5.rész első fele - Visszaemlékezés
A két lány a karkötőjükből kivetített kis hologramos térképen lévő kék pöttyöt kutatták. A koordináták szerint a hely a városközpont mellett lévő lakópark volt. Izgalommal caplattak végig a városon, a hatalmas panel épületek és bevásárló központok kavalkádjában míg egy parkosított kis negyedben nem találták magukat. Egy zöldövezeti családi házakkal körülvett barátságos környék volt. Ahogy mentek az utcákon, Airi egyszer csak felkiáltott:
-Nézd, Rei! Ez lesz az. Megegyezik a cím.
Megálltak a két emeletes házikó előtt, majd tágra nyílt szemekkel vizslatták azt. Kitűnt a terület többi épülete közül; a kertben ki voltak száradva a növények, a ház ütött-kopott fehér falairól bomladozott a vakolat, a kerítésből hiányzott egy-egy léc darab.
- Itt lakott volna Grimmjow? - kérdezte barátnőjéhez fordulva Reiko
- Nem tudom...de mindjárt kiderítjük.
,Azzal Airi berúgta az előttük lévő rozsdás kaput, ami nyikorogva tárult ki előttük. A kövekkel kirakott kis utat követték a bejárati ajtóig. Mielőtt még benyithattak volna, hirtelen kicsapódott az ajtó és egy pisztoly szegeződött rájuk.
A fegyvert egy hosszú, világoskék hajú, acélkék szemű 16 év körüli lány fogta rájuk. Fekete, mélydekoltált, csipkés ruhát viselt szemei pedig kivoltak festve. Összességében nagyon szép arca volt. Kiköpött Grimmjow női kiadásban.
- Ti meg kik vagytok? Anyátok nem tanított meg titeket, hogy nem illik betörni más házába, basszameg?! - kiáltott rájuk dühösen a lány.
- De fel van vágva a nyelved kiscsaj..- mondta meglepetten Reiko - Tedd le azt szépen, nem lesz rá szükség.
- Nincs rá biztosíték - mondta fintorogva, majd kibiztosította a fegyvert. A kattanásra Airinek előbújtak ösztönei és kiütötte a pisztolyt a kezéből ami egyenesen Reiko tenyerében landolt.
-Amint azt már társam is említette, nem akarunk semmi rosszat. Csak kiszeretnénk deríteni pár dolgot. Ismered Grimmjow Jaegerjaquezt?
A lány arcán a vonások kisimultak, teste pedig megremegett mikor meghallotta a nevet. Fájdalom majd újból harag ült ki tekintetében.
- Mégis mit képzeltek, kik vagytok ti hogy megpróbáltok betörni, majd nekemrontotok a seggfej báttyámmal kapcsolatban?!
- Ha nem mondja se lett volna nehéz kitalálni..- mondta közömbös hangon Reiko - A kinézete, na meg a viselkedése...akárcsak Grimmjow.
-Ne hasonlíts ahhoz a köcsöghöz! Mégis mit akartok tudni? Már 3 éve nem hallottam felőle semmit.
-Az meg hogy lehetséges? - kérdezték szinkronban a lányok
- Gyertek be...-sóhajtott fel végül.
Airi és Reiko követték Grimmjow húgát a hatalmas nappaliba. A ház külseje miatt álmodni se merték milyen fényűző a belseje. Hatalmas csillár lógott le a plafonról, a szobában puccos bőrbútorok helyezkedtek el, a fal tele volt drágának tűnő festményekkel középen pedig egy óriási plazma Tv állt, mellette egy playstation porosodott szétszórt videójátékokkal körbevéve. A tévékészülék 2 oldalán lévő polcok tele voltak gyerekkori fotókkal. Odasétált Airi és végignézte azokat. A képeken felfedezte Grimmjow apját, aki tiszta hasonmása volt fiának. Az erős, védelmező családapa mellett pedig ott állt egy törékeny kis nő, csillogó szürke szemekkel. Hosszú, hullámos karamellabarna haja a vállaira omlott, szája boldog mosolyra húzódott. Gyönyörű volt. Egyik kezével a kis Grimmjow kezét fogta, aki kb 3 éves lehetett, másik keze pedig gömbölyödő pocakján pihent.
- Nézd Reiko!...Reiko..REIKO!
Airi fején kidülledt egy ér, mikor meglátta ahogy barátnője a videójátékok világába vetette magát. Odasétált hozzá majd pulóverénél fogva elkezdte húzni.
- De Riri! Meg van neki a legújabb Tekken! - mondta könyörgő hangon barátnőjének
- Most küldetésen vagyunk, próbáld visszafogni magad!- préselte ki a szavakat halkan fogai között
A jelenet közepén odament hozzájuk a kékhajú lány felvont szemöldökkel.
- Egyébként..az én nevem Ginger. Ti pedig...?
- Oooh..az én nevem Risa. A társamat pedig Yuminak hívják - hazudta Airi- A suliújságtól jöttünk. Ránk lett bízva az évkönyv szerkesztése, ahol minden diákról írnunk kell pár sort. Mivel a bátyád lassan
egy hete nem jár be a suliba, és már csak róla kell információ, gondoltuk felkeressük a dokumentumjában lévő egyetlen címet. - improvizált tovább.
- És ez ennyire sürgős? Amúgy is, egy suliba jártok tudnotok kéne róla legalább néhány dolgot
- Sajnáljuk, de igen. Ez a kötelességünk. A báttyád pedig elég titokzatos fazon, nem tudtunk meg róla sok mindent.
- Hogy ezen miért nem lepődök meg...- sütötte le szemeit - Amint már mondtam, 3 éve nem hallottam róla. Miután a szüleink meghaltak egy balesetben, magunkra maradtunk a nagymamánkkal. Én akkor még csak 10 éves voltam, a bátyjám 13. Sokat foglalkozott velem, szinte ő tanított meg mindenre - mosolyodott el az emlékeken merengve.
Aztán 2 év múlva a mamánk is meghalt. Onnantól kezdve minden megváltozott. Grimmjow alig járt haza, akkor is csak hajnalban és aludni. Minden alkalommal egyre több sebet véltem felfedezni rajta, de hiába kérdeztem nem volt hajlandó válaszolni.
Később már egyáltalán nem jött haza. Viszont minden hónapban küldött egy nagy rakás pénzt amiből el tudtam magam tartani. A mai napig rendszeresen megkapom a pénzt, de más életjelet nem ad magáról. -
keseredett el a sztori végére Ginger. - Rohadt dühös vagyok rá amiért így eltávolodott tőlem, és nem képes hazatolni a képét!
Reikoék elképedve hallgatták végig a történetet, egy hang se jött ki a torkukon. Nem is gondolták volna, hogy Grimmjownak ilyen pocsék volt a gyermekkora.
- Biztos rengeteget melózik a megélhetésetek érdekében, azért nem ér rá - nyögte ki végül Reiko
-Afelől semmi kétségem nincs..de 3 éve egyetlen egy perce nem volt rám?! Hiányzik az a barom..nekem ő a családom...- keserű könnycseppek marták a lány szemeit amiket végül morcosan letörölt. - A lényeg a lényeg! Nem tudok több infóval szolgálni. És örülnék ha nem tudna az egész suli a múltunkról. Ő se akarná. Kamuzzatok be inkább valamit, amúgy se értem miért csináltatok ebből ekkora felhajtást! - méregette szúros szemekkel a lányokat- Most pedig jobb ha leléptek. Ígyis túl sokat mondtam - majd terelő mozdulatokat tett kezeivel vendégei irányába.
Reiko egy utolsó fájdalmas pillantást vetett a videójáték paradicsomra, majd követte barátnőjét a kijáraton. Ginger egy szó nélkül rájuk vágta az ajtót.
- Risa és Yumi? Suliújság? Évkönyv? Te teljesen meg vagy huzatva? - tért végre észhez Rei a Tekken ámulatából.- Az is csoda, hogy egyáltalán bevette ezt a szarságot!
- Jólvanna! Nem készültem fel semmi kamuszöveggel, mivel nem számítottam rá hogy van egy húga aki előtt magyarázkodni kell! - mondta pukkadva Airi- Ki kellett találni valamit..
- Oké-oké..az a lényeg hogy nem történt baj, és nem fogott gyanút a csajszi.
- Na ugye! De vajon mi lehet Grimmjow munkája? Ez..ez nekem gyanús.
-Mostantól jobban szemmel tartjuk.- zárta le a témát Reiko.
A két lány még egy utolsó pillantást vett a megtévesztő külsejű házra, majd vissza indultak a suliba.
Mikor odaértek, észrevették, hogy tele van rendőrautókkal az iskola környéke.
-A francba..a portás biztos kihívta a zsarukat a tegnap este miatt..Nem lenne jó ötlet csak úgy besétálni.- mondta kétségbeesett hangon Reiko
Abban a pillanatban egy egész rendőrcsapat törtetett ki a már ismerős kövér portással a nyomukban.
- Uram, már megmondtam inkább örüljön annak, hogy nem kap bírságot a rendőrség felesleges riasztásáért! Egy árva hajszálat se találtunk az irodában! Érti? Semmit!
- De nem képzelődtem! Egy vörös és egy szőke nőszemély kutakodott itt múlt éjszaka! Feltörték a zárakat és ki tudja mit loptak el!
- Kikérdeztük a tanárikart, és minden a helyén van. Nem tűnt el semmi. Most pedig ha nem haragszik, van jobb dolgunk is mint a maga süketelését hallgatni.
Azzal pár kocsicsapódást követően már el is robogtak az autók.
A lányok kihasználták az alkalmat míg a portás káromkodva tett néhány lépést az elsuhogó verdák után és gyorsan besurrantak a gimibe. Bár furcsállták, hogy nem hagytak maguk után semmilyen nyomot mégis megkönnyebbülés lett rajtuk urrá, és annyiban hagyták a dolgot. Egyenesen osztálytermük felé vették az irányt, s mikor benyitottak egy kisebb kupaktanács közepébe zavartak bele.
-Hát maguk meg hol a fenében voltak? Mindjárt vége van a 3. órának is! - színlelt haragot Kaito-sensei, miközben pontosan tudta hol jártak ügynökei.
-Sajnáljuk tanár úr! Ez egy hosszú történet..-kezdett bele Airi mire Kaito leintette őt- Inkább jöjjenek ide! Fontos megbeszélésről maradtak le.
-Igen, nem ártana ha lógás helyett a diáknapokra koncentrálnátok - sétált ki diákktársai közül Ichigo
-DIÁKNAPOOOOK?- kiáltották kórusban- Pont most?!
-Pont mikor?- fordult hozzájuk Ulquiorra érdeklődő tekintettel
-Ne most tárgyaljátok ki a személyes problémáitokat, épp arról volt szó, hogy ki legyen a jelöltünk! - vágott közbe egy ragyásképű szemüveges srác.
Az osztály tagjai már egy ideje vitatták a témát míg végül Grimmjowra esett a választásuk.
- Mii? Hogy én? Hanyagoljatok, van éppen elég bajom- mondta zavarodottan a kékség.
Osztálytársai furcsállták ezt a viselkedést, mivel általában szeretett a figyelem középpontjában lenni a fiú.
-Szerintem se jó ötlet - állt meg Ulquiorra mellette
- Túl nagyképű.
Erre a kijelentésre elfojtott kuncogások voltak a reakciók, Grimmjownak pedig megrándult egy arcizma.
Mégse szólt semmit, láthatóan megnyugtatta hogy a zöldszemű közös nevezőn van vele.
A nevetgéléseket az ajtó kicsapódása törte meg. Az osztályterembe egy rövid fekete hajú lány lépett be halvány sárga szemekkel. Egy sapkát tartott a kezében, amiben pár cetli volt.
-Úgy látom most kell kihúznotok a témát.- fújt ki pár tincset a szeméből vigyorogva Kaito.
- Pontosan. - szólalt meg az újonnan jött lány vékony hangján- Ki a jelöltetek?
-Grimmjow Jaegerjaquez - kiáltotta egyöntetűen az osztály.
-CSESSZÉTEK MEG, MONDTAM, HOGY NEM! - ordította hevesen a kékség, de akkor a csaj már felírta a nevét.
-Nos, ti vagytok a 10.B. Három témátok maradt, az A osztály már kihúzta a hippi-korszakot. - folytatta mondandóját a lány, mit sem törődve Grimmjow őrjöngéséről.
-Ki akar húzni?- vetette fel a kérdést.
Az osztályban lévő csendet Renji törte meg;
-ÉN AKAROK HÚZNI!- küszködte át magát a tömegen csillogó szemekkel.
-De aztán jó témát húzz, ha már elvállalom ezt a szarságot! - sóhajtott Grimmjow.
Renji elszántan turkált a maradék 3 papírfecni között. Végigcsurgott egy verítékcsepp az arcán, aztán komoly arckifejezést öltve bólintott egyet.
-Gyerekek, érzem a vizeletemben, hogy ez jó lesz!
Mindenki nyelt egy hatalmasat, mikor Hitsugaya kikapta Renji kezéből a papírdarabot, és hangosan felolvasta a rajta lévő szót:
- Középkor...
-Naneeee ez most komoly?-nevetett fel Hisagi - Hát haver, ezt nem jól érezted.
- Bazdmeg Renji, muszáj volt a legszarabb témát kihúznod? - fogta fejét elkeseredett képpel Grimmjow - Ebből mit fogunk kihozni?
Reiko és Airi vigyorogva összenéztek aztán egyszerre kiáltották :
-Bízzátok ide!
A két lány rengeteg ötlettel rukkolt elő, a többiek csak pislogtak a bámulattól.
- Mi lenne ha egy bált rendeznénk, olyan régi ruhákkal meg tánccal mint a filmekben? - lelkesedett Airi
-Betanulunk egy egyszerű keringőt, és nem kell annyit bajlódni a koeróval! Mégis látványos lesz és osztatlan sikert fog aratni. - támogatta Reiko barátnője ötletét.
- A középkor ugyanakkor a lovagrendekről is ismert, szóval simán összelehet ezt hozni úgyis hogy fasza legyen. - jött oda Ichigo vigyorogva
A többiek lelkesen bólogattak és támogatták a felhozott ötleteket. Kiosztották a feladatokat egymás között, majd bele is vágtak a dolgok közepébe. Az udvaron lévő lovagi tornák megszervezésével kezdték, mielőtt a többi osztály befoglalja a területet. Mindenki sürgött-forgott , kivéve a két lányt akik belemélyültek a reggeli akcióban szerzett tapasztalatok kibeszélésébe. Az udvar másik feléről éppen őket figyelte Grimmjow, aki mellé odasétált Ulquiorra.
-Szerintem van valami fura ezekben a lányokban..Úgy értem, gyanúsak nekem. Valamit titkolnak. Ők lesznek azok - mondta szinte alig hallhatóan a kékségnek.
-Ugyan már, nézz csak rájuk! - röhögött Grimmjow, majd rámutatott Airire aki Reikoval együtt egy pillangót kezdett el kergetni. - Teljesen ártalmatlanok.
Ekkor Ulquiorra előhúzott a farzsebéből egy pisztolyt, és a levegőbe lőtt vele. Abban a pillanatban a két lány lélegzete elakadt, majd reflex szerűen a harisnyatartójukhoz rögzített késhez nyúltak. A kékség elképedve figyelte a jelenetet, majd Ulquiorra önelégült mosolyát mikor mobiljának pittyegése jelezte, hogy üzenetet kapott.
Megvannak az eredmények, és pozitívak.
- Látod haver, én megmondtam. - veregette meg a vállát a zöldszemű - Jobb ha a kezünkbe vesszük az irányítást.
Grimmjow tekintetén egy pillanatra szomorúság ült ki, majd alig észrevehetően bólintott. - Gyerünk.
A két srác határozottan odasétált a lányokhoz, akik rémült tekintettel fogadták őket.
- Hát ti meg miért nem csináltok valamit? El kell minden segítség. - mondta mosolyogva Ulquiorra
- Igazából nem nagyon ismerjük még ki magunkat az iskolában, ezért nem tudjuk mit hol kéne szervezni - vakargatta a fejét Reiko.
- Oh, annyi baj legyen..Ulquiorra majd eligazít téged, én pedig megmutatom a fontosabb helyeket a szöszinek - vigyorodott el Grimmjow.
Reiko száját húzva figyelte, ahogy távolodnak el egymástól, mikor megbeszélték Airivel hogy sosem hagyják el a másikat. Most valahogy rosszat sejtett. Grimmjowal a termek felé vették az irányt, amik után az irodák jöttek. Airi szinte oda se figyelt arra amit a kékség beszélt neki, mert csak a pillangókkal a gyomrában volt elfoglalva, és a fiú munkáján agyalt. De bunkóság lenne csak úgy rákérdezni, és feltűnő.
-És végül itt jönnek az irodák, nekem be is kell mennem valamiért- azzal elővett egy réz kulcsot és a zárba csúsztatta azt. A kárpitos folyosón csak az ajtó zárjának kattanása hallatszott, nem volt ott senki, az egész suli a Diáknapot szervezte. A lány mozdulatlan nyílt tekintettel figyelte Grimmjow minden mozdulatát. Nem érezte magát biztonságban. A kék kilökte az ajtót és mutatott Airinek hogy nyugodtan lépjen csak be. Majd maguk után becsukta az ajtót.
-Tehát- sétált körbe lassan miközben összeérintette két tenyerét és becsípte ujjaival az állát- ott vannak a dolgozó asztalok, és ott szembe az iratokkal teli szekrények. A sajátomat mindig ellenőrzöm titokban, és felettébb érdekes hogy a te és a kis barátnőd ujjlenyomatait megtaláltam rajta, és a többiekén is- sétált akkor oda a lányhoz és az arcába hajolt. Airi szíve intenzívebben kezdte a vért pumpálni ereibe.
-A tanár úr beküldött minket hogy a sajátunkat ellenőrizzük le, és csak azért fogdostuk végig az összeset.
-Aha… mindezt puszit küldve a térfigyelő kamerákba és tönkre téve azt- lebegtette meg akkor a lány orra előtt a kis kazettát vigyorogva. Airi már nem tudott mit kitalálni csak döbbenten figyelt, hogy mi jöhet még ezek után.
-Ne nézz hülyének kérlek, én nem Renji vagyok hogy ne fogjak szagot arról hogy többször vagy a közelemben mint kellene, értsd ahogy akarod. De ha még egyszer nekünk kell eltüntetnünk a nyomokat utánatok a rendőrök előtt, inkább meggondolom, hogy felnyomlak titeket, mert nem szeretem hogy itt kellemetlenkedtek- azzal Grimmjow körbenézett a plafonon is ahol Airi és Reiko támaszkodtak mikor a portás benyitott.
Majd újra a lányra emelte acélkék szemeit, és végigsimított a haján.
Az végigremegett az érintéstől, de elhúzódni sem mert…vagy nem is akart.
-Igen…pont ilyenre emlékszem- nézegette Grimmjow a lány szőke haját, majd odanyújtott neki egy-két hajszálat- Legközelebb ezeket ne hagyd el- majd hátat fordított és lassan az ajtó felé vette az irányt.
-Várj! Hogy érted azt hogy ”nekünk kell a nyomokat eltüntetnünk utánatok” ? Miért mondtad többes számba?- a kékség lassan hátrapillantott a lányra a válla felett annak kérdése hallatán.
-Azt hiszed majd olyan hülye leszek mint ti? Nincs hozzá semmi közöd. Inkább légy hálás hogy nem hagytunk titeket lebukni, és most felejtsetek el mindent szépen, és álljatok le- azzal kiment az ajtón otthagyva a teljesen letaglózott Airit.
Később ráeszmélt hogy már vissza kell térnie a kollégium falai közé, így Reikoval sem tudott tárgyalni, csak épp hogy átvedlett Nicolassá már benn is termett a hálóhelységben. Grimmjow akkor is kinn volt az ablakban és cigizett. Renjinek hűlt helye volt.
-Renji?- kérdezte Nico miközben ledobta a cuccait a szűkös fekvőhelyükre.
-Dolga van…tudod…megint..
-Értem…
-Amúgy mi van veled?
-Semmi…- Nicolas létére elég szerénynek tűnt és a kékség szemeibe sem mert belenézni. Félt hogy felvéli benne fedezni ugyanazt az izgalommal teli csillogást, mint Airi szemeiben. A lány kétségek közt volt, ha belegondolt abba, valószínűleg ki kéne nyírnia Grimmjowot, de nem lesz rá képes, soha! Viszont ha a fiú tudja ki is ő valójában, bármikor lecsaphat rá. Mindketten feszülten nézték a másikat. A szoba sötét volt csak a csillagok energiája adott némi sápadt fényt a feszültséggel teli szobának.
-Pedig szomorúnak tűnsz…de nem faggatlak, majd elmondod ha úgy érzed.
-És te?
-ÉN?
-Látom rajtad hogy téged is zavar valami…
-Csak féltem az életem…még meg akarom osztani valakivel mielőtt meghalok- ekkor a fiú végigfutatta Airin tekintetét.
-É..és ki a szerencsés?- ”Nicolas” egy helyben toporgott, miközben próbálta elkerülni a fiú tekintetét.
-Őszintén?- huncut mosoly húzódott végig a kékhajú arcán, és elrugaszkodott a párkánytól, majd egy pillanat alatt Nico előtt termett. A lány pulzusszáma megemelkedett.
-Félsz?
-Miért? Kéne?
-Nem, csak érzem, ahogy ver a szíved… és még az arcod is piros.
-HAGYJ MÁR EMBER- Airi emelte volna a kezét, hogy arrébb lökje, de Grimmjow megragadta a csuklóját.
-Mit hagyjak? Hagyjam, hogy megölj?- azzal az ágyra taszította őt.
-Miről beszélsz?
-Airi- nézett rá félre húzott szájjal-, Azért na! Nem vagyok hülye. Nincs kedvem összetörni azt a kis babaarcod, úgy hogy tartsd meg a tisztes távolságot.
-Különben mi lesz?- reszketett ugyan a szőkeség, de megpróbált felülni.
-Meg kell hogy öljelek- Grimmjow szemei élesen villantak rá a félhomályban, de többet egyikük sem szólt. Grimmjow leült az ablak alá a földre és nem szólt többet. Felhúzta a térdeit, és rájuk nyújtotta a karjait. Kezében pedig egy kés pengéje villant meg ahogy játszadozva forgatta. Airit a látvány arra késztette, hogy a szoba másik végébe húzódjon, és szintén kézbe kapjon egy kést. Percekig csak egymás rezdüléseit figyelték. Airi szemei viszont kezdtek nehézzé válni a fáradtságtól. Néha- néha már a feje is előre bukott egy idő után, de Grimmjow csak kitartóan nézte őt.
-Te, te meg hogy bírsz fenn maradni?
-Voltam már kiképzésen 24 órát is egyfolytában talpon…
-Én…nem bírom…- Airi már nem látott tisztán, és hol hallotta a háttérzajokat hol hatalmas csend volt a fejében.
-Aludj csak- Grimmjow ezt olyan lágy hangon búgta, hogy egy percre még el is hitte neki hogy megtehetné.
-Szeretnéd te azt…
-Én biztos hogy nem foglak bántani. Hölgyeket megütni sem szoktam, amíg ők meg nem ütnek.
-Nem bízok benned.
-Tudom, van is rá okod de úgy is te fogsz elaludni és hidd el nekem hogy megéled a reggelt.
-Mi rá a biztosítékod?
-Legyen elég annyi hogy kellesz még nekem…ÉLVE- Grimmjow szinte alig mondta ki az utolsó szót Airi végleg eldőlt a padlón, a kés kiesett a kezéből, és mély álomba merült. Grimmjow rezzenéstelen arccal figyelte, hogy nem e csak megjátssza magát, majd óvatosan felkelt és odasétált hozzá. Az ölébe vette, majd befektette az ágyba. Hajnali három volt mikor utoljára az órára pillantott, majd magához ölelte ellenségét, és ő is elmerült az álmok világában.
Eközben Ulquiorra megmutatta Reikonak a DÖKösök termét. A második emeleti folyóson benyitottak a harmadik terembe. Egy hatalmas osztályterem tárult eléjük; több pad is össze volt tolva amit rengeteg szék vett körül. A falak tele voltak az iskola eseményeivel kapcsolatos képekkel, az asztalokon gondosan mappákba helyezett iratok és feljegyzések pihentek.
- Itt mindent megtalálsz, ami a díszítéshez szükséges. - mutatott a polcokon porosodó dobozokra, amik tele voltak ollóval, krepp papírral, ragasztóval, színes lapokkal, cellukszal és ceruzákkal.
Reiko tágra nyílt szemekkel csüngött a fiú minden szaván és serényen bólogatott. Ulquiorra mosolyogva figyelte, hogy ezt a viselkedést hozza ki a lányból. Nem is akart arra gondolni, hogy ez az aranyos nőszemély az ellensége. Egyetlen egy porcikája se kívánta, hogy felhozza ezt a témát mikor belenézett Reiko hatalmas szemeibe. Pedig pontosan tudta, hogy nem futamodhat meg és elfog jönni az a nap, amikor szembe kell nézniük a tényekkel. Ezeken töprengve a fiú tekintetére szomorúság ült ki.
-Valami baj van? - pislogott rá a lány
-Olyan ártatlanul tudsz rám nézni...-tett pár lépést Reiko felé- ...de ha meghallasz egy lövést, előkerül a combfixedből a kés, ugye? - simította végig kezét a lány combján, majd egy mozdulattal kihúzta az említett fegyvert a kiegészítőből, mielőtt még a vöröske elkezdte volna tagadni.
-Megtudhatnám, hogy miért hord magánál egy ilyen aranyos lány egy ilyen veszélyes darabot?
Reiko belepirult a fiú érintésébe, és rémülten állta tekintetét miközben kifogásokon gondolkozott. Viszont egy hihető magyarázat sem jutott eszébe.
-Csak...csak elővigyázatosságból - dadogta a lány.
-Rosszul hazudsz.-nézett a szemeibe.
Reiko úgy érezte, mintha átlátna rajta a fiú. Tekintete olyan átható volt, hogy nem mert semmire sem gondolni, mert félt hogy a srác belelát a gondolataiba.
-Nem szeretnélek bántani, szóval adjátok fel.
-Te meg miről beszélsz? - bámult rá elképedve a lány.
-Pontosan tudod te azt. - formálta a szavakat ajkaival alig hallhatóan.
-Dehát...te...
A fiú lágyan rányomta mutatóujját a lány szájára.
-Psszt...itt még a falnak is füle van. Gondolj amire csak akarsz. De ha folytatjátok ezt a kis barátnőddel, kénytelenek leszünk megölni titeket. Pedig hidd el, nincs az ínyünkre a dolog. Szóval álljatok le. Kérlek..- tette hozzá az utolsó szót halkan, majd hátat fordított Reikonak. De még mielőtt kisétált volna a teremből, megállt az ajtóban és visszanézett:
-Mellesleg, ha eltévednél vagy nem találnál valamit..szívesen segítek- mosolygott rá, majd az ajtó bezáródott mögötte.
A lány teljesen letaglózva álldogált a teremben. Alig tudta felfogni a történteket. Viszont kezdett rájönni, mi lehetett Grimmjow rejtélyes munkája.
Miután nagyjából észhez tért , kikecmergett a teremből és kábultan végigkóválygott a koli régi épületéhez. Még mindig Ulquiorra szavai visszhangoztak a fejében :
"Gondolj amire csak akarsz. De ha folytatjátok ezt a kis barátnőddel, kénytelenek leszünk megölni titeket. Pedig hidd el, nincs az ínyünkre a dolog. Szóval álljatok le. Kérlek.."
Mire észbe kapott, alig pár perc alatt már le is tusolt és el is tüntette lány énjének nyomait, pedig a nyomasztó gondolatokkal a fejében egy örökkévalóságnak tűnt neki. Becsoszogott a szobába, ahol láthatólag már mindenki aludt. Óvatosan felmászott az ágyára, és magára húzta a takarót. Már egy ideje csak a fehér plafont bámulta üres tekintettel, mikor meghallotta az alatta fekvő Ichigo hangját:
- Hey, Oliver! Alszol? -suttogta
- Nem..vagyis próbálnék - válaszolt semleges hangon
- Bocs haver..csak kérdezni akartam valamit.
- Igen?
- Szóval Airi tényleg a barátnőd?
-Igen...vagyis az volt. Miért kérded, bejön?
- Szakítottatok?!
-Már nem volt a régi, de megbeszéltük a dolgokat és szépen vetettünk véget a kapcsolatnak. Barátok maradtunk - improvizált Reiko - De MIÉRT?
- Igazából azt akartam, hogy faggasd ki a csajt. De így inkább nem erőltetem - fordult át a másik oldalára a fiú.
- Faggatni? Mégis miről? - a lány hangja kicsit megremegett. A mai nap után, csak a legrosszabbakra tudott gondolni.
-Hát tudod..az a lány akivel lógni szokott..egész aranyos. Tudod, az a kis vörös.
- Mi? Ja..Hát igen. Aha..- hebegte Reiko zavarodottan. - És mit szeretnél tudni?
Én is eléggé jól ismerem..Mivel a húgom. - váltott át komoly, védelmező báty hangra.
- Oooh... bocs tesó..nincs semmi rossz szándékom, ne érts félre. Csak szívesen megismerném. Helyes csaj.
Reiko fülig elvörösödött, és hirtelen azt se tudta mit mondjon. Ichigo szavai egy csapásra elfeledtették vele a sok negatív dolgot, ami aznap történt.
- Értem én. Ha gondolod beszélhetek vele, szerintem szimpatikus lennél neki.
- Köszi Oliver. Hálás lennék - mondta boldogan - Jóéj szakát.
- Jóéjt - mondta kicsit lányosabb hangon, majd szája elé kapta kezeit és jobban magára húzta a paplant.
Ichigo felvonta a szemöldökét, de nem mondott semmit. Pár perc elteltével már mindketten az álmok világában találták magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése