az éjszaka sötétjében a szomszéd épület tetején kirajzolódott egy alak, aki szavaival megtörte az épp zajló eseményeket.


- Hé seggfejek! Az ott az én prédám!

Airi még fel sem fogta, ami történik, mikor az alak közte és a férfiak között termett. Ilyen közelségből azonnal belé ütközött a felismerés: aki előtte állt nem más volt, mint Hitsugaya Toushirou.


- Ki vagy te?! És mit képzelsz magadról?! – kérdezték a Kurosaki család férfi tagjai felháborodva. - Takarodj innen! Ez nem a te dolgod!

Hitsugaya a válla felett Airire pillantott. Igencsak megváltozott a hosszú idő alatt. Arcvonásai élesebbek lettek, teste megnyúlt, de a tekintetén még mindig látszott, hogy a vörös geisha hatása alatt áll.

- Nem szeretem ismételni magam, de ő itt az én áldozatom.

Szavai csak még nagyobb dühöt ébresztettek, és a konfliktus verekedésbe torkollott. Hitsugaya egyikőjük arcára markolt, majd megfagyasztva azt, szétroppantotta a férfi fejét. Airi szörnyülködve nézte végig a harcot. Félt a fiútól, de ugyanakkor csodálta is. Bárhogy is legyen, hálás volt, hogy a segítségére sietett. Miután Toushirou leszerelte a Kurosakiakat a lány felé fordult, és fürkésző tekintettel meredt rá. Szemeiből viszont semmit sem lehetett kiolvasni.

- Most ez a valóság, vagy csak ennyire berúgtam? – kérdezte Airi, és olyan közel sétált a fiúhoz, hogy megtudta érinteni annak arcát. A fiú bőre jéghideg volt, és hátrébb lépett a lánytól.

- Azért öltem meg őket hogy én végezhessek veled- mondta, de hangja bizonytalanságot sugallt.

- Valóban képes lennél rá?

A kérdés hallatán a fiú a fejéhez kapott, és teljesen összezavarodtak fejében az emlékek. A geisha iránti szerelme, és az, amit a lány iránt kezdett érezni erős váltakozásba kezdtek a lelkében.

- Mondanom kell neked valamit- folytatta Airi- mindig rettentően vonzódtam hozzád… nem csak a külsődről van szó, hanem a kisugárzásodról. Szörnyen érzem magam amiatt, hogy ez történt. Őszintén nem érdekel ha megölsz, ha neked ettől jobb lesz- ekkor kicsit megszédült, úgy hogy hátra hőkölt a sötét folttól- De esküszöm, hogy előtte megölöm azt a szánalmas kurvát aki ezt tette veled. Megérdemled, hogy megtapasztald, milyen az igazi szeretet.

Hitsugaya a szavak hallatán teljesen ledöbbent, Airi ugyanis kezdte megtörni a geisha hatalmát. A fiú már jó ideje távol volt a nőtől, és bűvereje gyengülni látszott. Megtántorodott, és a lány nevét suttogta. A szőkeség iránti érzések egy másodpercre áttörték a gátat, és hirtelen felindulásból Airihez lépett, majd összeforrasztotta ajkait a lányéval. Tettén meglepődve viszont azonnal hátrébb ugrott.

- Én ezt nem tehetem! – kiabálta le a lányt- mást szeretek! - és sarkon fordulva eltűnt az éjszakában.


Airi arca vörösbe borult, végigborzongott teste minden porcikája, remegett és nem tért magához. Még soha nem élt át ilyen érzést egy csóktól. Fejét leszegve a könnyei a földre potyogtak.

- Meg foglak menteni! Meg foglak menteni! – kiabálta magatehetetlenül és térdre rogyott.

Kétségbeeséséből az ajtó nyílása zökkentette ki. Reiko utána sietett, hiszen gyanússá vált, hogy barátnője túl sokáig maradt távol. Felsegítette Airit a földről, miközben már kérdéseivel bombázta a lányt, aki végül mindent elmesélt. Az irányt hazafelé vették, a frisslevegő segített a józanodásban. Reiko minden erejével próbálta megvigasztalni barátnőjét.

- Kitalálunk valamit, de most muszáj pihenned – mondta neki, miközben ismét a rezidenciára értek.

A két lány fáradt búcsút vett egymástól, és visszatértek a hálókörzeteikbe. Hisagi viszont felébredt Airi érkezésére és az ágyban felülve aggódva a kisírt szemű, részeg lányra meredt. A szőkeség zaklatottan számolt be a vele történtekről.

- Ki mehettetek volna, nem vagytok fogjok, csak legalább ha szóltok, adok mellétek egy kísérőt – mondta a fiú miközben karjai közé vonta a lányt.

Airi a fiú mellkasába bújt, és elárasztotta a biztonságérzet. A sötétben nem vette észre társa keserű tekintetét, ám Hisagi nem bírta kiverni a fejéből az apjával folytatott beszélgetést. Aggódott, hogy Airi vajon kihez kerülne, ha nem alapít vele családot. Tudta, milyen szörnyűséges alakok élnek mind a Shuuheiek mind a Kurosakiak között. A gondolattól is borsódzott a háta, hogy Riri kikerüljön az általa nyújtott biztonságból. Szomorúan nézte a szőkeséget, akinek tisztában volt az állapota miatti kiszolgáltatottságával. Airi kábult csillogó tekintettel felnézett a fiúra és megcsókolta őt, miután magába szívta annak illatát. Nem tudta kontrollálni magát, azt tette ami pillanatnyilag jól esett neki. Hisagi a lány derekára tette a kezeit, és magához szorította, úgy hogy ágyékuk összeért. Az egyszeri csókból pedig csókolózás kerekedett, míg végül a két fiatalról szépen lassan lekerült minden textil. Hisagi az ujjait lassan a lányba csúsztatta, amitől Airi felsóhajtott, és szétnyitotta lábait, hogy jobban hozzá férhessen a fiú, ugyanis teljesen elkapta őt a hév. A lány a hátára feküdt, Hisa pedig felé kerekedve végig csókolta teste minden porcikáját, amíg el nem érte Airi gyengepontját. Airi mélyeket sóhajtozott, és pár perc után nem bírta tovább, magára húzta a fiút. Hisagi óvatosan belé hatolt, a lány pedig teljesen megfeledkezett arról a fontos tényről, hogy nem védekeznek. Átvette a fiú felett az irányítást, és felülre kerekedve folytatták a légyottot. Hisagi viszont pár perc után magára húzta a lányt és alulról diktálta a heves tempót, amit Airi nem is bírt sokáig és elélvezett. Vonagló testét a fiú maga alá gyűrte, és átfogva a csuklóit a lány kezét a feje felé téve lefogta azt.

- Szeretlek- suttogta a fiú, majd hozzá tette hogy bocsáss meg, de ezt Airi nem hallotta a saját sóhajaitól.


Hisagi szemeibe könnyek szöktek a bűntudattól, de ekkor a lányba élvezett, aki másodjára is felért a csúcsra. Shuuhei a levegőt kapkodva dőlt le a lány mellé, akit magához húzott, és álomba cirógatta őt.

Airi másnap reggel iszonyú fejfájással kelt és azt vette észre, hogy se rajta, se a mellette békésen szuszogó Hisagin nincs ruha.

- Mi a kurva élet történt?! – hagyta el Airi ajkát a nőies kirohanás.

Hisagi felriadt és kómás tekintettel meredt a mellette fekvő lányra.

- Lefeküdtünk… mi történt volna?

- Hisagi… én nyilván valóan részeg voltam tegnap este…és te…kihasználtad a helyzetet? Komolyan??? Legalább védekeztünk?

- Tessék? – mondta halkan a fiú. Lassan vette a levegőt a reggeli ébredés után- te jobban akartad, mint én -megdörzsölte a szemeit- nem használtalak ki… a kihasználás az lenne, ha nem szeretnélek.

- Ne mondd azt, hogy szeretsz – fakadt ki a lány – és kérdeztem valamit. Védekeztünk?

Hisagi akárhogy próbálta tagadni, könnyek szöktek a szemébe, de minden erejével visszafojtotta őket.


- De szeretlek…Airi…az apám megfenyegetett, hogy levált téged, ha nem tesszük a dolgunkat…tudom, most egy világi szörnyeteg vagyok a szemedben, és utálj csak nyugodtan- felkelt az ágyból és visszafordult a lány felé- de nem hagyhattam, hogy a történtek után még csak véletlenül is a Kurosakiak kezére juss, még ha ennek az is az ára hogy örökre gyűlölni fogsz- a fiú elindult az ajtó felé- én megértem… megértem amit most érzel… Bocsáss meg- azzal kilépett a helységből.

Airi azt már nem láthatta, hogy hogyan folytak végig a keserű könnyek Hisagi arcán. Letörölte őket, vett egy mély levegőt és tovább ment.

Reiko próbálta megnyugtatni barátnőjét, bár őt is lesokkolták a hírek. Megkért egy szolgálólányt, hogy kísérje el barátnőjét kedvenc helyére, a kertben lévő kis tóhoz, s vigyázzon rá addig, amíg ő meglátogatja Ichigot .

Rei ezután gyors léptekkel a kúria közelében lévő zárkához vette az irányt. Mikor odaért, széles mosollyal köszöntötte az őröket, s elővett egy üveg szakét - cserébe a napi kétszeri látogatásért, ugyanis a törvények szerint csak egy nap egyszer látogatható egy rab, bárkiről is legyen szó . A lány illedelmesen meghajolt, majd elindult a szűk folyosón. Az ötödik cella volt Kurosakié.

A fiú egy buggyos fekete nadrágot viselt, felül pedig egy kopott, rongyos, valaha fehér színű felső volt rajta. Az idő teltével Ichigo napról napra sápadtabb, soványabb, megviseltebb külsővel rendelkezett.


A kompromisszumképes őrök mellett volt néhány olyan is, akik a Shuuhei család talpnyalói közé tartoztak. Ők pénz ellenében többször is bántalmazták a magatehetetlen fiút, aki emiatt egyre komolyabb sérüléseket szerzett. Kurosaki a halálsoron volt, és egyre kilátástalanabb volt a helyzete. Az egyetlen ok amiért kitartott, az Reiko volt. Napjainak azok voltak a fénypontjai, mikor a lány meglátogatta őt.

Amennyire lehetséges volt, mindig csempészett be neki ételt, különféle gyógyszereket és kenőcsöket a sebesüléseire. A vöröske próbált erősnek látszani, annak ellenére mennyire megviselte őt , hogy így kellett őt látnia.


Mikor Ichigo meglátta Reit, hálás tekintettel ránézett, s sápadt arcán egy halovány mosoly ült ki. A rácsokra tette a kezét, majd átnyúlt a vascsövek között és megsimította a lány arcát.

-Köszönöm hogy ilyen gyakran meglátogatsz...de jobban teszed ha nem fűzöl hozzám sok reményt.

- Ez az én hibám.. mindig miattam kerülsz ilyen helyzetekbe... -könnyek szöktek a lány szemeibe - Én voltam gyenge, de ki juttatlak innen, akkor is ha bele halok!

-Reiko- sóhajtott egy nagyot - Meg kellett volna védenem téged. Ez a férfi dolga, amit meg kell tennie a szeretett nőért. És én kudarcot vallottam...- tekintetén látszott a csalódottság, és hogy dühös volt magára -Csak azt sajnálom, hogy az a szemétláda Kenta nem döglött meg...
Hidd el pontosan tudtam mik lesznek a következményei a tettemnek. De meg tenném újra ha lehetne.

Kurosaki szavai hallatán a lány kezeibe temette az arcát, s elkezdett sírni.

-Nem kellett volna miattam ezt csinálnod... miért mentél ennyire messzire, ha tisztában voltál a következményekkel?!

-Figyelj rám...rajtam nem tudnak segíteni. Rossz híreket kapok...egyre kilátástalanabb a helyzet. Arra kérlek, maradj erős. Muszáj annak maradnod, ezen a helyen nem hagyhatod el magad, érted? - fogta kezei közé a lány arcát

- Nélküled nem tudom folytatni... -nézett mélyen a fiú szemeibe- Mert szeretlek. Nem vagyok hajlandó feladni.

-Reiko kérlek. Muszáj folytatnod. Erős, független nő vagy, boldogulni fogsz . Airivel soha ne hagyjátok el egymást, hiszen nincs más akiben tényleg megbízhatnátok . Csak egymásban. Kérlek. Tartsd észben a szavaim - nézett rá kétségbeesetten a fiú, s egy csókot lehelt ajkaira.

A következő pillanatban az egyik őr egy hatalmasat vágott kulcscsomójával a rácsokra, amitől mindketten összerezzentek.

-Vége a látogatásnak , kérem távozzon. Most.

- Értettem - vágta rá a lány, ugyanis nem akarta, hogy miatta kerüljön bajba Ichigo. - Holnap is jönni fogok! - nézett vissza utoljára dacosan a fiúra, majd lassan eltűnt alakja a félhomályba burkolózó folyosón.







Airi épp sétálgatott valahol abban a pokolban, amit próbált az elmúlt időszakokban az otthonának tekinteni. Az egyik kis belső udvaron megakadt a lány már megnövekedett hasán Grimmjow szeme. Most először látta őt így, ebben az állapotában. Airi észrevette az acélkék szempár pillantását, és azonnal megszaporázta lépteit, de a fiú nem tudta szó nélkül hagyni a látottakat.

- Ch… már köszönni sem tud- vetette oda félhangosan.

Airi megtorpant és összeszorította az ajkait. Nagyon félt a fiú szemeibe nézni, de végül lassan Grimmjow felé fordult. Habár mindig elkerülte a vele való találkozást, ahogy csak tudta.

- Szia Grimmjow- suttogta bátortalanul. Az említett csak szigorú és semleges tekintettel meredt Airire elgondolkodva. Pár másodperccel később viszont megszólalt.

- Akarod te azt a gyereket egyáltalán? 

- Szerinted akarom? Vagy szerinted akartam ezt az egész kialakult helyzetet, amibe belekényszerítettek? – emelte fentebb zaklatottan a hangját a lány.

- Na pontosan ezen van a hangsúly- húzódott a fiú szája gonosz mosolyra- az az Airi akit én ismertem, sose hagyta volna, hogy ilyenre rá vegyék.

- Az a Grimmjow akit én ismertem, sose hagyta volna veszni a nőt, akit szeret- emelte rá a lány megsemmisült tekintetét a kékségre -vagy talán az is hazugság volt? Mert mint tudjuk abban profi vagy…

Grimmjow tekintetéről leolvasható volt, ahogy eluralkodott rajta a düh. Airi szavai provokálóan hatottak rá. Szemeiből gonoszság áradt.

- Pont te beszélsz nekem? Aki a jégkirályfi seggébe bujkált, aztán lazán hagyta, hogy megmondják neki kinek lesz a felesége? Mégis mit gondolsz? Ki adott fel kit?! He?! – hajolt a lány arcába.

A szolgák közül már jó páran felfigyeltek a jelenetre. Airi magatehetetlenül ácsorgott a fiú előtt, és potyogni kezdtek a könnyei. Majd hirtelen a fiú felsőjébe markolt, mert abban a helyzetben nem igazán mérte fel az erőviszonyokat kettejük között.


Grimmjow döbbenten nézett a hozzá durván érő finom kézre, majd belemarkolt abba és lefeszítette magáról.

- Airi… hónapok óta vége jó?! Fel fogtam, elfogadtam a döntésed, és tiszteletben tartom… Csak annyi, hogy ne úgy menj el mellettem mintha nem ismernénk egymást – végig futtatta szemeit a lányon, és dühe párologni látszott- menjETEK, és vigyÁZZATOK szépen magatokra.

- Úgy beszélsz mintha egy utolsó szar alak lennék! – csattank ki Airi a fiú szavaiból kicsengő gúny hallatán- soha nem akartalak elhagyni, muszáj volt megtennem nem fogod fel?- ordította- Hogy mondhatsz ilyeneket? Már elfelejtetted mennyi ideig vártam rád amikor azt sem tudtam élsz-e még?! Totál idióta vagy! – a lány egy pillanatra megtorpant amikor ismét a fiúra nézett, majd sarkon fordulva elrohant amilyen gyorsan csak tudott.

Grimmjow földbe gyökerezett lábakkal figyelte a távozó lányt. Nem bírta el a büszkesége, hogy le kellett róla mondania.

Airi bezárkózott a legelső szobába, amit üresen talált, és magára zárta az ajtót. Majd a matrachoz sietett, és addig tépte, míg ki nem húzott belőle egy erős rugót. Kiegyenesítette a tárgyat majd a falnak vetve hátát lecsúszott a földre és szétnyitotta a lábait.

Hisagi nyugodtan sétálgatott a csendes folyosókon mikor a szolgák elé siettek, és beszámoltak neki az udvarban látott veszekedésről. A fiú, aggódva Airiért sietősre vette lépteit, hogy megkeresse az elkeseredett lányt. Szobáról szobára járt arra felé, amerre a szolgálók utoljára látni vélték. Egészen addig, míg egyre inkább eluralkodott rajta az az érzés, hogy nagy a baj. Sejtése beigazolódni látszott mikor az egyik ajtót zárva találta maga előtt, és figyelmes lett a bentről kiszűrődő halk hüppögésre.

- Airi? – tenyereit az ajtónak támasztotta, és ráhajolt az ajtó lapjára – te vagy az? Mi történt veled?

- Menj innen Hisagi! Egyedül szeretnék lenni! - a lány hangjából egyértelműen ki lehetett hallani, hogy sír, és igencsak zaklatott.

- Mit mondott neked az a barom?

- Tárgytalan Hisagi, csak kérlek, hadd legyek egyedül.

- Figyelj, bármi is történt biztos, hogy nem az a megoldás, hogy egyedül bezárkózol valahová. Kérlek gyere ki.

Ám Airi hajthatatlan volt. Keserű tekintettel meredt a remegő kezében tartott drótra, és neki látott terve végrehajtásának.

A kinn tehetetlenül álló Hisagi mintha csak megérezte volna, hogy a lány készül valami ostobaságra, rátörte az ajtót, mielőtt az kárt tudott volna tenni magában és a babában. A fiú szemei elé táruló látvány egy örök életre az emlékeibe vésődött. Odalépett a földön ülő Airihez, kitépte a kezéből a drótot és a karjánál fogva felrántotta a földről a lányt.

- MÉGIS MI A SZART KÉPZELSZ, MIT MŰVELSZ?!- ordította, és szemeibe könnyek szöktek – Ha ennyire gyűlölsz miért nem mondod a szemembe?! De hogy egy ártatlan életet tönkre tegyél?! Ez már túl sok nekem! Az a gyerek a tiéd!!! És az enyém! Hogy lehetsz ennyire önző?!

Hisagi teljesen megsemmisült, agyát ellepte a vörös köd, és kezét a magasba lendítette. Airi riadtan összeszorította a szemeit, miközben neki is könnyek folytak végig az arcán, de a várt ütés nem érkezett. Mikor ismét a fiúra mert nézni, az csak lesütött szemekkel állt előtte, teljesen elsötétült tekintettel. Hisagi összetörten belenézett Airi szemeibe. 

- Az egész az én hibám. Tudom, hogy te ezt az egészet soha nem akartad. Sajnálom…ezek szerint mégsem tudtalak megvédeni…ha már ilyenre vetemedsz… ez egy patthelyzet mindkettőnknek… de ez…amit terveztél már nem megoldás- azzal hátat fordított a lánynak, de vállai remegtek a sírástól, és meg sem várva Airi válaszát távozott a szobából. Teljesen összetörve zárkózott be a szobájába, és senkivel sem volt hajlandó beszélni.






Reiko nyugtalanul üldögélt a szobájában, arra várva, hogy valaki jöjjön és előkészítse őt a nagy napra. Csak egy fekete franciabugyit viselt, miközben halálsápadtan bámulta magát a tükör előtt ülve.

Pár perc múlva kopogtattak az ajtón, s egy mély férfi hang szólalt meg a túloldalon.

-Jöttem előkészíteni a kiasszonyt, bejöhetek?

Reiko azonnal felismerte a hanghoz tartozó személyt, aki Renji volt. Remegő hangon igent mondott, mire az ajtó lassan kinyílt.
Abarai egy fehér kimonót viselt, ami olyan lazán volt megkötve deréktájt, hogy felsőteste szabadon látható volt. A fiú haja kontyba volt kötve, néhány kósza, hosszú vörös hajszál pajkosan arcába lógott.

A lány halvány arca kirózsásodott , s döbbenten a fiúra meredt.
Abarai szája tátva maradt a látványtól, majd gyorsan szemei elé rakta kezeit.

- Jézusom..nem tudtam, hogy hozzád kell jönnöm..én...ha akarod elmegyek és szólok, hogy küldjenek mást - mondta hebegve-habogva - amúgy is lehetett volna annyi eszük, hogy a történtek után pont hozzád nem küldenek férfi kisegítőt.

A vöröske azóta, hogy megerőszakolták, nagyon nehezen viselte az emberi érintést, s tartott a férfiak közelségétől is. Miközben a válaszon töprengett, Abarai kibontotta hajzuhatagát - pár pillanaton belül beborította egész testét nagy hajkoronája- majd újra összefogta hogy helyre tegye a rakoncátlan hajtincseket .

A lány végül amellett döntött, hogy marasztalja Renjit. Félt attól, kit küldenének helyette, de az is közrejátszott a döntésében, hogy megbízott a fiú jámbor személyében.

Renji arcán halvány, szelíd mosoly jelent meg, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Kezeivel mutatta Reikonak, hogy forduljon meg, ezzel jelezve hogy nem akarja őt kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy takargatnia kelljen magát.

A lány kipirult arccal engedelmeskedett neki.

Abarai egy törülközőt terített az előttük álló tükörre, aztán óvatosan elkezdte fésülni Rei haját, gyengéden bele-bele túrt, majd gyakorlatiasan csinált neki egy gyönyörű kontyot, amibe beleszúrt egy lepkés hajdíszt. Aztán finoman belebújtatta a tűzvörös, madármintás yukatájába.

Az öltöztetés közben végignézett a lány testén, s látta, hogy tele van kék-zöld-lila foltokkal a bőre.

A fiú elszomorodott, majd dühös lett.

-Szerencséje van Kentának, hogy nem én találtam rátok..mert akkor már ő sem élne.

Erre a kijelentésre Reiko elképedve hátranézett válla fölött a fiúra, aki megcirógatta egyik sérülését , majd tehetetlenül maga mellé hullott a keze amit végül ökölbe szorított.

-Hagyd Renji... Ezen már nem lehet változtatni.

- Tudod az dühít a legjobban, hogy Kurosaki annyira idióta hogy nem volt képes megvédeni téged...pedig sejthette volna, hogy egy ilyen szép lányon bárkinek megakadhat a szeme és nagyon is jól tudja milyen beteg emberek vannak ebben a családban. Ha az enyém lennél..soha egy hajad szála sem görbülne.

Gyengéden, mégis határozottan megkötötte az övet a lány dereka körül, megfordította őt és azt mondta: gyönyörű vagy. Majd szomorúan rámosolygott, s elindult a kijárat felé.

Reiko a fiú után lépett, s megragadta a karját.

-Köszönöm..-mondta halkan a zavarbaejtett lány - Viszont hidd el, ez nem az ő hibája. Kémek vagyunk, soha nem vagyunk biztonságban. Ettől senki sem tudott volna megvédeni...

- Hidd el Rei, ha a barátnőm lennél , soha nem tévesztenélek szem elől - a vöröskére kacsintott, de látszott az arcán a reményvesztettség . Aztán elköszönt és kisétált a szobából.

Reiko percekig bámult az ajtóra, majd végül akarva-akaratlanul, de ő is szomorú mosolyra húzta száját.




2019. január 6., vasárnap

15.rész - Bleach TNG - Új élet egy régi korban


Sziasztok! Rengeteg kihagyott idő után, újra visszatértünk. Magánéletünk megóvása és személyazonosságunk megőrzése végett nem szeretnénk magyarázkodni sem a kihagyás, sem a folytatás miatt. Az a lényeg, újra itt vagyunk és írunk ezerrel!Köszönjük megértéseteket, és reméljük elnyeri tetszéseteket az új rész! Airi&Reiko


15.rész - Bleach TNG - Új élet egy régi korban





Kaito egy hatalmas és gyönyörű irodában cigarettázott épp, az előtt a fal előtt, amit végig magas ablakok borítottak gyönyörű kilátást engedve a városra és az a fölött lenyugodni készülő napra. Mélázásából halk és megfontolt léptek zaja verte fel, és mikor megfordult, legnagyobb döbbenetére Hitsugaya sétált felé, egy kissé kigombolt fekete ingben, aminek fel volt hajtva a gallérja.



- Te meg…?- suttogta döbbenten a férfi.

- Nem ellenségeskedni jöttem… bár már a Geishával vagyok, a barátaim itt vannak- mondta megfontolt szavakkal a fiú, majd felemelte egyik karját és kinyújtotta a kezét, amiben egy kis fiola volt.

Kaito kérdőn nézte a tárgyat, és nem szólt semmit.

- Az eltérítés ellenszere…

- Ezt komolyan mondod?

- Nem áll szándékomban Airit megmérgezni, mi más lenne?

- Honnan szerezted?- indult el a fiú felé Kaito.

- Elloptam…

- Senki sem tudja hogy itt vagy?- nézett rá kérdőn.

A fiú csak megingatta a fejét. A főnök elvette tőle a fiolát, a fiú keze pedig tehetetlenül maga mellé hullott.

- Hogy jutottál be ide?

Akkor Hitsugaya a férfire emelte türkizkék szemeit. Kaito már a pillantásából kiolvasta hogy meg van babonázva.

- Ne kérdezzen annyit- mondta, majd hirtelen köddé vált.

Kaito-sensei döbbenten forgatta a fejét jobbra- balra, de már sehol sem találta a fiút tekintetével. Mindegy is volt, hiszen az ellenszer ott maradt nála, és már el is indult, hogy Airin segítsen.

A hosszadalmas megpróbáltatások azonban még nem értek véget. Sőt, a fiataloknak újabb kihívásokkal kellett szembenézniük.

Kaito sensei egyetlen megoldást látott arra, hogy kémjeit elbújtassa a Viadal incidenseinek következményei elől. Hisagi és Ichigo egy nemes japán dinasztia leszármazottjai voltak. Az ő családjuk nagyon hagyományőrző volt, szinte el sem érte őket a 21. századi világ modern rendszere. Mélyen tisztelt szokásaiknak éltek, és szigorúan betartották az örökösödési rendet és a hierarchiát.


Hisagi minden erejével ellenkezni igyekezett Kaito ötletével szemben. A főnök viszont kérlelhetetlen volt. Grimmjow kémközpontjának vezetőjével együtt megállapodtak az elbújtatásban. Renji és ő szolgáknak álltak be a két nagy múltú családhoz, hogy ne legyenek a terhükre és ne csak a napot lopják. Reikot és Airit geishának vitték, a dinasztia tartotta ugyan is fenn a kis elszigetelt település szórakoztató házát. A két lánynak pusztán hónapjai voltak arra, amiket mások évekig tanultak. Mindez az álcájukként szolgált, hogy a Vörös Geisha bosszúja elől elmenekülhessenek. A nő ugyanis nem akart bele törődni abba, hogy a Viadalt most először kijátszották, és minden erejével azon volt, hogy megtorolja a fiatal csapat tettét.

Másnap korán reggel útnak is indultak. 


Az egy órás repülőút után megérkeztek a Gifu prefektúrába, ahonnan egyből a közeli vasútállomáshoz vezetett útjuk. Mivel a község ahova tartottak több órányira lett volna gyalog, Kaito sensei átszállással oldotta meg az ügyet. A vonatút újabb 1 órát vett igénybe, majd a végállomáson leszállva, egyből megpillantották a rájuk várakozó középkorú, kopasz férfit. A nagydarab alak egy hatalmasat dobbantott lábával, majd a helyi tájszólással a köré gyűlt fiatalokhoz intézte szavait.

- Kérem kövessenek engem!- vigyorgott hiányos fogsorával a fazon.

Mindenki a férfi nyomába eredt, csupán az állomás robaja és bőröndjeik zörgése nyelte el a bennük kavargó gondolatokat.

A vasútállomásról kiérve, azonnal láthatóvá vált a község - jobban mondva porfészek. Mindenfelé kis sátrak álltak, bizarr külsejű gazdájuk társaságában, akik minden áron próbálták rásózni portékáikat az arra járó emberekre. Amint az emberek sűrűjébe értek, a kis csoport köré néhány magas, erős testfelépítésű férfi állt - az eljárás szerint. Ugyanis a közelmúltban az emberkereskedelem is elterjedt a környéken - így óvintézkedésekre volt szükség.

Kb negyed óra elteltével, elsétáltak az utolsó sátor mellett is, sikeresen kikavarodva az embertengerből.
A férfi ekkor megszólalt.

-Nos , innentől kezdve szekerekkel folytatjuk utunkat. - mutatott a felsorakozott lovas szekerekre, s az előttük álló végtelenségbe nyúló, széles csapásra.

A földutat jobbról és balról is hatalmas virágmezők vették körbe, s ahogy haladtak rizsföldek váltották fel őket.
A nap járása szerint, nagyjából dél körül lehetett mikor a szekerek befutottak a faluba, becses nevén Shirakawába.
Ennek a községnek teljesen más volt a hangulata, mint első állomásukénak. Az út mentén mindenütt cseresznyefák virágoztak, szirmaikkal rózsaszínné varázsolva azt. Érintetlen zöld környezet uralkodott a területen, hatalmas régi építésű, mégis elegáns japán házakkal - bár legtöbbjük olyan volt, mint egy kisebb kastély, s némelyikük akár több mérföldön is elterült. Ugyanis ezt a kis falvat nemesi családok, kúriák lakták.

A beilleszkedés folyamata nem volt egyszerű.

A lányoknak sok szenvedésen kellett átesniük. Meg kellett tanulniuk járni a geishák cipőjében, hangszereken kellett játszaniuk, tanulták a társalgás művészetét és egy pillantással el kellett terelniük bármelyik férfi figyelmét. Egy élő műalkotássá kellett válnia annak a nőnek, aki geishának akarta magát nevezni. Nem voltak kurtizánok, de élettársak sem. Nap nap után fáradhatatlan hajtásban és gyakorlásban volt a két lánynak része. Nem egyszer voltak megdorgálva tanítójuk részéről a fegyelmezetlenségük miatt. Néhány lány megvetően figyelte őket a próbák során.


Egy alkalommal a táncórán legyezőket használtak. Airi ügyesen forgatta ujjai között az ikonikus tárgyat, de túllendítette az egyik fordulatot. A legyező kirepült a kezéből, és fejbe vágta vele az egyik, egyébként is arrogáns lányt. Reikoból azonnal kitört a nevetés.

- Elég legyen! - szólalt meg az idősebb, szintén geisha tanítójuk. - Szedjék össze magukat! Hamarosan fellépésük lesz az urak előtt.

Reiko és Airi elképedtek. Nem gondolták, hogy ennyire komolyan kell majd venniük ezt az életet.

- Idővel pártfogót kell mindnyájatoknak találni. Egy urat akihez onnantól kezdve, hogy kiválaszt titeket, tartozni fogtok. Csak azzal a férfival tehetik meg azt is hogy lefeküdtök - mondta szigorúan a nő.

A két lány döbbenten összenézett. Reiko nyugodtabb volt, mert tudta, hogy Ichigo is a nemesi család része.



A főág a Shuuhei volt és a Kurosaki dinasztia alájuk volt sorolva, mint alcsalád. Az alcsalád kötelessége volt a segítségnyújtás, a főcsalád őseinek tisztelete, rítusain való részvétel és a munkaerővel való segítés. A főcsalád ezért cserébe segítette az alcsaládot szükség esetén, és erkölcsi vezetést nyújtott a számukra. A szolgarend és a geishák is alájuk voltak sorolhatók. Ők azért voltak, hogy kiszolgálják a fő, és az alcsaládot.


Airi Grimmjow párja volt, és a fiú szolgálói pozíciója nem adott esélyt arra, hogy ők összekerülhessenek. Miután a lány ezzel szembesült már kevésbé teltek vidáman a napjai.






Ahogy teltek a napok, hetek, elérkezett a beosztó ceremónia ideje is, ahol az urak kiválasztották maguknak a geisha növendékeket.

A nagy nap reggelén Airi kómásan ébredt. Feje alól kidőlt a nyaktámasztó. Az egyik feladat ugyanis az volt, hogy meg kellett tanulniuk mozdulatlanul aludni, hogy az elkészített, és felkötött hajuk reggelre is pompás maradjon.

- A fenébe, elkések ! – pattant fel, és sietősen összeszedelőzködött. Elhúzta a papírfalat, és távozott a szobájából. Út közben a kimonót igazgatta magán, és nem figyelt az orra elé, ám mikor felpillantott, észrevette a vele szembe közeledő Hisagit. A fiú megtorpant a látványtól. Borzasztó csinosnak találta Airit ebben a viseletben, arcára szelíd mosoly ült ki.

- Jó reggelt Airi- köszönt oda a lánynak. Riri elpirultan meghajolt, ahogy azt tennie kellett az illemszabályok szerint.

- Jó reggel uram!

- Jaj, hagyd ezt kérlek! Te nyugodtan tegezhetsz- mondta a fiú.


Airi óvatosan felpillantott, tekintetük találkozott. Hisagi sóhajtott egyet, majd szóbahozta a ma esedékes ceremóniát. Próbálta megnyugtatni az ideges lányt. Tudta, hogy nem segíthet rajta, és a Grimmjow kapcsolatán. Riri csak abban az egyben reménykedhetett, hogy őt senki sem fogja magának kinézni. Hisagi szorosan magához ölelte a lányt, de végül el kellett hogy induljanak, ugyanis mindketten késésben voltak.

A lányok már benn várakoztak, amikor Amida asszony, a geisha növendékek tanítója, félretolta a mahagóni ajtót, s szép sorjában besétáltak rajta a tiszteletet parancsoló személyek, igen vegyes korosztályban.
A Gesihák azonnal meghajoltak előttük, fejüket lehajtották.
Akkor a főúr, Hisagi apja megszólalt:

-A fiam...nincs itt. - sóhajtott egyet majd a keresésére küldött egy szolgálót.

Reiko aggódva fürkészte a tömeget, fél szemével kukucskálva. Cseppet sem örült a látványnak; a felhozatal nagy része idős férfiakból állt, kaján vigyorral arcukon.

-Még hogy nem kell feltétlen rosszra gondolni? -mormolta magában elszörnyülködve - Airi, hová tűntél?..

Majd mikor újra felnézhettek, letaglózva figyelte az előtte álló, a tömegből haja által kitűnő fiút. Kurosaki Ichigo állt ott vele szemtől szemben, aki ugyanúgy alig hitt szemeinek. Fülig vörösödve mérte végig a lányt tetőtől talpig, szinte felfalta őt szemeivel.

Reiko sokkoltan meredt a fiúra, aki hangtalanul azt tátogta a lánynak:

-Gyönyörű vagy - s mivel a vöröske tudott szájról olvasni, vérbe szökött arccal hajtotta le fejét.

A fiú már környezetéhez megfelelően volt öltözve. Egy sötétszürke kimonót viselt, narancssárga madaras mintákkal rajta, derekán egy fekete "övvel' erősítve a ruhát.


A ceremónia menete egyszerű volt ;Minden férfi végigmérhette a nőket, s akit először kiszemelt magának valaki, azzal a többi nemes már nem vetekedhetett.
Ichigonak feltűnt, hogy Reire több fazon is szemet vetett, így cseppet sem foglalkozva a többi nővel, odalépett a lányhoz, belé karolt és Amida asszonyhoz vezette őt.

-Őt akarom - mondta határozottan a fiú az idős nőnek.

Erre a kijelentésre még a szigorú asszony is zavarba jött, Reikoról nem is beszélve.

-Na de fiatal úr - pirult el kicsit a nő - Tudom, hogy nehéz visszaszokni, de kérem viselkedjen.

-Sajnálom - vakarta meg a fejét a srác rózsás arccal.

A nő felírta Kurosaki neve mellé Reikoét, s jobb kezét feltartva annyit mondott:

-A hölgy ezentúl az ön rendelkezésére áll, s kötelessége lesz kielégíteni minden igényét.

Reiko alig jutott levegőhöz, úgy kapaszkodott a fiú erős karjaiba. Teste forró lett az izgalomtól, úgy érezte belázasodott.
Ichigo meghajolt Amida előtt, s nyugodt léptekkel kivezette Reikot a helyiségből. Azonban amint szem elől vesztek a kíváncsiskodó emberek elől, a narancshajú fiú , Rei kezét fogva futásnak eredt a hosszú folyosókon.

Ichigo hosszú loholás után jobbra kanyarodott. A környezet megváltozott, sokkal kifinomultabb, elegánsabb részhez értek. A nemesek lakosztályához. Egymás mellett több
cirádás ajtó vált láthatóvá, s a fiú az ötödiket félretolva behúzta a szoba homályába magával Reit.
Egy gyönyörű szobában találták magukat. Reiko elképedve vizslatta a fehér falat díszítő japán motívumokat, a hatalmas ablakokat melyeken bevilágított a telihold fénye, s
a kertben álló cseresznyefákat, melyek virágait akkor is fújta a lágy tavaszi szellő.
Ichigo betolta maguk mögött az ajtót. Reiko háttal a falnak simult, még mindig a látványban gyönyörködött, mikor látókörét hirtelen Ichigo mélybarna szemei takarták el.
A fiút megvilágították az éjszaka fényei, ellágyult tekintettel mélyedt a vele szemben álló Rei szemeibe.
Két keze közé fogta a lány arcát, majd lassan egybeforrasztotta ajkait Reiével. Aztán kezei lecsúsztak a lány arcáról a derekára. Azon gyengéden körbefonta karjait, majd
szép lassan térde csúszott a lány előtt, fejét Rei hasának támasztotta.

-Istenem, csak álmodok? - szorította magához a lányt - Kérlek mondd, hogy nem - szorította össze szemeit, visszagondolva a rengeteg keserűségre ami nemrégiben történt. S
most mégis ott állt Reiko, semmi sem választotta el őket. - Nem engedem, hogy ennek valaha is vége legyen...

Airi és Hisagi késve érkeztek a helységbe, és Hisagi apja azonnal magához intette a fiát. Airi igyekezett elvegyülni a tömegben, de sajnos nem járt sikerrel. Egy vén fószer azonnal kinézte magának a lányt. Riri kellemetlen bájcsevejbe kezdett az úrral, hogy betartsa az illemszabályokat. Hisagi feszülten nézte végig a jelenetet a terem másik végéből. Airi segítség kérően körbepillantott. Ekkor Hisagi édesapja csendre intette a díszes társaságot, és magához ragadta a szót. - Elnézést kérek, hogy a fiam megvárakoztatta önöket. Örülök, hogy ma ennyien el tudtak jönni. Szeretném bejelenteni, hogy a hagyományőrzésünk folytatásra fog kerülni. Hisagi, a fiam fogja átvenni a helyemet- az emberek tapsolni kezdtek- ennek viszont feltétele egy feleség, és egy születendő utód- folytatta az édesapa- a geishák pedig mind finom, jól nevelt, gyönyörű, és intelligens hölgyek. Így most szeretném megkérni a fiamat, hogy válasszon egyet magának közülük- azzal az elsápadt fia felé fordult.


Hisagi végig kémlelte a tömeget, és tekintete újra és újra a kétségbeesett Airin állapodott meg. A lányt az idős férfi azóta sem hagyta nyugton, úgy tett mint aki figyel a főcsalád beszédére, de egy percre sem vesztette szem elől a lányt.

Grimmjow és Renji az ajtók mögül leskelődve figyeltek.

Hisagi lassan Airi felé nyújtotta a kezét. - Airi Hayasawát választom- mondta végül. A lány lassan, és elsápadtan a fiú felé indult. A tömeg ismét tapsviharban tört ki. A tanítójuk elégedetten bólintott egyet, visszafogott mosollyal az arcán.


Grimmjow keze ökölbe szorult az ajtó túloldalán és faképnél hagyva Renjit elviharzott.

A ceremónia után Hisagi és Airi elvonultak a fiú hálókörzetébe. A fiú arcán látszott a meggyötörtség. Szomorú tekintetét ráemelte a lányra.

- Airi, sajnálom ami történt – szólalt meg végül halkan- nem tehettem semmit… Te nem ismered a családom, szörnyűek benne a férfiak, nem akartam hogy valami perverz karjaiban köss ki.



Airi felsóhajtott, és leült a fiú mellé az ágy szélére.


- És mit gondoltál, hogy majd együtt leszünk mint egy boldog család ? – kérdezte. 

- Talán… talán van rá esély…

Airi részben meg értette a fiú döntését, részben pedig lázadozott a történtek miatt. Kettős érzései viharként tomboltak a szívében. Vonzódott a fiúhoz, de nem tudta Grimmjowot kiverni a fejéből.

- Legalább Grimmjowtól hagy búcsúzzam el… megengeded?

- Persze, nyugodtan… ez a legkevesebb- válaszolta Shuuhei.

Ezután nem sok beszélgetés hangzott el az otthonos szobában. A két fiatal lefeküdt egymás mellé. Hisagi egy ujjal sem akart a lányhoz érni, vagy bármi tolakodót tenni. Lassan elnyomta őket az álom, és akkor viszont óvatosan átkarolta a lányt.


Másnap reggel Reiko arra ébredt, hogy Ichigo hozzábújva a mellein szuszog. Magába szívta a fiú hajának illatát, majd végig simította hátát.
Már nagyon rég nem volt rá példa, hogy ilyen boldogan és nyugodtan keljen fel. A viadal okozta traumák miatt nagyon keveset aludt, és akkor is rémálmai voltak.
Rei óvatosan kiszabadította magát a fiú öleléséből , mire ő álmában morgott valamit, s átkarolt egy párnát.
A lány elmosolyodott a látványtól, majd elindult készülődni.

20 perc múlva már a hosszú folyósokat járta, meztelen talpai alatt recsegett a fapadló. Airit kutatta. Aggódott, mi történt vele a tegnapi ceremónián, hiszen mikor ő már elhagyta a termet barátnője még meg sem érkezett.

A gondolataiba révedt lány arra eszmélt, hogy valakinek a mellkasába ütközött. Mikor felnézett , egy magas, éjfekete hajú, fekete szemű , sármos férfit látott. Ő is tagja volt a Shuuhei dinasztiának, s ezt megjelenése miatt le sem tagadhatta volna.

Reiko zavarba jött a látványtól, majd meghajolt .

-Nagyon restellem, nem figyeltem oda eléggé – hebegte.

A férfi végigmérte a lányt. Kikerekedett a szeme, majd rosszat sejtető mosolyra húzta száját, mint aki épp most jön rá valamire.

-Téged választott magának Kurosaki, ugye? – kérdezte rekedtes hangján.

-I..igen uram! – válaszolta bizonytalanul Reiko.

-Az élet sokszor igazságtalan –megfogta Rei állát és felhúzta, hogy a szemeibe nézhessen – az a korcs, ilyen csinos hölgyet fogott ki magának.

A vöröskének elakadt a lélegzete, nem tudott mondani semmit.
A férfi aurájából áradt a gonoszság, viszont az ellenállhatatlan sárm is. Nagyjából 4 évvel lehetett idősebb tőlük, de szemei sokkal idősebb lélekről árulkodtak.

-Elvitte a cica a nyelved? – kérdezte, miközben újra feltűnt a gonosz mosoly az arcán – Mivel úgy látom épp nincs semmi dolgod, fél óra múlva legyél a hálókörzetemben tiszta ágyneműkkel.

Reikonak leesett az álla. Amit a férfi kért tőle az megtagadta a hagyományokat, hiszen őt már kiválasztották. Innentől kezdve nem volt köteles más urak kéréseit teljesíteni.
Látta a lány arcán a döbbenetet, és még mielőtt kinyithatta volna a száját, azt mondta:

-Ez nem kérés volt, parancs. Jobban teszed ha nem tagadod meg a főcsalád egyik tagjának sem az utasításait. – majd hátat fordított neki, és lassú léptekkel faképnél hagyta.

A Kurosaki és a Shuuhei dinasztia viszonya nem volt rózsás. Még az új nemzedék megszületése előtt, Ichigo nagyapja fellázadt egy Shuuhei ellen. Azóta megváltozott a két család közötti kapcsolat. A főcsaládnak meg kellett erősítenie hatalmát az alcsalád felett, azonban néhány családtag eltúlozta az erőfitogtatást .
Ebben az esetben sem volt ez másképp. Kenta Shuuhei mindig rossz szemmel nézett Ichigora már egészen kiskoruk óta. A fiú jobban teljesített Kentánál – kitűnt a harcművészetekben, a sportokban, és tanulmányaiban is.
Aztán 15 éves korában Ő és Hisagi is megelégelték ezt az életet, úgy érezték nem odatartoznak. Ekkor álltak be kémnek.

Emiatt lett Kenta az új örökös jelölt, mivel Hisaginak nincs testvére, és ő az elsőszülött unokatestvére.
Aztán amikor hirtelen újra felbukkantak, Kenta tervei darabjaira hullottak szét.
Igazságtalannak tartotta, hogy annyi éven keresztül mindent megtett a dinasztiáért és azért, hogy méltó örökös legyen, erre minden egy csapásra megváltozik. Bosszún törte a fejét, hogy megakadályozza Hisagi örökösödését, s nem utolsó sorban borsot törjön Ichigo orra alá.


Fél óra múlva Reiko kopogtatott ajtaján, tiszta ágyneműkkel a karjában. A lánynak nagyon rossz érzése volt, de nem akarta bajba sodorni magát vagy társait. Pár perc elteltével kinyílt az ajtó, s megpillantotta a Kentához tartozó ravasz szempárt. A férfi betessékelte őt, majd abban a pillanatban bezárta maga mögött az ajtót.

A szobában ott állt 2 félmeztelen férfi a Shuuhei dinasztiából. Mindkettőnek kaján vigyorra húzódott a szája, mikor meglátták a lányt.

Ekkor megszólalt Kenta:

-Gyönyörű, védtelen préda, igaz uraim? – erre a többi férfi elfojtott gonosz nevetésbe kezdett.

Reiko kezdett pánikba esni , de úgy gondolta biztosan csak gúnyolódnak rajta. Minél hamarabb elakart onnan tűnni, szóval sietős mozdulatokkal nekikezdett az ágyneműk áthúzásának.


A vöröske lehajolt, hogy levegye a piszkos lepedőt, amikor Kenta mögé állt, s derekához szorította a lány mindkét csuklóját. Reiko torkát elhagyta egy sikoly – azaz elhagyta volna, ha a férfi erősen szájára nem tapasztja kezét.

-Úgy vettem észre, ti már elég régóta ismeritek egymást Ichigoval. Biztos sokat jelenthetsz neki – suttogta a férfi, miközben lassan Reiko kimonója alá nyúlt, s fenekéig felhúzta azt.

Reikoban ekkor tudatosult, hogy hatalmas bajban van.

A látványtól izgalomba jött többi férfi is elindult a lány felé. Egyikük kigombolta alsónadrágját, megragadta Reiko haját, majd felrántotta fejét.

-Mielőtt eszedbe jutna bármi is , fogadj el egy jó tanácsot: ne tegyél olyat, amivel feldühítesz bármelyikünket is. – majd erőszakosan torkon ragadta a lányt, erre Kenta elrántotta onnan kezét. Reiko fájdalmában kiáltott egyet, mikor a férfi erősen szétfeszítette állkapcsát, és a lány szájába helyezte férfiasságát.

Eközben Kenta letépte alsóneműjét, majd becsúsztatta első két ujját a lányba.
A harmadik férfi a lány alá csúszott, s miután Kenta áthelyezte ujjait a lány fenekébe, ráültette Reikot hímvesszőjére.
Ekkor a lány egy hatalmasat nyögött a fájdalomtól, s elkezdett fulladozni a szájában lévő hatalmas férfiasságtól.
Reiko zokogott, és szabadulni próbált – mindhiába. Kenta újra hátraszorította mindkét karját, majd behatolt a lány hátsófelébe .
Kedvükre szórakoztak a lánnyal. Testrészei körül cserélődtek a férfiak, a tempó egyre hevesebb és kegyetlenebb volt. Többször fel is pofozták közben, fojtogatták, megalázták. Az egyik férfi az arcára élvezett.

A vöröske nem fogta fel mi történik vele. Tekintete üres volt, csak folytak a könnyei, testrészei elernyedtek, fájt mindene.

Egy időben a történtekkel, Grimmjow pont azon a folyosón sétált. Meghallotta a zajokat, ezért a hangok forrása felé vette az irányt. Benézett a kulcslyukon és tátva maradt a szája. Pár percig csak nézte, aztán rájuk rúgta az ajtót, és egyesével szerelte le a lányról a perverz szemeteket, miközben torka szakadtából elkezdett segítségért ordibálni.
Kenta nem hagyta olyan könnyen magát, próbált hadakozni a kékséggel de mindhiába – bebizonyosodott hogy Grimmjow sokkal erősebb nála. A verekedés kimenetele akkor dőlt el, amikor a fiú hátratörte Kenta jobb karját, majd a földre taszította őt. A biztonság kedvéért egy hatalmasat rúgott bele, hogy biztos ott maradjon.

Mielőtt a segítség megérkezett volna, felkapta a tiszta lepedőt, amit Rei magával hozott a szobába. Betakarta vele a lányt, majd karjaiba vette és kivitte onnan.
Reiko ekkor hisztérikus zokogásban tört ki. Kiélesedett körülötte minden, tudatosult benne mit tettek vele.
Grimmjow szomorúan a lányra nézett, majd próbálta minél erősebben magához szorítani és csitítgatni, hogy megnyugodjon.



Egyenesen Ichigo szobája felé vette az irányt. A fiú még mindig aludt, a nagy dörömbölésre kelt csak fel. Mikor ajtót nyitott, ledöbbent a látványtól. Először nagyon dühös lett, mert azt hitte Grimmjow tett valamit a lánnyal, de még mielőtt megszólalhatott volna, a kékség mindent elmesélt. Átadta karjaiba Reit.

Ekkor a vöröske már nem sírt. Csak nézett maga elé élettelenül.
Ichigo néma csendben tartotta szerelmét, nem tudott megszólalni. Ekkor Grimmjow törte meg a csendet.

-Nem tudom mi a szokás ilyen esetben a családotokban, de remélem az lesz a minimum, hogy az összesnek levágják a farkát…-majd oldalra köpött egyet, ezzel is jelezve mennyire lenézi az ilyen szörnyetegeket.

A narancshajú fiú hátat fordított Grimmjownak, majd bevitte Reikot a fürdőhelyiségébe.

-Zuhanyozz le, Reiko – mondta semleges hangon – Grimmjow te kérlek maradj itt és vigyázz rá addig. Nekem van egy kis dolgom – a fiú lecsukta a szemeit, majd határozott léptekkel elhagyta a szobát.

Kurosaki hamarabb ért a tett helyszínére, mint a dinasztia rendtevői. A 3 férfin kívül csak néhány szolga tartózkodott a szobában, akik próbáltak rendet tenni, és nem engedték távozni a bűntevőket.


Ichigo nem mondott semmit, csak elkezdte ütni, a Grimmjow által amúgyis helyben hagyott férfiakat. Nem gondolkozott hol, hogyan; csak ütötte, rúgta őket tiszta erejéből, gyűlöletből és dühből.
Egy ép csontja nem maradt egyiknek sem. A két férfit a felismerhetetlenségig agyonverte – szó szerint. Meghaltak.

Kenta túlélte az esetet, de életveszélyes állapotba került. Az volt a szerencséje, hogy megérkeztek a rendtevők és leszerelték róla Ichigot.

A sors iróniája, hogy Kurosakit szándékosan elkövetett emberölésért zárkába vitték, majd napokig azt suttogták az emberek, hogy kivégzésre ítélték.

Reiko sokkos állapotban a szobájába zárkózott, teljes depresszióba esett. Nyugtatókat kellett szednie ahhoz hogy tudjon aludni, minden nap ötször zuhanyozott – de pontosan tudta hogy soha nem fogja tudni magáról lemosni azt a szennyt , amit az erőszaktevők bőrén hagytak.

Airi eközben rendszeresen látogatta barátnőjét, biztatta, erősítette őt, s minden erejével azon volt Hisagival, hogy Ichigo büntetését enyhítsék.

-Szerinted sikerülni fog? – kérdezte a végkimerültségtől halk, élettelen hangon Reiko .

- Megígérem neked, hogy sikerülni fog – mondta határozottan Riri, bár legbelül ő is kétségbe volt esve. Nagyon aggódott barátnője miatt, és attól félt, hogyha Ichigot elveszíti, soha többé nem lesz már önmaga.


Miután Airi elköszönt Reikotol, elindult, hogy megkeresse Grimmjowot. A fiú épp magában bosszankodott a konyhában. Szokásává vált a morgás, és néha vissza is szájalt a főnökeinek.


- Csináld ezt, csináld azt- hajtogatta épp akkor is- Kaito ennél szarabb helyre nem is küldhetett volna minket.


Airi odaért a fiúhoz, és bátortalan megkopogtatta a vállát, miközben megszólította. A fiú megpördült a tengelye körül és tekintete találkozott a lányéval.


- Miben lehetek Mrs. Shuuhei segítségére? - kérdezte gúnyosan.

- Grimmjow muszáj beszélnünk…. és kérlek kerüld a cinizmust, így is nagyon nehéz- nézett a fiúra szomorúan a lány.

- Mond…

- Úgy érzem tisztességesnek, hogyha lezárjuk azt ami köztünk van… hiszen nincs más választásom, hozzá fognak adni Hisagihoz.

- Ennek egyáltalán nem kéne kötelezőnek lennie. Beszélek Kaitoval – de a fiú is tudta, hogy ez reménytelen. 

Nem volt más választásuk mint a beilleszkedés. A két dinasztia tett nekik szívességet a befogadásukkal, alkalmazkodniuk kellett.

- Tudod jól, hogy nem szokásom feladni… - folytatta keserűen. 

- Grimmjow, nincs más lehetőségünk, itt kell maradnunk, a dinasztia pedig követeli Hisagitól, hogy teljesítse a kötelességét… és engem választott.

Grimmjow szemeiben felcsillant egy kis őrület.

- És mi van ha Hisagi meghal?

- Most felejtsd el, mert ha kiderül te is mennél utána – nézett rá a lány megvetően és ijedten – Hidd el nagyon nehéz azok után amin keresztül mentünk… és amikor úgy tűnt végre normális kapcsolatunk lehetne… - Airi próbált keménynek tűnni, de folyamatosan megremegett a hangja- úgy tűnik minket nem egymásnak szánt a sors.

Grimmjow elkeseredve figyelte a lányt, megfogta az arcát,majd megcsókolta.


Mögöttük egy váza hirtelen szilánkosra tört. Airi összerezzent, és hátat fordított a fiúnak, majd elindult. Mikor a szilánkokhoz ért, össze akarta azokat szedegetni. És akkor észrevette, hogy mindegyik szilánk fagyos volt, és jégréteg futott rajtuk végig. A lány felkapta a fejét és tekintetével keresett valakit… de nem találta a furcsa eset okozóját.