7.rész - A tökéletes terv
Másnap Reiko és Airi mindent elmesélt egymásnak. A részletes információk után, mindketten tátott szájjal bámultak másikra, nem akarták elhinni a történteket.
-Ti komolyan lefeküdtetek a könyvtárban? Most szivatsz? - suttogta elképedve a szőkeség.
-Hát..igen és..az a helyzet, hogy..
-Teljesen belehabarodtál, mi? - fejezte be Reiko ki nem mondott gondolatait, amibe a lány teljesen belepirult.
-Ez annál bonyolultabb! Fogalmam sincs mit érzek, de egy biztos: muszáj a közelében lennem, különben megőrülök.
-Kérlek Rei, nagyon vigyázz vele..tudod, hogy nem szabadna túl erős érzelmekbe bonyolódnod...
Airi alig fejezte be mondatát, mikor a zöldszemű fiú a semmiből megjelent mellettük.
-Ryusaki, beszélhetnénk?
-Mi..? Hogy én? Persze..-hebegett a lány.
Félrevonultak a terem végébe, s a fiú nem tétovázott egy percre se,
belekezdett mondanivalójába.
-Szóval ami tegnap történt..tudnod kell, hogy..
A vöröske nem tudott a fiú szemébe nézni, csak a földet bámulta. Sejtette, hogy most az a rész következik, hogy ne reménykedjen semmiben, hisz csak elkapta őt a hév és nem szeretne semmilyen komoly dologról hallani. Reiko szája egyre lentebb biggyedt, ahogy elképzelte a szituációt.
-Figyelsz te rám egyáltalán? - vonta fel a szemöldökét a fiú - Ott tartottam, hogy szeretném ha tudnád, hogy nem szoktam csak úgy, érzelemmentesen minden lánnyal lefeküdni. Tehát örülnék, ha nem képzelnél be ehhez hasonló dolgokat. - A fiú kicsit elpirulva megvakarta a fejét, majd mielőtt Reiko reagálhatott volna, homlokon csókolta és elsétált.
A lány teljesen ledöbbenve állt, minden porcikája libabőrös lett, s szívverése az egekbe szökött a boldogságtól. Odarohant a jelenetet végignéző barátnőjéhez, és megölelte őt. A szőkeség mosolyogva megsimogatta társa fejét, mégis aggódott érte hiszen tudta; itt előbb utóbb valakinek bántódása fog esni.
Az elkövetkező napokban Airi le se vette a szemét Hitsugayaról, ami időnként feszélyezte a fiút, mégis biztonságérzetet nyújtott neki.
Minden reggel várta őt a különleges szoba ajtajánál, hogy együtt menjenek iskolába és mindig vissza is kísérte őt oda. Egyik reggel azonban, hiába várta a fiút a megszokott időpontban, az nem jött ki. Airi idegesen nézte telefonján a múló perceket, majd elkezdett kopogni az ajtón.
- Hé, Toushirou! Minden rendben?
Nem jött válasz.
-HITSUGAYA!!! -dörömbölt egyre feszültebben a lány, de választ ismét nem kapott. Ennek hatására, a szőkeség berúgta az ajtót, melynek túlsó oldalán senki nem volt. Hitsugaya szőrén szálán eltűnt. Abban a percben a lány telefonja megrezdült.
"A fiút az éjszaka leple alatt elrabolta az ellenséges szervezet. Azonnal induljatok Reikoval a főhadiszállásra fegyvereitekért."
Airi az smst olvasván lélekszakadva rohant barátnőjéért, aki épp akkor jött ki szobájából.
-Mi..mi történt?- nézett meglepetten a zilált Airire.
-Hitsugayat elrabolták!!- tört ki Airiből remegő hangon a válasz. - Azonnal Kaitohoz kell mennünk, és visszaszereznünk őt mielőtt túl késő!
Reiko több kérdést nem is tett fel. Megértően társa szemébe nézett, majd egyszerre nekiiramodtak a titkos hadiszállásra.
Kaito szigorú tekintettel végigmérte ügynökeit, majd cigitől rekedt hangján megszólalt:
-Csalódtam magukban. Hayasawa, maga lebukott már az első héten, és maga Ryusaki , összeszűrte a levet az ellenséggel. Meg kell tanulniuk, hogy ez a munka nem vonhat maga után érzelmeket. Több óvatosságot kérek.
A lányok elkomorodva a földet bámulták, mire főnökük megszánva őket folytatta mondandóját:
-Ugyanakkor megdicsérem magukat. Bátorság vall viselkedésükre, és ügyesen leleplezték a poloskákat is. Viszont remélem tudják, hogy a mostani küldetésnek sikerrel kell befejeződnie.
Majd a férfi különböző méretű és típusú fegyverekkel látta el kémjeit: kések, tőrök, kardok, puskák; és végső esetre egy kis kapszulát nyomott a szívük fölötti zsebbe, ami mérgező volt.
-Ha nem tudjátok őket saját kezűleg megölni, majd ez a pirula segít. Nem akarlak benneteket elkeseríteni, de erőszak nélkül úgyse fog sikerülni.
A két lány elkeseredett arccal összenézett, majd megölelték egymást. Airi megszorította barátnője vállát, majd azt mondta:
-Nem lesz semmi baj.
-Tudom..-bólintott keserű mosollyal.
Útnak indultak, s újra a karkötőjükön kivetített hologramon lévő két kis piros pötty tartózkodási helyét követték. Mindketten rettegtek a gondolattól, hogy mi fog rájuk várni mikor odaérnek. Mégis tisztában voltak vele: innen már nincs visszaút. Egyre közeledtek a célhoz, szóval óvatosabban kezdtek mozogni. A hely egy hatalmas raktárépület volt, amihez egy hosszú lépcsősort vezetett. A környék tele volt jól kiképzett őrökkel, akik számítottak érkezésükre, s alig várták, hogy kioltsák életüket.
-Szerintem nincs értelme megpróbálni feltűnés nélkül bejutni, ezek rengetegen vannak. - mondta Reiko, s végigpásztázott a vérszomjas hivatásosokon.
-Igazad van - bólintott társa, s elővett egy hatalmas kardot.- Akkor hát..sok sikert. Odabent találkozunk.
A vöröske bizakodva ránézett, majd leugrottak annak a fának az ágáról, ami áthajlott a épületet körülvevő drótkerítésen. Az őrök egyből felfigyeltek, s őrjöngve megindultak feléjük. A két lány nem is nézte, kinek mijét vágja.
Reiko leterített egy 3 méteres benga állatot kardjával, miközben a másik kezében lévő pisztollyal lelőtt másik hármat. Airi egy nővel küzdött, aki belé próbálta döfni tőrjét, de a lány kifacsarta azt kezéből majd egy hatalmas csapással levágta fejét. A nő vére sugárban spriccelt, s belepte Airi egész testét. A lány tovább rohant majd eltörte egy hapsi nyakát, miközben tőrt dobott egy másik fazon mellkasába.
Mindenkit leterítettek aki az útjukba került, uralkodni kezdett rajtuk az őrület. A hatalmas udvaron patakban állt a vér, mikor már csak egyetlen őr állt az épület hatalmas kapuja előtt egy kaszával a vállán.
A két lány előrerohant, felkészülve arra hogy azzal a hivatásossal is végezzenek, mikor Airinek feltűnt valami. Soha nem látta még a fiút, de hatalmas zöld szemei rettentően ismerősek voltak. Arca rezzenéstelenül figyelte minden mozdulatukat; tudta mire készülnek mégse rántotta elő fegyverét.
Reiko a vállának hajított egy hatalmas kést, mely húsán áthatolva egyből odaszegezte a fiút a falhoz. Aztán egy másik fegyverrel végigkarcolta a nyakát, majd egyre mélyebbre feszítette a kést míg el nem kezdett ömleni a vér a srácból. A vöröske alig tudott leállni, mikor arra észlelt, hogy barátnője rángatja:
-REIKO ÁLLJ LE, MEGFOGOD ÖLNI!
Mire magához tért, észrevette hogy Ulquiorra vére borítja kezeit, s az említett személy lassan visszanyerve eredeti alakját hulla sápadtan feküdt hátán, vérbe fagyva.
- MI? EZ HOGY LEHETSÉGES?! ULQUIORRA!- kiáltotta keservesen - MIÉRT TETTED EZT? - térdre rogyott mellette, s könnyei a fiú arcára hullottak.
-Megakartam könnyíteni a helyzeted. Így nem kell hezitálnod, hogy megölj- e..- hangja elcsuklott, s teste egyre inkább kezdett hűlni, mégis kitartóan mosolygott a lányra. - Sajnálom, hogy a múltkor megsebeztelek...nem tudom mi ütött belém.. És azt is sajnálom, hogy így alakult..- majd mosolya lassan lehervadt és elkeseredetten meresztette szemeit Reikora. Majd hirtelen vért köhögött fel, s eszméletét vesztette.
Airi teljesen reménytelenül próbálta meg barátnőjét elrángatni a vérbe fagyott fiú teste felől. A kémhálózat többi embere már feléjük tartott, hogy elkapják őket.
- Menned kell- mondta halk lélegzettel Ulquiorra Reikonak. A lány felemelte a tekintetét, és a feléjük rohanó vészjósló alakokra meredt.
- Tűnjünk innen- mondta a barátnőjének, és mindketten keserves menekülésbe kezdtek. Mikor már nem volt sok hátra, mikor már majdnem a kerítéshez értek, Airi vállát az egyik kém tiszta erőből elkapta, és maguk közé rántották őt.
- AIRI!- Reiko már a kerítés túl oldalán ült egy faágon. Tehetetlenül nézte ahogy barátnőjét is ott kell hogy hagyja, hiszen az ellenséges kémek annyian voltak hogy egyedül esélye sem lett volna ellenük. Könnyes szemmel hátat fordított a kémbázisnak és futásnak is eredt erősítést hívni.
- Eresszetek!- kínlódott tehetetlenül a lefogott szőkeség. De akárhogy kapálózott, rugdosódott csak nem szabadult a sok erős kéz szorításából.
-Hagyjátok!- tört át akkor a zajongáson egy ismerős hang- A főnök élve akarja hogy bevigyük. Nagy port kavart ez a két nő, van tehetségük- nézett végig a hullahalmokon Grimmjow.
-TE?!- fakadt ki a lány. Majd könyörgő tekintettel a fiúra nézett, akinek ettől a mindig szigorú tekintete kicsit ellágyult. Végignézett a tehetetlen lányon, de igyekezett érzelemmentesen hozzáállni a helyzethez.
-Később kifaggatjuk, beviszem a cellába- ragadta ki akkor a tömeg szorításából fél kézzel a lányt, a karjánál fogva.
-Ezt nem teheted velem- suttogta neki oda Airi mikor kisétáltak a kémek gyűrűjéből.
-Bízz bennem.
-Már hogy bíznék? Meg kéne, hogy ölj.
-Nem vagyok rá képes.
-Miről beszélsz?- nézett rá csodálkozva a lány, de Grimmjow csak határozottan előre figyelt, és még véletlenül sem teremtett szemkontaktust a foglyával.
-Ne kérdezz már annyit- beértek az épület ajtaján- a lényeg, hogy bízz bennem. Ki foglak szabadítani.
-Kérlek…segíts - Airi hangja megremegett. A csuklójára bilincset zárt a kékség.
-Nincs más választásod, mint hinni nekem- a cellákhoz értek- Tudom hogy Hitsugaya miatt voltatok itt. A srác élete nem az én dolgom. De hozzád egy újjal sem fognak nyúlni, azt garantálom- Airi már a cellájában volt. Az őrök láncokra fűzték, de elég nagy mozgásteret hagytak neki. A rács zárult, a biztonságiak elsétáltak. Grimmjow végignézett a lányon, mint egy elejtett, értékes vadon, és akarva-akaratlan mosolyra húzódott a szája a látványtól.
-De ha átversz…és kijutok innen,esküszöm megbánod.
-Higgadj le…jönni fogok érted- nézett biztatóan a lányra akinek végre egy igazi reménysugár csillant meg a szemében, majd elsétált.
Eközben Reiko visszaért a hadiszállásra, s könnyeivel harcolva beszámolt a történtekről főnökének. A férfi bosszúsan mérte végig ügynökét, majd végül annyit mondott:
-Helyesen tette, hogy eszeveszett cselekvések sorozata helyett visszajött erősítésért.
Majd Kaito magához hívatta összes emberét, s beszámolt nekik a helyzetről. Az ügynökök tetőtőtől talpig tökéletesen kiképzett profi gyilkosok voltak, ami megnyugtatta Reikot. Hamar átlátták a helyzetet, s máris egy taktika kieszelésén dolgoztak, miközben főnökük értesítette az ország minden szegletéről legjobb kémjeit.
A Grimmjowal való beszélgetés után, az órák csak úgy teltek. Elérkezett az éjszaka, majd a másnap reggel is. Airi egyre türelmetlenebb lett. Ezer meg millió gondolat cikázott át az agyán és egyre kevésbé bírta elviselni a fogságot.
- Mit csinál ilyen sokáig… itt hagyott…tényleg itt hagyott…
Elérkezett az aznap éjszaka is. Airiért még a vallatás miatt sem jött senki. Folyton azon agyalt, hogyan szökhetne meg innen Grimmjow segítsége nélkül, de mindegyik terv öngyilkos merényletnek tűnt.
- Ha egyszer megpróbálnék megszökni tuti hogy megölnének- gondolta- Grimmjow…gyűlöllek…- elkeseredetten térdre rogyott, majd elnyomta az álom. Álmában megint a kollégium szobájában találta magát, akkor mikor a kékséggel együtt aludt. Eszébe jutott hogy akkor sem ölte meg pedig lett volna rá esélye. A remény szikrája újra fellángolt a lelkében.
„Meg fog menteni…meg fog menteni”- egyre csak ezt hajtogatta magában.
Aznap éjszaka az összes kém megérkezett a hadiszállásra, s taktikájuk is tökéletesen ki volt eszelve. Mindenki készen állt a bevetésre.
-Rendben van! Akkor tartsák magukat a tervhez. Holnap reggel 8kor itt találkozunk és elindulunk a küldetésre. Most pedig térjenek nyugovóra, és szedjék össze minden erejüket. Szükségük lesz rá. Magának főleg - nézett végül Reikora, aki egyetértve bólintott. A lány alig aludt valamit a történtek után, folyton Ulquiorrán és Airin kattogott az agya. Iszonyú bűntudata volt, s csak remélni merte, hogy minden rendben van a számára fontos személyekkel.
A másnap reggel is felvirradt, és a kényelmes ágy helyett Airi megint a hideg cellában találta magát. Aznap egy új őr hozta neki a reggelit. Egy idősebb nem valami gusztusos figura volt. Perverz mosollyal figyelte a láncra vert szőkeséget.
-Tessék szivi. Jó étvágyat – mondta nyájasan. Airi mérgesen ránézett majd nekilátott a reggeli elfogyasztásának. Az őr nem ment el. Ott maradt a rácsnál és tovább nézte a fogságba ejtett lányt.
-Mit akarsz még itt?- förmedt rá idegesen a lány, mikor észre vette hogy továbbra is bámulják.
-Csak gondoltam, ha befejezted repetázhatnál egy kicsit.
-Maga miről beszél?- nézett rá unottan.
-A virslimről kicsi lány- mosolyodott el a férfi. Airi álla leesett a döbbenettől.
-Azt felejtse el!- de akkor az alak felkelt és átnyúlt a rácson. Megragadta Airi egyik láncát és tiszta erőből a rácshoz rántotta őt.
-Ugyan, ennyi nekem is kijár ha már hoztam neked kaját- suttogta a fülébe.
-Eressz el mert megöllek- sziszegte a lány a fogai között. Az alak viszont nem értett a szép szóból. Kezei lassan siklottak felfelé a lány combján mikor valaki hátulról megragadta a férfi fejét és beleverte a rácsokba. A fazon az erős ütéstől ájultan terült szét a földön. Airi döbbenten figyelte az eseményeket, és mire észbe kapott Grimmjowot vélte felfedezni a rács túl oldalán.
-Ezt neked te perverz fasz- nézett a férfire lenézően, majd rá is köpött egyet.
-Grimmjow…te…TE IDIÓTA!
-Valami köszönöm vagy ilyesmi esetleg?
-NAPOKIG ITT HAGYTÁL BEZÁRVA EBBE A LYUKBA.
-Azt ígértem kiszabadítalak, azt nem hogy mikor. Amúgy- nézett megint a férfira- járhattál volna sokkal rosszabbul is.
-Igazad van…köszönöm Grimmjow- nézett a földre szomorúan a lány. A kékség megsajnálta, és közelebb húzta magához. Airi értetlenül figyelte a fiút, mikor az a rácson átnyúlva amennyire csak tudta szorosan magához ölelte a lányt.
-Megmondtam. Nem engedem hogy bántsanak.
-De…miért? Ezzel a munkád veszélyezteted. Miattam.
-Azért, mert fontos vagy nekem- nézett mélyen a lány szemeibe, akivel épp akkor engedték el egymást, de a láncaiért nyúlt és visszább húzta Airit a rácshoz.
-Grimmjow…mi ellenségek vagyunk.
-Ha azok lennénk te már halott lennél- húzta magához olyan közel hogy beszéd közben az ajkaik súrolták egymást.
-Igaz… most már kiengednél?- Airi láthatóan nagyon zavarban volt. Csak pillanatokra, mert felnézni a fiú szemébe.
-Had élvezzem még ki- suttogta a lánynak.
-Micsodát?!- Airi kezdte érteni miről beszél a fiú.
Grimmjow magához rántotta őt és végigsiklott a keze a lány derekán.
-Kérlek…ne tedd ezt- mondta félénken Airi miközben magába szívta a fiú ruhájának élces vad illatát.
-Mit adsz azért cserébe ha kiengedlek?- kérdezte vigyorogva a fiú, de látszott rajta hogy csak igyekszik elterelni a figyelmet valódi érzéseiről.
-Mekkora egy haszonleső vagy! Erről szó sem volt!
-Csak vicceltem, ne szívd már mellre!
Hol a kulcs?- Riri egyre kevésbé bírta a fiú közelében. Szíve mélyén nem bánta volna ha ott és akkor egymásnak esnek, de nem akarta magát ilyen könnyen hagyni egy szoknyapecérnek. Még ha nem is az, akkor is úgy viselkedik. Arról meg nem is beszélve hogy az ellenség bázisán vannak, ahol bármikor lebukhatnak…
-Ja, hogy kulcs…nos az nincs- közölte a fiú higgadtan.
-TE TELJESEN ELMEROGGYANT VAGY!
-Befognád azt a csöpp kis szád?- ripakodott rá nyugtalan tekintettel, félig suttogva. Majd nem tétovázott, megragadta a rácsot, és két szárát szétfeszítette egy perc alatt.
Airi kidülledt szemekkel figyelte a jelenetet.
-Neked meg mióta van ekkora erőd?
A fiú nem válaszolt csak nekilökte a lányt a falnak, miközben mindkét csuklóját a falnak szorította. Airi látta hogy az ajkaik egymás felé közelednek, a szíve kalimpálni kezdett, a levegőt szaporábban vette, és mikor már azt hitte elcsattan köztük a csók Grimmjow szája vigyorra húzódott és elengedte a lány karjait. Elégedetten tapasztalta hogy Airi már teljesen beleélte magát a csókolózás gondolatába és sikerült megszívatnia. Hiszen a lány szemei már majdnem le is csukódtak és epekedve nyújtotta kicsi nyakát előre, de nagy csalódás érte mikor csak egy gonosz mosolyt kapott a várt esemény helyett cserébe.
-HOGY TE MEKKORA EGY,….EGY…HÜLYEEEE!!!!
-Még egyet ordítasz, kitépem a nyelved. Meg fognak így hallani nem érted?- azzal marokra fogta Airi láncait és egyesével széttépkedte őket.
A jobbnál jobb tagokból álló kémcsapat Reiko vezetésével megérkezett az ellenség hadiszállásához.
-Rendben, akkor még egyszer vegyük át a tervet - szólalt meg egy raszta hajú fazon. - Az épületet minden oldalról bekerítettük. Csak Reiko fog behatolni, ugyanúgy, mint múltkor tette. Ezután a keleti és a déli résznél működésbe hozzátok a füstbombákat, a nyugati és az északi résznél pedig behajítjátok a fénybombát mely mozgásképtelenné teszi az ellenséget. Ezt kihasználva mindenki támadásba lendül, és Reikot fedezi! Ne feledjétek, az a küldetés célja, hogy a lány eljusson az épületbe! Tehát életetek árán is segítsétek őt!
A csapat egyöntetűen bólintott egyet.
-Ryusaki, maga ne foglalkozzon semmivel, csak a raktárépülettel. Rohanjon, amennyire csak tud és bízzon bennünk.
A vöröske hálásan végignézett társain, majd határozottan bólintott egyet.
-Oké, akkor kezdjük!
A lány felmászott a már ismerős fára, s egy mozdulattal leugrott annak ágáról. Abban a pillanatban kezdetét vette a felfordulás. Hivatásosok tömege kezdett rohanni a lány felé, mikor bombák robbanása rengette meg a földet. Reikon volt speciális maszk és szemüveg, tehát gondtalanul futott célja felé. Az ellenséges erők ezzel szemben káromkodva térdre rogytak körülötte. A terv szerint haladva ekkor betörtek társai, s elkezdődött a mészárlás. A lány lélekszakadva rohant az épület felé. Körülötte végtagok repkedtek, s vér borított mindent.Profi társai majdnem az összes ellenséget kiiktatták tiszta utat nyitva számára. Reiko sikeresen bejutott az épületbe, s tudta innentől már rajta áll minden. Nem támaszkodhat senkire, és nem engedheti hogy érzelmei átvegyék felette az irányítást.
Airi boldogan figyelte a róla lepergő láncokat. Grimmjow a csuklójáról és bokájáról is lefeszegette azokat, majd csörömpölve a földön végezték. A szőkeség megmarkolászta a csuklóját majd mosolyogva a kékre nézett.
-Köszönöm.
-Nincs mit…többet nem segíthetek…menj mentsd meg a herceged- azzal a tenyerét a hátára fektette és óvatosan kitolta a lányt a cellából.
-Remélem, még találkozunk- fordult még utoljára vissza a fiúhoz szomorú mosollyal. Az semmit se szólt csak visszamosolygott halványan.
Airi sóhajtott egyet majd futásnak eredt a nyirkos folyosókon. Megfigyelte, milyen útvonalon vezette be Grimmjow őt a cellába, és vissza eljutott a kijárat közelében lévő folyosóra, amikor hatalmas robaj és robbanások hangjai ütötték meg a fülét.
-Reiko…- suttogta, s egy mosoly suhant át az arcán. A bejárati portafülkéhez sietett, ahol a falra ki volt téve egy hatalmas épületrajz. A hologramos órával lescannelte a képet és már rá is jött, hol tarthatják fogva Hitsugayát.
Szélsebesen a kísérleti laborok felé vette az irányt mikor emeletekkel és folyosókkal arrébb fura robajt hallott a szellőzőből. Airi megtorpant és felnézett.
-Ez meg…mi a franc?
Alig fejezte be mondatát a szellőzőcsatorna kis nyílása nyikorogva leszakadt és egy kis alak ugrott le belőle hatalmas por kíséretében. Airi látását egy percre teljesen elvette a szétterülő porfelhő, arról meg nem is beszélve, hogy köhögni kezdett. Döbbenetéből csak akkor ocsúdott fel mikor, az előbbi alak a nyakába ugrott és hátraestek a folyosón.
-HÁT ÉLSZ?!!
-Reiko…meg…foly…tasz- mondta nevetve a szőkeség.
-Úgy aggódtam érted, sajnálom hogy itt hagytalak- szomorodott el Rei.
-Hívtál erősítést nem? Jobb is hogy így tettél, különben nem úsztuk volna meg.
-Hogy jutottál ki?
-Grimmjow…majd mesélek. Gyere, tudom hol van Hitsugaya!
A két lány úgy osont a folyosókon, mint a macskák. Még a bent lévő őrökre is csendes halált küldtek, minden zaj és feltűnés nélkül. Amikor eljutottak a teremig Reiko kinn maradt őrködni Airi pedig bement a fiúért.
Szemei elé döbbenetes látvány tárult. A helység nem csak hogy tele volt gépekkel, középen egy hatalmas és széles csőben ott lebegett Hitsugaya valamilyen kékes folyadékban eszméletlenül. A testére csövek voltak illesztve, az egyik a szívhangját mérte, a másik az adatait vizsgálta éppen. DNS-képek, pulzusszámok, és papírok. Ennyiből állt az egész hely. Airi óvatosan elindult az üvegburok felé. Mikor odaért először a saját tükörképébe nézett majd szomorúan Toushiroura. Óvatosan az üvegre fektette a tenyerét, miközben azon gondolkodott, szegény fiú mivel érdemelte ki hogy ezt csinálják vele.
-Hogy mentselek ki innen?... Úgy sajnálom hogy eddig szenvedned kellett… De hidd el most már jobb lesz! Én itt vagyok Hitsugaya.
Szomorú gondolatainak kavalkádjából az rázta fel, hogy a fiú is felemelte egyik karját és Airi tenyeréhez illeszttette a sajátját az üveg másik oldalán. Mire a lány észhez tért az üveg repedezni kezdett. Először Hitsugaya is megfagyott a folyadékkal együtt. Airi tehetetlenül nézte az eseményeket, mikor Reiko kintről elkezdett neki kiabálni.
-Siess már! Jönnek! Rengetegen jönnek!
Airi az egyik asztal alá menekült, hiszen sejtette mi következik. Reiko kinn nekiállt feltartani az őröket, a többi kém pedig betört a laborba. Hitsugaya ereje pedig pont akkor szétfeszítette az üveget, és magát a megdermedt folyadékoszlopot is. A jég és az üveg szanaszét repült és ismét mindenkit megölt, vagy egy jó időre elintézett. A fiú pedig ott állt középen, miközben a csöveket szaggatta ki testéből.
-Tudtam hogy ezt fogod csinálni- jött elő az asztal alól akkor Airi.
-Nélküled nem ment volna. Beszéltél hozzám én meg meghallottalak, és észhez tértem- mosolyodott el a fiú. De nem tétováztak többet. Kiszaladtak Reikonak segíteni, és hárman futásnak indultak, kifelé az épületből.
Reiko hirtelen megtorpant, majd barátnője szemébe nézett:
-Airi..nekem még dolgom van. Muszáj megtalálnom Ulquiorrát! - nézett fájdalmas tekintettel társára
-Rei, figyelj..-kezdett volna bele mondandójába, de tudta hogy a szívnek nem lehet parancsolni.-Rendben van.
De ha nem jutsz ki időben, szétrúgom a seggedet! - A két lány egymásra mosolygott, majd a vöröske elindult az ellenkező irányba.
Reikonak 3 perce maradt. Szélsebesen cikázott az épületben, a fiú kilétét kutatva. Fogalma sem volt merre megy, össze vissza bolyongott
a hosszú folyosók kavalkádjában. Minden ajtón benyitott, s ha útjába került egy két őr, végzett velük. Az idő úgy pergett
mint a homokóra. 30 másodperc maradt hátra és a lány kétségbeesetten kiáltozta a zöldszemű nevét.
-ULQUIORRA! ULQUIORRA HOL VAGY? HALLASZ? ULQUIORRA!! - Reiko szemébe könnyek szöktek, s érezte hogy mindennek vége. 10 másodperc maradt
még hátra, mikor hirtelen beszakadt a mennyezet, s a törmelékek között egy ismerős alak jelent meg talpig sötétkék, testresimuló egyenruhában.
A ruha az ő szervezetüket jelképezte. A vöröske nem hitt a szemének, mikor Ichigot vélte felfedezni a szövetséges személyében.
-Hát te meg mi a franco...
Nem tudta befejezni mondatát, mert a fiú ölébe kapta őt, s egy hatalmas ugrással a plafonon lévő lyukat kihasználva, újra az épület tetején volt. A narancshajú srác,
túlzás nélkül úgy futott mint a villám. Végigrohant a raktárépület hosszú tetején, majd hatalmas lendületet véve leugrott arról. Esés közben kirántott
egy kötelet, szigonnyal annak végén s kilőtte egy 20 méterre tőlük álló fának törzsébe. Ichigo halál pontosan időzített, mivel a jelenet közben az épület a levegőbe repült
majd pár másodperc múlva csak romhalmaz állt helyette. A fiú ráborult Reikora, hogy testével védje az arra zuhanó törmelékdaraboktól, majd aggodalmasan ránézett -
-Ugye jól vagy?
A lány még mindig nem hitt a szemének.
-Te meg..mit..és hogy..te végig?..
Ichigo csalfán elmosolyodott majd csak annyit mondott:
-Ez egy hosszú történet. De legalább lesz ürügyem találkozni veled.
Mire a lány reagálhatott volna, két ember körvonalait vélte felfedezni a távolban. Grimmjow és Ulquiorra volt az. A kékség hátán cipelve a zöldszeműt
lerakta őt egy biztonságosnak tűnő helyen, majd egy utolsó pillantást vetve a kócerájra eltűnt.
Reiko szemében remény csillant meg, s gondolkozás nélkül odarohant a fiúhoz. Térdre borult mellette, s végignézett hullasápadt arcán.
-Ulquiorra...-suttogta remegő hangon nevét. A fiú kinyitotta fél szemét, s rámosolygott a vöröskére. A lány erre ráborult a fiúra, s hevesen szájoncsókolta.
- Hé..óvatosan - kapott a sebéhez a zavarba jött fiú - Ez fáj..
- Sajnálom! Sajnálok mindent..én nem akartam..nem tudtam hogy te vagy az..és nem akartalak itthagyni se..Ulquiorra, én..
A fiú maradék erejével Reiko ajkaihoz nyomta mutatóujját, majd lassan megingatta a fejét.
-Semmi baj. Helyesen döntöttél. - majd bíztatóan rámosolygott, s lehunyta szemeit.
Ekkorra Airi, Hitsugaya, Kaito és az összes kém a 'pár' köré gyűlt, s büszkén taglalták sikeres küldetésük eredményét.
- Jól van lányok, nagyon büszke vagyok rátok! - mondta Kaito csillogó szemekkel - Ennek örömére, kaptok
egy hét szabit. De nem többet. - mosolyodott el a középkorú fazon.
A lányok lepacsiztak, majd kórusban feltették a kérdést:
-Ichigo mi a frászt keres itt?
-A fiú végig egy beépített emberünk volt, nyomon követte minden lépéseteket.
A két lány teljesen elképedt. Majd eszébe jutott Reikonak a fiú vallomása még a koliban. Hiszen tudta, hogy ő Oliver..és mégis!..
A vöröske teljesen összezavarodva nézett maga elé, majd a fiúra aki egy szelíd mosollyal nézett vissza rá.
-Most, hogy mindent tudnak egy szívességre szeretném megkérni önöket. - fordult huncut tekintettel Kaito a két lány felé.
-Mivel se Ulquiorrának, se Hitsugayanak nincs otthona a történtek után, maguknál kell elhelyeznem őket.
Reiko elpirult majd aranyosan bólogatni kezdett:
-Persze..semmi akadálya - nézett a kimerültségtől elszundikált fiúra.
Airi viszont furcsállotta a helyzetet:
- De hát Toushirou eddig is a koliban lakott. Nem értem miért fontos hozzám költöznie..
-Azért szivi, mert veszély leselkedik a fiúra. Grimmjow meglépett, és ki tudja milyen tervelt eszelt ki. Szóval ez nem vita kérdés, a fiút átmenetileg magánál helyezzük el.
Hitsugaya elfancsalodott képpel nézett a szőkeség reakcióját látván, majd szomorú hangon annyit mondott:
-Ha nem szeretnéd...megértem
-Nem erről van szó!- tiltakozott Airi - Csak furcsállottam. Ennyi az egész. Nyugodtan jöhetsz, úgyis egyedül lakok egy hatalmas házban. Még külön szobát is kaphatsz. - mosolygott rá a lány.
A fiú reménykedő tekintettel visszamosolygott, megköszönte majd mindenki elindult hazafelé, kipihenni az elmúlt napokban leforgó eseményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése