Sziasztok! Kicsit megkésve, de hoztuk a 3. részt is! Az események csak ezután kezdenek majd felpörögni, kérünk titeket legyetek türelemmel. Reméljük eddig élvezitek sztorinkat! Jó olvasást. Airi&Reiko
3.rész - Újoncok
Reiko igyekezett feltűnés nélkül kilopózni a koliból. Jól időzített, mert éppen elért egy buszt amire egyből fel is szállt. Airivel ellentétben, messze lakott az iskolától így muszáj volt a tömegközlekedés segítségére szorulnia. A hetedik buszmegálló után leszállt, majd befordult egy szűk kis utcába és a második háztömbnél megállt. Idegesen keresgélte kulcsait, aztán végre csak sikerült előhalásznia azokat táskájából.
Miután sikeresen bejutott a lakásba, eltüntette magáról fiú énjének minden nyomát. Magára húzott egy farmernadrágot majd egy ejtett vállú lila Linkin Parkos pólót aztán belebújt szegecses magastalpú cipőjébe.
Végigcsörtetett a lakáson, mire elért az előszoba hatalmas tükréhez és gyakorlatias mozdulatokkal kihúzta szemeit , majd tökéletesen felvitte halványpiros szájfényét ajkaira. Mikor úgyvélte elkészült, sietve felkapta dzsekijét és elindult a buszmegálló felé.
Mire újra észbe kapott, már az iskolájuk kapui előtt találta magát és feszülten várta hogy megérkezzen barátnője is. Alig 5 perc várakozás után, Airi szőke haja tűnt fel a szürke utcák sziluettjében. A lány botladozva futott Reiko felé, majd mikor odaért hozzá lihegve térdeire támaszkodott. Reiko a fejét csóválva mérte végig barátnőjét, akiről lerítt hogy kapkodott. Kócos haja eltakarta egyik szemét, ruhái megvoltak gyűrődve és a szempillaspirál elmosódva éketlenkedett arcán.
-Hát veled meg mi történt? - vonta kérdőre Airit- egész nap nem tudtalak elérni, már tiszta ideg voltam! Ugye nem buktál le?
- Sajnálom, de történt egy kis baleset a mobilommal...majd elmesélem. De nem történt semmi baj. - sütötte le szemeit a lány, miközbe egy mozdulattal kisöpörte haját szürkéskék szeméből
- Mindenesetre jobban is vigyázhatnál - mutatott az arcára Reiko, amire értetlenkedő nézés volt a válasz. Airinek csak akkor esett le a szitu, amikor letépte róla barátnője a pajeszt.
-Áúúú! - sikított fel Airi
-Azt hiszem ezt elfelejtetted levenni - kuncogott fel, majd elindultak osztálytermük felé.
Mikor elérték céljukat, benyitottak a terembe aminek hatására hatalmas csend kerekedett a helyiségben.
Airi ismerős szempárral találta magát szemben.
Grimmjow az utolsó padban ült, lábait az asztalon támasztotta keresztbetéve majd az új jövevényekre reagálva lejebb tolta pilótaszemüvegét és vigyorogni kezdett.
-Nocsak, nem is rossz az új felhozatal - mondta sármosan, és arcára még szélesebb vigyor ült ki.
Airi érezte hogy szervezete adrenalin löketet kap;
dühös volt , de közben zavarba jött a fiú megnyerő mosolyától.
Grimmjow egy mozdulattal felállt a padból, majd odasétált a lányokhoz. Odahajolt Airihez, és végül azt mondta;
- Nagyon ismerős vagy te nekem - fürkészte a lány hatalmas szemeit
-Hát, én még soha nem láttalak téged - állta rezzenéstelenül a fiú tekintetét - De pontosan ismerem a fajtádat, szépfiú.
Grimmjow felnevetett, majd rákacsintott a lányra;
-Hogyan szólítsalak holnap reggel?
Airi nem válaszolt semmit, csak forgatta szemeit majd dühöngve otthagyta a vigyorgó fiút aki szemmel láthatóan élvezte a helyzetet.
A lány viszont ezek után még kellemetlenebbül kezdte magát érezni.
-Na ne… pont most…pont most kell megjönnie mikor fiút kell játszani…- azzal már ki is sietett a teremből hogy megkeresse a mosdó menedékét egy kellemetlen baleset elől, mikor hirtelen egy szikár mellkasba ütközött. Tekintete elé egy igen vonzó látvány tárult miután felpillantott. Mandulavágású, fényes szénfekete szemek, és ugyan ilyen koromsötét tüsis haj. Az egyik szemét át az arcán az álla vonaláig három csík húzódott, az arca másik oldalán egy tetoválás volt. Egy 69-es. Nyakán feszülő bőrpántot viselt rajta egy kis fém keresztmedállal. Szürke pólóján fekete bőrkabát feszült, amelynek gallérját felhajtva viselte. Csuklói tele voltak szegecses karkötőkkel, a nadrágja egy sötét farmer, az övén lánc lógott, és egy bakancsot viselt. Szúrósan figyelte az előtte toporgó zavarba ejtett Airit.
-Bocsi… megkérdezhetem, hogy hol a mosdó?
-Ja, miután bocsánatot kértél… áh mindegy- forgatta szemeit- a folyosó végén balra.
-Köszi…- a lány nem tudta hova tenni a fiú oktalan bunkóságát, de tudta ki ő. Hisagi Shuuhei, Reiko szobatársa. Mire visszaért a mosdóból, a terembe már belépett az új osztályfőnök.
A két lány szeme tányér alakot öltött fel a döbbenettől mikor észrevették, hogy az nem más mint a főnökük: Kaito-sensei.
-Maga meg…mit keres maga itt?- Reiko hangját csak akkor halkította le a mondata végén mikor főnökük mutató ujját a szája elé emelte és egy halvány mosoly mellett rájuk kacsintott.
-Gyerekek! Csendet kérek! Az osztályfőnökötök egy darabig hiányozni fog az iskolából, úgy hogy én helyettesítem őt, és végzem el kötelességeit. A nevem Kaito-sensei. Ezen a napon két új osztálytársat is köszönthetünk köreinkben. Gyertek lányok mutatkozzatok csak be!
Airi és Reiko arcizmai összerándultak a kellemetlen helyzettől, de főnökük láthatóan szerette velük ezt csinálni. Végül ott álltak ketten az egész osztály előtt. Airi erőt vett magán és csillogó szemekkel cukin mosolyogva körbe nézett. Csak azt a kínos utolsó padsort és a benne ülő Grimmjowot igyekezett kikerülni, de érezte magán annak fürkésző tekintetét.
-Airi Hayasawa vagyok, 16 éves, szeretek rajzolni, zenét hallgatni, gitározni, nyelveken tanulni...
-Megtanulsz az enyémen is?- szólalt meg Grimmjow amit nevetés követett- Rajzolhatnál rá a te nyelveddel. - Reiko már megijedt hogy barátnője most robbanni fog, de ehelyett erőt vett magán és újra felöltötte a mosolyát mint az imént, bár már nem volt őszinte.
-És szeretem az olyan köcsögöket lecsapni mint te- még mindig aranyosan beszélt. Erre minden srác tapsolt, nevetgélt hangosan júúj-oltak és kacsingattak egymásra. Airi ezután leült a helyére, mint aki mit sem törődik Grimmjow szúrós tekintetével.
Reiko kicsit megszeppent, amikor barátnője faképnél hagyta. Végül összeszedte magát , mély levegőt vett és belekezdett mondókájába:
- Reiko Ryusaki a nevem, 16 vagyok. Az én hobbijaim közé ugyanúgy a gitározás, rajzolás, zenehallgatás tartozik, de emellett még írni is nagyon szeretek - mosolyodott el szelíden.
-Lassan akár már egy zenekart is alapíthatna az osztály - vágott a bemutatkozóba Ichigo - Én is gitározok, Hisagi dobol, Hitsugaya egész jól énekel Ulquiorra meg tud basszusgitározni. - vigyorodott el
-És velem mi lesz?! - háborodott fel Grimmjow - Én is tudok gitározni!
- Rád már nem lesz szükség, két ilyen csaj mellett - viccelődött Ichigo, de láthatóan megsértette beszólásával Grimmjow önérzetét.
A lány csendben hallgatta az eseményeket, majd be akarta fejezni mondandóját így folytatta beszédjének végét;
-Végezetül...
Abban a szent pillanatban, hogy a lány megszólalt Renji rúgta be az ajtót. Egy fehér kigombolt inget viselt, mely láttatni engedte felsőtestét. Alul fekete nadrágot hordott, jobb kézfején egy fekete csuklópánt volt, nyakában egy medál lógott. Hosszú, vörös haja szerteszét takarta testét, amelyen felfedezhető volt pár friss seb.
Mandulavágású barna szemei végigpásztáztak a tábla előtt ácsorgó lányon, majd szó nélkül levágodott Grimmjow mellé az utolsó padba.
-Magáról már hallottam. Abarai, ugye? - vonta fel a szemöldökét Kaito-sensei - Figyelmeztettek a tanárok, hogy rendszeresen késik.
-Jaaah tanárbá' igazán restellem - vágta oda, majd végszóra ki is csengettek - Áh milyen tökéletesen időzítek - vigyorodott el Renji, egyből kiment a teremből.
Osztálytársai már megszokták a fiú viselkedését, szóval rezzenéstelen arccal összepakoltak és ők is távoztak. Reikot szemmel láthatóan zavarta, hogy nem tudta befejezni mondanivalóját. Duzzogva Airihez ment aki vigasztalóan megsimogatta a fejét.
-A következő óra tesi lesz - vetette oda Ichigo a két lánynak, akik egy teljesen más irányba indultak el.
Reikoék hálásan rápillantottak a fiúra, majd követték őt, bementek a női öltözőbe , mire becsengettek pedig már átöltözve álltak a tornasorba.
A terembe egy hatalmas, izmos fazon lépett be tréning gatyába és egy fekete atlétába. Becses nevén Zaraki Kenpachi.
- Mivel ma egész jó kedvem van, eltekintek az egész órai futástól. Tehát kidobózunk!
Az osztály felsóhajtott, bár nem tudták hogy ennek örüljenek e vagy inkább ne.
- A két csapatkapitány legyen a két új lány! - mondta határozottan Zaraki. Reiko, te kezdesz!
- Hát..nem is tudom... - bizonytalanodott el a lány majd körbenézett - Legyen mondjuk..Ichigo - mondta végül döntését
A fiú elégedett fejjel a lány oldalára állt.
- Az én választásom, Grimmjow - mondta Airi - Amilyen állat, biztos jó kidobóban - forgatta a szemeit
- Ezt bizony jól látod kislány - sétált oda zsebre tett kézzel a fiú.
A következő pár percben, Reiko Hisagit és Renjit választotta maga mellé, másik Airi pedig Hitsugayat és Ulquiorrát - plusz 4-4 osztálytárssal együtt.
Zaraki megfújta sípját, majd feldobta a labdát és kezdetét vette a meccs.
Grimmjow felugrott, elkapta azt és kapásból fejen is dobott vele egy srácot az ellenséges csapatból. A labda visszapattant a gyerek fejéről, egyenesen vissza Grimmjow kezébe. A fiú tekintetével kereste következő áldozatát, majd ki is szemelte;
-Hé te kis vörös! Vigyázz a seggedre - kiáltotta oda Reikonak, aki túl későn kapott észbe és az utolsó pillanatban érezte hogy fenekéhez egy idegen test ér - de nem a labda volt az. Renji markolt bele a lány fenekébe, amivel elhárította a dobást.
-HÁT TE MEG MIT KÉPZELSZ?! - olvadt bele a lány arca hajának színébe - Perverz disznó! Ráadásul ki is ejtetted magad, seggfej! - ripakodott Reiko.
- De megérte! - kacsintott rá Renji majd lehuppant a kiesett srác mellé.
Mialatt mindenki az eseményekkel volt elfoglalva, Hitsugaya megkaparintotta a labdát és erősen hátba dobta azzal Hisagit. A fiú bosszúsan az ezüsthajúra nézett, majd hirtelen mozdulattal Ichigonak passzolta a labdát mielőtt elvegyült kidobott társai között. Ichigo kapott az alkalmon, és egyből gyomorszájon dobta Ulquiorrát. A fiú térdre esett az erős dobástól, majd lassan feltápászkodva elkullogott társaihoz.
A labda Reikohoz került aki gonoszan rámosolygott barátnőjére majd kettőt csavarva a karján irányába hajította a levegőt szelő gyilkos gumilabdát.
Amikor már szinte füstölt a levegőben a nagy erővel elhajított tehetetlen tárgy, a szőkeség a lehető legkésőbbi pillanatban álltában hátra döntötte magát, így pontosan felette suhant el a játék fő eszköze.
Airi kidülledt szemekkel figyelte a mögötte falba fúródott labdát.
- Te teljesen meghibbantál? Meg akarsz ölni?!- kiabálta el magát, miközben Reiko nyújtogatta rá a nyelvét, és mit sem vettek abból észre hogy a többiek döbbenten nézik a jelenetet.
- Hogy a francba tudott elhajolni így előle…- Grimmjow nem tért magához a csodálkozástól.
- És hogy a viharba dob ilyen erősen egy lány?- Toushirou a kékség mellé sétált. Az ellenfél csapatában már csak ketten voltak. Airi újra próbálkozott miután fél kézzel kitépte a falból a labdát, de nem járt sikerrel, Ichigo pedig megszerezte azt. Kihasználva Grimmjow ledöbbent lelki állapotát aki még mindig a szöszi Airit figyelte, a fiú irányába dobta a labdát. Grimmjow az utolsó pillanatban kapott észbe, és meglepettségére játékuk tárgya pont átsiklott a hasán lévő lyukon. Pár másodpercig mindenki csak kidülledt szemekkel figyelte a jelenetet.
- HÁHHÁ!- mutogatott Kurosakira öntelten a srác. Hisagiékból kitört a nevetés.
(Na jó álljunk le…Itt nincs is lyuk a hasán …kicsit bizarr lenne így lazán ez emberek között nem? Elkalandoztam…tehát.)
Valójában Ichigo istenesen arcon gyűrte az amúgy is mindenben vele rivalizáló srácot aki káromkodva hátravonult a többiekhez.
Már csak négyen maradtak. A labda Toushirou kezében készült az újabb légtérszaggató suhanásra. Reiko figyelte már ez alatt is hogy elég ügyesen játszik a fiú, így mikor későn kapott észbe és túl közel volt hozzá, csak összekuporodott a földön guggolva, és kezeivel körbefonta saját fejét. Hitsugaya csodálkozva figyelte a reakciót majd a lánytól két méterre állva óvatosan rádobta annak a hátára a labdát. Az lassan kinyitotta a szemeit, majd örülve annak hogy megúszta nagyobb ütés nélkül eltipegett ő is a többiek közé. Ichigo csak homlokon csapta magát a jelenet láttán, majd mikor újra rá került a sor a dobásban óvatosan becélozta Airit, akinek végül a mellei között landolt a labda, az pedig ijedtében magához is szorította egy kisebb sikoly közben. Hitsugaya oda sem nézett csak a lány mellé sétált, és már nyúlt volna a neki járó labdáért, mikor észbe kapott: nem a labdára markolt rá.
-Te meg mi a szent eget művelsz?- förmedt rá a szöszi, miközben arca teljesen kivörösödött.
-Én nem…én nem…nem úgy akartam…én- Hitsugaya felemelt kezekkel tett hátra három lépést a kellemetlen helyzet következtében. A magyarázkodást csak akkor hagyta abba mikor a többiek rájuk förmedtek, hogy haladjanak már. Airi rákvörösen elvonult a színről és a két fiúé maradt a folytatás.
Izzadságcsepp csordult végig halántékukon, összeszűkült szemekkel figyelték egymás legkisebb rezdüléseit is. Hitsugaya néha direkt szívatni kezdte a narancshajút, hirtelen mozdulataival, aztán csak lassan beletúrt a hajába. A többiek megint nevettek, de mire megkomolyodott volna a történet a feszült csendet, amelyet csak a suttogások és kuncogások kavarták fel, megtörte a csengő éles hangja.
-RENDBEN VAN JÁTÉKNAK VÉGE! MINDENKI MEHET ÖLTÖZNI!- szólt be a terembe Kenpachi, és elindult a tömeg az öltözők felé.
Ez egész jó volt- sóhajtott fel Airi megkönnyebbülten mikor kijöttek Reikoval az öltöző ajtaján. Vörös hajú társát láthatóan zavarta valami. De mielőtt bármilyen faggató kérdést is kapott volna magától nekikezdett problémája kifejtésének.
-Riri, tudod fiút játszani elég nehéz, és most órán is lehet hogy észrevették hogy kicsit…ügyesebbek vagyunk a kelleténél… Na de most nem ez a lényeg. Tudod mindent elmeséltem ami a kollégium négy fala közt történt eddig…
-Igen, és…?
-Ezek alapján bizton állíthatom hogy erős gyanúja van annak hogy melegnek gondolnak Ichigoék… Szegény Oliver…
-Ez elég kellemetlen…
-A java csak most jön. Ugyan is arra szerettelek volna kérni, hogy mi lenne ha legalább egyszer eljátszanád ”Oliver” barátnőjét. Akkor végre nem érezném magam benn olyan gázosan.
Airi csak pislogott párat míg végig gondolta a helyzetet, de végül rábólintott a dologra.
-Egye fene…első a küldetés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése