Sziasztok! Eddig tökéletesen betartva a két hetenti megjelenést, meghoztuk a következő részt. Ez a fejezet inkább a szerelmi szálakra koncentrálódik, viszont a következő epizódban újra izgalmas részletek elé állítunk benneteket, szóval kövessetek minket!
Airi & Reiko
8.rész - Barátság extrákkal
Airi és Hitsugaya még aznap este összepakolták a cuccaikat, és távoztak a kollégium falai közül.
-Biztos mindent eltettem?- kérdezgette saját magától a lány.
-Kicsit szétszórtnak tűnsz…
-Nem is vagyok az!- mondta sértődötten, és abban a pillanatban ejtette el a bőröndjét, amelynek teteje felcsapódott és napvilágot láttatott a csipkés fehér neműkkel. Hitsugaya tátott szájjal figyelte a jelenetet, és meredten figyelte a táska tartalmát.
-Ne lesd már!- Airi ráhuppant a bőrönd tetejére, lecsapva ezzel a fedelét.
Mintha még nem láttam volna ilyet- Hitsugaya felhúzta a lányt és segített a holmijait elcipelni a taxiig.
A kocsi csendben gördült a lassan sötétségbe burkolózó utcákon. Egy gazdag negyedbe értek ahol egymást követték a szebbnél szebb villák. Hitsugaya lenézően nézte a giccses épületeket, és irigykedve gondolkodott el a benne lakók életén. Mielőtt a negyed végére értek volna a kocsi lassulni kezdett, pont akkor mikor egy emeletes halványkék ház mellé értek. Hitsugaya értetlenül figyelte az eseményeket.
-Megérkeztünk- jelentette ki vidáman a szőkeség.
-Ez most komoly?- értetlenkedett a fehérke.
-Kiszállás- ütögette meg a térdét Airi és ki is pattant a kocsiból.
-Te most komolyan itt laksz?- Hitsugaya csodálkozva vizslatta a ház befelé nyúló kertjét és hátul még egy kisebb medencét is fel vélt fedezni. Kipakolták a táskáikat és a bejárat felé vették az iránt.
-Kém vagyok…van pénzem…mármint inkább a főnöknek…- Airi zavarban érezte magát Hitsugaya meglepettségén. Egyáltalán nem szeretett felvágóskodni a munkája gyümölcsével. Toushirou már semmit sem szólt, csak csendben követte a lányt. Riri körbevezette őt az egész házban, megmutatta neki a bársonykanapés nappalit, a hatalmas akváriumot, a két fürdőszobát, a nagy bárpultos konyhát, és a cirádás kerítésű teraszt.
-És az ott a te szobád lesz- nyitotta ki az ajtót mosolyogva. A fiú szemei elé egy nagyon takaros kis szoba tárult, még számítógép is volt benne.
-Nagyon köszönöm- mondta mosolyogva.
-Ugyan nincs mit! Nyugodtan szólj ha kell valami. Most magadra hagylak, rendezkedj be- azzal Airi becsukta maga után az ajtót és bevetette magát a konyhába hogy összeüssön valamit vacsorára.
Hitsugaya aközben kipakolt és kényelembe helyezte magát a szobájában. Miközben azon agyalt hogy most valóban egy kémnővel fog együtt élni, valami furcsát vett észre magán. A csuklóján egy furcsa karkötő lógott. Mikor tüzetesebben vizsgálni kezdte, érezte hogy szinte a bőrébe van nyomva a kis pánt, mintha a részévé vált volna. Fel is pattant hogy megérdeklődje Airitól, mit tud erről a dologról, de szava a torkában akadt amikor a konyhába ért.
A hangulatvilágítású konyhapult tele volt jobbnál jobb hideg ételekkel, szendvicsekkel és salátákkal.
-Ezt…mind te csináltad?
-Igen, főzni is szeretek. Reiko is csak akkor eszik rendesen, ha én csinálok kaját. Remélem neked is ízleni fog- mosolyodott el és a fiú arcába tolt egy kis tálka salátát.
-Én…eddig nem igazán voltam éhes de a látvány meghozta az étvágyamat- mosolyodott el huncutan miközben Airit méregette.
A lány azonnal fülig vörösödött, majd neki is láttak az esti lakomának.
-Amúgy- szólalt meg a fiú két finom falat lenyelése között- erről itt nem tudsz valamit?- majd felmutatta csuklóját a furcsa karkötővel.
-De, a főnök rakta rád. Csak pár napig fog működni. Visszafogja a képességeidet, ezért nem félek tőle hogy belefagyok a saját lakásomba.
Hitsugaya csodálkozva nézte a karperecet.
-Még csak egy prototípus, de ezzel megtanulhatod kordában tartani az erődet, és úgy használni ahogy te szeretnéd.
A fiúnak nem is kellett kétszer mondani, beleállított egy kis kanalat az asztalon lévő limonádéjába, másik kezével pedig rámarkolt a pohárra. A jég azonnal végigszaladt az üdítőn. A fiú megmozgatta a közepébe fagyott kanalat majd kiemelte az alkotását a pohárból, majd mint egy jégkrémet kóstolgatni kezdte. Airi döbbenten figyelte a jelenetet.
-Egész finom- állapította meg a fehérke.
-Látom, valóban sikerül kordában tartanod- rázta a fejét mosolyogva a lány.
Vacsora után épp közösen mosogattak, mikor Riri telefonján megszólalt az üzenetjelző hang. Gyorsan megtörölte a kezét és a pulton heverő kis készülékért nyúlt.
Az üzenet Kaito-senseitől érkezett. Az állt benne hogy három nap múlva kora reggel a kémeknek sürgős ülésezése lesz. Az üzenet hangvétele elég nyugtalanítóan csengett. A lány nyelt egy nagyot, majd mikor mindketten nyugovóra tértek is csak azon kapta magát hogy folyamatosan az üzenet által keltett baljós érzéseire figyel. Rosszat sejtett…nagyon rosszat.
Miután egy középkorú kém segített Reikonak hazavinni a fiút, a lány csodálkozva nézte Ulquiorra kis bőröndjét
-Ez az összes cucca? - bámult a férfire akinek a zöldszemű hátán pihent.
-Ez találtuk a fiú mellett. Aki megmenekítette, gondoskodott róla, hogy ne vesszenek oda. Na, hova tegyem a srácot? - nézett kérdően Reikora, majd a hatalmas nappalira amiből egy tágas folyosó nyílt legalább tíz helyiséggel.
-Kérem vigye a szobámba - mondta aranyosan a lány. - Az emeleten a második ajtó jobbra.
A férfi felhurcolta Ulquiorrát a tekergő csigalépcsőn az emeletre, majd pár ügyes mozdulattal letette őt az ágyra.
-Köszönöm a segítségét. - mosolygott Reiko
A fazon bólintott, majd szó nélkül távozott az épületből.
A vöröske háza hasonlított Airiére, azt leszámítva, hogy egy kihalt negyedben helyezkedett el. Egy hatalmas három emeletes kisebb kastély volt, külön kocsi bejáróval, medencével, tágas kerttel. Az egész területet hatalmas vasrácsok kerítették körbe, s a legújabb technikák biztonsági rendszere védte az idegen kezektől.
Reiko elpirulva vizslatta a békésen szunyókáló fiút, miután gondosan betakarta s nedves kendőt terített homlokára. Ulquiorra teste verejtékezett, arca kipirult, a levegőt hevesen kapkodta az őt emésztő láz következtében. Bár az életveszélyen már túl volt, gyenge szervezete nem bírta állni a megpróbáltatásokat. A lány pár aggódó pillantás után nyomott egy puszit a zöldszemű arcára, majd csendben kiosont a szobából. Útja a konyhába vezetett. A gigantikus helyiség amerikai stílusban pompázott, s a legújabb háztartási gépekkel volt felszerelve. A vöröske összeütött pár szendvicset, készített forró teát s felvitte azokat szobájába. Letette a fiú melletti éjjeliszekrényre, majd kivett egy pizsamának látszó szerelést fiókjából, s elvonult a fürdőszobába.
A rázúduló langyos víz kitisztította a lány fejében kavargó gondolatokat, aki ettől megkönnyebbülten felsóhajtott. Abban a pillanatban az ajtó nyikorgására lett figyelmes, majd a tükörből egy ismerős zöld szempár tekintett rá. Reiko tátott szájjal vált egyszínűvé hajával, mikor meglátta hogy Ulquiorra is hasonlóan reagál. A vöröske kapkodva próbált nyúlni egy törölközőért, mikor megcsúszott a szappantól sikamlós kád lapján, s a zuhany függönybe kapaszkodva esett hanyatt a földön. Azaz esett volna, ha a fiú kitűnő reflexeinek köszönhetően nem kapja el őt.
-Miért szégyenlősködsz? Hiszen már láttalak meztelenül.. -nézett rá még mindig elvörösödött arccal a srác.
-Akkor miért jöttél zavarba? - válaszolt vékony hangon Reiko, miközben próbálta belecsavarni magát a függönybe.
Ulquiorra óvatosan letette, majd kettő lépést hátrálva nekidőlt az ajtófélfának.
-Minden rendben? - csoszogott oda hozzá a lány.
-Persze, csak még kicsit gyenge vagyok.
-Ez mind az én hibám...annyira sajnálom..- fancsalodott el.
-Tudtam mire vállalkozok, Reiko. - fogta meg a vöröske vállait. -Az én döntésem szerint történtek a dolgok. És végül minden jól alakult, hiszen itt vagy velem. - majd magához húzta a lányt, s olyan szorosan ölelte, amennyire csak tudta.
Reikot megint hatalmába kerítette az érzés, amely soha nem akarta elengedni a zöldszeműt. Végig járta minden porcikáját a mámor. Olyan volt számára a fiú, mint a kokain. Egyszer kipróbálta, és azóta nem tud letenni róla, mert elvonási tünetei lesznek.
A vöröske lassan felemelte fejét, s egyenesen a fiú furcsán csillogó szemeibe nézett. Ulquiorra megfogta a lány állát, majd magához húzva összeforrasztotta sajátjával. Reiko megremegett a hirtelen cselekvéstől, s engedett a vágynak.
-Valami köt hozzád. - mondta a zölszemű a csókcsata után. - Tudom, hogy a kapcsolatunk nem megszokottan indult - Reiko arcába vér szökött az emlékektől - de ennek ellenére közelebbről is megszeretnélek ismerni. A lány elképedt a kijelentésen, mégis végtelen boldogsággal töltötte el.
-Egyetértek. - mosolygott örömteli arccal.
Ulquiorra a választ egy csókkal jutalmazta.
A nap további részét együtt töltötték; vacsorát készítettek, megnézték a legújabb American Horror Story részt, majd hosszasan beszélgettek, hogy jobban megismerjék egymást. A bájcsevejt Reiko telefonjának hangja zökkentette ki. 2 smst is kapott: az egyiket Airitől kapta, melyben társa meginvitálta őt egy újonnan nyílt pizzázóba, a másikat pedig Kaito küldte ami egy 3 nap múlva megrendezett gyűlésről szólt.
-Rossz előérzetem van..-borzongott magában a lány, majd lecsukta telefonját.
Másnap a megbeszélt 6 órai időpontban találkozott a két kémlány. A késő őszi évszaknak köszönhetően a sötétségben úszó utcákat lámpák világították be, a rajtuk heverő színes falevelekkel együtt.
Airi és Reiko a különös smsről, s az új vendégeikről beszélgetett amíg oda nem értek.
-Itt is vagyunk - mosolygott a szöszi.
Reiko elképedve nézett végig a két emeletes épületen.
-Azta! Hol hallottál erről a helyről?
-Igazából a bátyámé a kóceráj..újonnan alapult bandák szoktak itt fellépni, hogy növeljék a bevételt.
Az első emeleten valóban a népszerű ételből falatozhattak a vendégek, fent viszont egy bárpulttal felszerelt színpados terem állt. Áttetsző ablakainak köszönhetően az egész utca csodálhatta a helyiséget.
A pizzázóba belépve egyből a felső emeletre vették az irányt. Azonban a látványra, még ők sem voltak felkészülve.
A színes égőkkel bevilágított, félhomályban álló terem végén a színpadon két ismerős srác zenélt. Az egyik fekete csőgatyát viselt, melynek hátuljáról huzentróger lógott le. Szürke Fall Out Boy-os atlétája tökéletesen láttata izmos karjait, melyek tele voltak különböző bőrpántokkal. Egy tűzpiros Les Paul gitáron játszotta a Nirvana - Come as you are című dalát. Ichigo volt az. Mellette pedig szakadt farmerben, egy szál bőrdzsekiben, láncokkal a nyakában énekelt Curt Cobainnal versengő hangon Hisagi Shuuhei.
A két lány kábultan közeledett a színpad felé, amit egy rakás sikítozó csaj vett körbe.
-Airi...-szólította meg társát a vöröske, miközben Ichigot vizslatta.
-Airi! - pillantott végül rá, majd hirtelen kitört belőle a nevetés. A szőkeség tátott szájjal bámulta Hisagit, s valószínűleg elkalandoztak gondolatai, mivel elkezdett szivárogni a vér az orrából.
-Hmmmph...Heeee? - kapott az orrához Airi, majd elvörösödve tapasztalta milyen reakciót váltott ki belőle a fiú.
-Tartsd féken a fantáziádat Riri. - kuncogott a vöröske.
Miközben Reiko a zavarba jött szöszin nevetett, észre sem vették hogy Shuuhei kiszűrte őket a tömegben. Ichigonak egy fejbiccentéssel jelezte ottlétüket, aki Reikot látva rossz hangot pendített meg gitárján.
Miután vége lett a fellépésnek, a két kémlány leült egy színpadhoz közeli asztalhoz, abban reménykedve, hogy a fiúk csatlakoznak hozzájuk.
Hisagi és Ichigo autogramokat osztogatott az ájuldozó fanlányoknak, de folyamatosan osztálytársnőiken tartották szemeiket.
-Szerinted ez csak véletlen egybeesés?-kérdezte izgatottan Ichigo.
-Hmm....tesó, véletlenek nincsenek. - vigyorodott el Shuuhei. - Tudom, hogy tetszik a csaj. Vesd be magad végre!
-De valami alakul neki a sápadt gyerekkel..
-Figyelj..-fogta meg a vállait figyelmen kívül hagyva a körülöttük zajongó csajokat. - Még nem hivatalos, és amúgy is csak a munka végett költözött oda szóval... -megragadta Ichigo karját és elkezdte vonszolni őt - bocsi lányok, de már várnak ránk - kacsintott rájuk a feketehajú.
-Te meg mi a ....-próbálta megfékezni az őt húzó Hisagit kidülledt szemekkel. - Kinyír...-de mire befejezhette volna mondatát, már ott is voltak a lányok asztalánál.
-Sziasztok - vigyorgott Shuuhei. -Na tetszettünk?
Airiék köpni-nyelni nem tudtak csak bámultak rájuk.
-Kértek autogramot?
Erre a kijelentésre a szőkeség unott fejet vágva sóhajtott egyet. Hisagi jót mosolygott reakcióján, majd folytatta mondandóját.
-Szóval Reiko! Ichigo elakart téged hívni, csak beszari.
A narancshajú elvörösödve vágta tarkón barátját, majd Reire pillantott aki zavarba jőve pislogott rá.
-Hát...igen..Szeretnék veled beszélgetni. - Túrt bele a hajába. - Elmegyünk sétálni?
Reiko elképedve nézett barátnőjére aki nagy vigyorával biztatta őt.
-Persze, gyerünk.- nyögte ki végül majd felállt helyéről.
Ichigo bátrabb lett a lány beleegyezése végett, de még vetett egy "ezért még kigolyózlak" tekintetet haverjára.
Amint kiléptek a pizzázó ajtaján, megcsapta őket a hideg szél.
-Gyere, menjünk el a közeli parkba, ilyenkor szépen kivan világítva.
Reiko bólintott, de nem tudott megszólalni. Ki akart tartani Ulquiorra mellett, de Ichigo közelében mindig bizonytalanná váltak érzelmei. Ahogy elmerült gondolataiban észre se vette, hogy odaértek a parkba és a fiú feszengve sétált mellette.
-Reiko...-kezdett bele - Gondolom leesett, hogy végig tudomásom volt arról, hogy te voltál Oliver.
A lány bólintott a földet nézve.
-És akkor mondtam neki...neked valamit.
A lány ráharapott alsó ajkára, s újra bólintott egyet.
Kurosaki hirtelen megállt, s Reikohoz fordult.
-Én azóta is így érzek...- fakadtak ki belőle a szavak miközben lehelete jól látszódott a fagyos levegőben. - Sőt, amennyire ez lehetséges..még erősebbé váltak..Tudom, hogy észre sem vettél az utóbbi időben, de az én feladatom végig az volt, hogy vigyázzak rád.
A fiú el se hitte, hogy kitárta érzéseit a vöröskének. Ránézett a lányra, akinek arca kipirult az előbb hallottaktól.
Rei tisztában volt vele, hogy Ichigo volt az első aki felkeltette figyelmét, s jól emlékszik az iránta táplált érzésekre is.
-Ichigo..én..-nézett fel a fiúra bátortalanul - én most Ulquiorrával..
-Összejöttetek? - sötétült el tekintete
-Még nem, de...
-Hát akkor? Nekem esélyem se volt, hogy megszeress! Nem fogom ennyiben hagyni! - nézett elszántan a lány szemeibe, majd magához rántotta derekánál fogva, s ajkait övéhez tapasztotta.
Reiko elgyengült, testét pihekönnyűnek érezte a srác forró csókjától. Fel se fogta mi történik vele, mikor hirtelen elhőkölt tőle a narancshajú.
-Sajnálom...nem tudom mikor kell feladni. - mosolygott keserűen a viszonzatlan csók után, majd mielőtt megmagyarázhatta volna cselekedetét, elsétált.
A magára hagyott lány szemébe könnyek gyűltek, s halkan azt suttogta:
-De...én szeretem Ulquiorrát...
Miután Ichigo és Reiko eltűntek a Pizzázóból, Hisagi Airihez fordult széles mosollyal.
- Szeretnél most is egy Tequilát?
- Nem, most kihagynám- válaszolta Airi zavartan végigsimítva a cirádás terítő mintáján, miközben nem bírta ki hogy ne húzódjon mosolyra a szája a felbukkanó emlékfoszlányoktól.
- És Hitsugaya rendben van már?
A szőkeség a kérdés hallatán döbbenten a fiúra nézett.
- Ezt meg hogy érted?
- Nálad fog lakni egy darabig nem? Csak gondoltam megkérdezem, hogy minden oké e vele...bár ahogy nézem még életben vagy szóval nem fagyasztott meg,- Hisagi mondatát az szakította félbe hogy Airi idegesen az asztalra csapott miközben felállt és áthajolt azon a fiú arcába nézve dühösen.
- Mégis honnan tudsz te ennyi mindent? Ezeket Kurosaki pletykálta neked?
- Mit? Dehogy is! - Hisa az egyik kezét átlógatta a széke háttámláján és zavartan mosolygott a lányra- Ichigo munkatársa vagyok, kettőnket állítottak a ti megfigyelésetekre.
- Te meg miről beszélsz?! Ez most komoly? Te is?!- Airi azt se tudta mit tegyen hirtelenjében, a fejéhez kapott és visszahuppant a helyére. Már értette miért figyelte őt mindig a fiú és hogy miért volt mindig a közelében.
- Egyenként is nehéz kordában tartani titeket nem hogy még mindkettőtökre figyelni. Azt hitted majd csak egy embert küldenek utánatok?- vonta fel a szemöldökét Shuuhei.
- Nem...igazából gondolkodtunk rajta hogy valószínűleg volt még valaki más is a háttérben de nem gondoltam volna hogy te... Azt hittem Renji vagy nem tudom.
A név hallatára Hisagi arcán átsuhant egy mosoly, de olyan gyorsan el is illant hogy Airi nem vett abból észre semmit. A fiú tekintete a pult környékére siklott, és elgondolkozva figyelte a bent lévő embereket.
- Nincs kedved valahova máshova menni?- törte meg kábulatából a fiút Airi hangja.
- Mire gondoltál?
- Felőlem...hozzám is eljöhetsz. Hitsugaya már biztos alszik, szóval nem kell tőle félned..
- Én miért félnék tőle?- mosolygott rá felvont szemöldökkel Hisagi a lányra.
- Te nem tudod mire képes...
- Látni még valóban nem láttam, és szerintem addig a jó. Viszont az ötletedre az a válaszom, hogy ha nem zavar elmehetünk hozzád, de ezt már azért kifejezetten nyomulásnak veszem- huncutan a lányra nézett aki csak pirultan rázta a fejét.
- Én nem annak szántam de ha nem akarsz...
- Azt egy szóval sem mondtam- azzal már kelt is felfelé, Airi pedig utána.
Nem telt bele fél órába sem és a lány előszobájában találták magukat.
- Látom mindenki teleszedi magát pénzzel Kaito-sensei-nél- nézett körbe a fiú, fele annyira sem meglepődve mint Hitsugaya, mikor először tette a lábát a házba.
- Gondolom neked is hasonló lehet akkor- a lány keze végigsiklott a tölgyfa bútorok szélein, és lassan a szobája felé sétált. Hisagi pedig követte.
- Nem. Nekem nem mániám a fényűzés, én csak egy panelben lakok, nem akartam nagy házban egyedül élni. Bár a szomszédok a mélynyomóért nincsenek oda,de ez van.
Airi eközben próbált fülelni, hogy Toushirou neszezik e valahol még a lakásban, de nagyon úgy tűnt hogy a fiú már rég alszik.
A következő pillanatban Riri szobájában voltak. A tapéta narancssárga volt a falról foszforeszkálós csillagok lógtak, és hangulatvilágítások szűrődtek az ékszereket tartalmazó üvegszekrények lapjai közül.
- És te minden este egyedül alszol ebben a gyönyörű szobában?- nézett körbe ismét a fiú.
- Nos...igen.
Hisagi elégedetten tapasztalta a válaszból, hogy Airinek nagy valószínűséggel épp nincsen pasija.
- És itt fenn mit szerettél volna csinálni?- ült le a lány mellé az ágyra.
- Nem tudom...csak nem egyedül lenni,és fagyoskodni kint.
- Hát ha nem tudod mit szeretnél csinálni, nekem lenne pár ötletem- azzal a kezét a lány kézfejére tette és mélyen egymás szemeibe néztek. Airit megint elfogta az-az érzés, amit folyton érzett Hisagi közelében. Ellenállhatatlannak tartotta és közben valamiért tartott is tőle. Mire felfoghatta volna a fiú kijelentését, száját már a lány szájához tapasztotta, és óvatosan nyomva a vállát döntötte le a ágyra a szőkeséget.
A félhomályban Airi szíve kétszeres erősséggel kezdett lüktetni. Nem értette miért hagyja magát a fiúnak, egyszerűen nem tudott a testének parancsolni, és nemet mondani. Hisagi gyengéden tolta le a lány felsőjét, szinte kérdőn, hogy legyen elég ideje kigondolni, hagyja e magát vagy sem. A fiú egyáltalán nem volt tolakodó, inkább csak határozott. Közben csókokkal halmozta el a lány testét mindenhol, az ajkaitól a nyakán keresztül és tovább lefelé. Airi halkan sóhajtozott a csókáradat mámorától, miközben ő is elkezdte lehúzgálni a ruhákat a fiúról. Hisagi ekkor a félhomályban csillogó szemekkel és egy kedves mosollyal viszonozta a gesztust elrévedve a lány szemeibe. Mikor lekerült róluk minden ruha a fiú keze a lány gyenge pontjaira tévedt és elkezdte őt kényeztetni. Airi rögtön felnyögött,a fiúnak ez pedig csak bíztatást adott. Nem sokáig bírta ki, hogy csak nézze ahogy az alatta heverő lány élvezkedik, ő is beszállt a játékba. Airi meglepődött a gyors testrészváltáson, és egyre kevésbé tudta visszafogni magát. Hisagi gyors tempóra váltott, élvezte a helyzetet, de inkább igyekezett arra figyelni, hogy a lánynak legyen jó.
Természtesen mit sem vettek abból észre, hogy Toushirou a szobája mélyén még korántsem tért nyugovóra, és mikor épp a fürdőszobába indult nehezen tudta volna nem meg hallani ami Airi szobájában történik. Egy pillanatra meg is torpant a sötét szőnyeges folyosón és döbbenten maga elé bámult. Majd összeszorított fogakkal próbált tudomást sem venni az egészről és tovább ment.
Eközben benn Airi került felülre és az őrületes tempó vége felé közeledtek miközben Hisagi kezeit a lány mellein nyugtatta.
- Szeretlek!- fakadt ki a lányból a gyönyör mámorától.
.jpg)
Hisagi csak mosolygott a hirtelen kijelentésen, úgy érezte, nem gondolta ezt Airi komolyan. A lány előbb ért a csúcs tetejére és akarva akaratlan sikoly fakadt volna ki torkából, ha a fiú gyorsan nem veti rá magát és fogja be ajkait egy szenvedélyes csókkal. Majd a fiú is elment és a lány mellé esett az ágyra. Percekig mindketten csak a levegőt kapkodták.
A lány zavartan emlékezett vissza a hirtelen kijelentésére, majd a fiú felé fordította tekintetét.
-És most…mi lesz? Mármint velünk…vagyis itt alszol vagy…
-Nem- Hisagi fel is kelt a semleges válasz után és nekiállt felöltözni. Airi elkeseredve nézte a fiút.
-De persze nem foglak csak így itt hagyni- nézett át a vállai fölött a lányra.
-Gondolom semmi komolyat nem akarsz- ült fel Airi az ágyon.
-Airi… mindig számíthatsz rám, barátok vagyunk. De egyikünknek sincs kapcsolata és ezzel, amit most tettünk szerintem egyikünknek sem esik bántódása, egyikünk sem sérül és mindenki jól jár… Vagy rosszul gondolom?- fordult akkor Riri felé.
Airi elgondolkodott az érzésein amit Grimmjow is keltett benne. Hiába szívódott fel a fiú, a lány sosem bírta kiverni a kékséget többet a fejéből. Valóban nem akart úgy belekezdeni egy kapcsolatba hogy ennyire bizonytalanok az érzései, és Hisagival barátoknak is el tudta képzelni magukat.
-Nem, nem gondolod rosszul. Akkor ez csak ilyen barátság extrákkal dolog oké?
-Rendben van- mosolyodott el a fiú, majd felkapta a maradék cuccait is és az ajtóhoz lépett- Jóéjt Airi.
-Jóéjt Hisagi…- majd a fiú mögött bezárult az ajtó, és a kijárat felé vette az irányt. Ahogy sétált a folyosón az ajtó felé, észrevett egy világító türkiz szempárt a folyosón, és lassan kirajzolódott hozzá Hitsugaya többi vonása is. Hisagi gyomra megugrott, ahogy belé ütközött a felismerés. Hallott már a fiú erejéről és nem szerette volna a saját bőrén tapasztalni.
-Ugye, tudod hogy ha Airinek egy haja szála is meggörbül, durva konfliktusba keveredhetsz velem- mondta halál nyugodt hangszínnel.
-Nyugi, nem ártottam neki semmit sem, barátok vagyunk.
-Aha…barátok… Tudod én is a barátja vagyok, és a barátok nem tesznek olyat egymással amit te tettél vele.
-Ehhez a dologhoz minimum két ember kell… Ne tegyél, úgy mintha csak én lennék itt a ”rossz”. Megmondtam, nem használtam ki vagy ilyenek, és nem esett semmi baja- csend következett a beszélgetésben.
-Úgy legyen…- mondta végül a fehérhajú és kinyitotta a bőrkabátos kócos srác előtt az ajtót. Az még sandán rápillantott a sápadt Toushiroura és kilépett az ajtón. Hitsugaya gondolkodás nélkül bevágta utána az ajtót, és Airi emeleti szobájának ajtaja felé pillantott az előtérből.
-Barátság extrákkal mi?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése