11.rész - Bleach TNG - Az éhezők viadala II. fejezet

Sziasztok! Itt is van a következő fejezete különleges kiadásunknak. Reméljük tetszik nektek, és továbbra is követni fogtok minket!Airi&Reiko
11.rész - Bleach TNG - Az éhezők viadala II. fejezet

-Erena ..-suttogta a fiú, s még mindig nem hitt szemeinek.
-Nem számítottam rá, hogy pont itt látjuk egymást újra - tűrte hosszú tincseit füle mögé. - Én, és a Teppei irányítása alatt áll az egész kiképzőcsarnok. Szóval ha bármi kérdésed lenne, fordulj csak hozzám - kacsintott rá.
-Nagyon megváltoztál..- nézett végig rajta, s szemei meg-megakadtak a lány arcán s karján lévő csúnya hegeken.
Erenával közös kiképzést kaptak még pár éve, ott ismerkedtek meg, s kerültek közel egymáshoz. De miután Kurosakit áthelyezték a két kémlány megfigyelésére,megszakadt köztük minden kapcsolat.
-Nem véletlenül nyertem el ezt a magas rangot - nézett keserűen, mégis büszkén - Rengeteg küldetésen vettem részt, miután áthelyeztek téged. S végül tiszteletbeli taggá fogadtak, levéve vállaimról a viadal súlyát. - mélyen a fiú szemeibe nézett, majd hozzásimult testéhez mielőtt otthagyta volna őt.
Ichigo megrökönyödve nézte Erena magabaiztosan, egyre távolabb tűnő alakját, mikor egy hatalmas üvöltés térítette észhez.

Pár méterre tőle a közelharci állomáson Renji épp laposra vert egy ellene kiálló kémet. Az ő fájdalmas kiáltásától visszhangzott imént a csarnok. Renji leporolta vállait, majd távozni készült a ringből mikor újabb két kém állt az útjába.
- Ugye nem gondolod, hogy csak így leléphetsz miután kicsináltad Takemotot? - mutatott egyikük a fiúra, akit épp hordágyra tettek.
-Kettő az egy ellen? - vigyorgott Renji .
-Mivan, csak nem beszartál? - iramodott neki máris az egyik srác.
A vöröshajú unottan arréblépett pár centit, majd kigáncsolta a felé száguldó fiút. Erre a másik dühösen Renjinek rohant, de ő sem járt jobban társánál. Abarai határozottan megragadta hónalja alatt a srácot, s egy hatalmasat lendítve rajta, áthajította őt a feje fölött. A kém, pont az épp akkor feltápászkodó társára zuhant rá.
-Micsoda szájhősök vagytok..Ez nem babazsúr, az életetek a tét! - pillantott rájuk szánakozva, majd félkézzel megtámaszkodva az egyik facölöpön átugrott a ringen Rei felé véve az irányt. A vöröske épp a kötélhurkolás különböző fajtáit sajátította el.
- Úgy tűnik jól megy - nézett végig a minimum 10 féle, kész művön.
-Nos.. igen, úgy tűnik - pislogott pironkodva a lány - Megtanítsalak?
- Az jó lenne - mosolygott a fiú.

Eközben Riri a céllövészetet gyakorolta. Az emberi test kinézetű táblák összes lényeges pontját telibe találta. Miután ráfújt a puska csövére, elindult a következő pályához. Azonban akkor megpillantotta a közelében lévő Grimmjowot. A fiú félmeztelenül végzett felhúzódzkodásokat egy hatalmas vascsövön, s őt legalább öt olvadozó lány vett körül.

Airi fején kidudorodott egy ér, s gondolkodás nélkül az egyik lány fejétől pár centire a falba lőtt.

-Inkább gyakoroljatok, perverz kis libák! - ripakodott rájuk a gyorsan dühbe jövő szőkeség, mire azok sikítozva elrohantak.
Grimmjow a jelenetet látva elvigyorodott, majd leugrott a csőről, s huncut pillantást vetve Airire továbbállt. Riri feje vörös lett a dühtől és a zavartól, szemei szikrákat hánytak, s mielőtt még végleg elgurult volna gyógyszere, folytatta a gyakorlást.
Ulquiorra ezalatt átment az összes lehetséges növény teszten, s tökéletesen elsajátította a rejtőzködés fortélyait is. Éppen karját festette különböző árnyalatú barna színekkel; a végeredmény tökéletesen beleolvadt volna egy fatörzsbe.

Majd akkor hirtelen veszekedésre lett figyelmes, a terem másik feléből. Egyre nagyobb lett a tömeg moraja, s lassan a csarnokban lévő összes ember a konfliktus forrásához özönlött. Hitsugayat körbevették a kémek.
- Ez nem fer, nekünk semmilyen képességünk nincsen!
- Ezt nem csinálhatják, egy mozdulattal megölhet mindenkit!
- Nem tisztességes!
A tömeg lökdösni kezdte a fiút, s mikor már úgy tűnt, elfog fajulni a helyzet, Kaito Sensei lépett be a terembe néhány kollégája kíséretében.
- Sejtettük hogy ebből probléma lesz, ezért igyekeztünk kitalálni valami megoldást.
- Blokkolják le az erejét!- kiabálta valaki.
- Az sajnos lehetetlen...ez olyan, mintha valakit megvakítanánk. A képessége a fiú része.
- Viszont! Nektek tudunk adni ideiglenesen képességeket, mindenkinek egyedit, amit hasznosíthat, addig amíg a viadal tart. Még ma megkapjátok, hogy tudjatok vele egy kicsit gyakorolni -eközben mellé toltak egy asztalt tele injekciós tűkkel, és ő a tárgyakra mutatott.
-Ez egy kicsit para..
-Úristen milyen nagy tűje van ennek a szarnak!
-Vannak mellékhatásai?
A tömeg még jobban zúgolódni kezdett.
-Mi semmit se erőltetünk. Nem kötelező. Csak annak adjuk be, aki önszántából elvállalja.De többiek,akik megfutamodnak...vállalják a következményeket, hogy jóval gyengébbek lesznek másoknál.
Rendben van!- nézett akkor határozottan az asztalra Reiko és előrébb lépett a tétovázó tömeg sűrűjéből. Mindenki síri csendben figyelte ahogy Kaitohoz lépkedett, barátnője Airi pedig gondolkodás nélkül követte őt.
- Válasszatok- mutatott rájuk a főnök.
A lányok megkapták az injekciót, és úgy tűnt nem lett tőle semmi bajuk. Amint ezt a többi kém elégedettem tapasztalta, szépen sorban szivárogni kezdtek a különleges erőkért. Mindenki saját maga választotta, melyiket adják be neki. Sokuk szinte pár perc alatt ráeszmélt mire lett képes a beadott szertől, míg mások sokáig csak próbálkoztak. Utolsóként Grimmjow lépett az asztalhoz. Miután ő is megkapta az oltást, sandán az asztal megmaradt tartalmát kezdte vizslatni. Maradt még ott jó pár üvegcse amit senki sem választott.
-Ön nagyon jó fej, hogy ezt kitalálta, Sensei- kezdte a témát terelni.
-Köszönöm, Grimmjow…
-Bár csak a mi főnökünk is ilyen rendes lenne- azzal már a háta mögött el is emelt még egy injekciót észrevétlenül.
-Sajnos nem lehet mindenki jó ember- mosolygott rá a fiúra- Ha nem haragszol- azzal eltolták az asztalt, és Kaito maga is kisétált.
Grimmjow csak biccentett egyet, és már el is tűnt a forgalmas helyről.


-Muszáj…Airi miatt…magam miatt- kántálta magában a fiú a mosdó csempézett padlóján ülve, miközben karjába nyomta az ellopott injekciót.
Majd mielőtt akárki is felfedezte volna szabályszegését távozott a helyszínről. A gyakorló csarnokba visszatérve kiszúrta magának az ideges és fáradt szőkeséget, és közelebb lépett hozzá.
-Na tudod e már, milyen erőt kaptál?
-Fogalmam sincs…már mindent kipróbáltam, és egyszerűen nem jövök rá- lihegte Airi a térdein támaszkodva.
-Higgadj le… minden szépen jönni fog magától.
-Nem értem, hogy ha a cégek utálják egymást akkor ilyen vérengzés miatt miért fognának össze?- terelte másra a szót a szőkeség.
-Te még nem hallottál róla?
-Kiről?- nézett fáradtan fel a kékségre.
-A Vörös Geisháról.
-Az meg ki az ördög?- egyenesedett fel Airi.
-A leghírhedtebb kémszövetkezet feje.
-Egy nő?
-Igen egy gyönyörű nő, akiről senki sem tud semmit. Csak az biztos, hogy minden cég aki bárminemű fegyverekkel, droggal, vagy kísérletezgetésekkel üzletel, esetleg gyilkolásra bérelhető emberekkel rendelkezik, mind neki és embereinek hódolnak és félnek tőlük. Ő találta ki a viadalt, hogy a legjobbakat maga mellé válogathassa.
-Te jó ég, még ez is…
-Ez nem minden- sötétült el akkor Grimmjow tekintete- Azt híresztelik hogy csak a férfiakat szereti beválogatni, és azokat úgy megbabonázza, hogy csak neki fognak tudni élni, nem lesz más nő az életükben, nem bírnak sokáig távol lenni tőle, teljesen a rabjává vállnak.
Airi erre semmi mással nem tudott reagálni döbbent tekintetén kívül. Grimmjowot nagyon is esélyesnek látta arra, hogy szemet szúrjon a Vörös Geishának. Hiszen nem csak hogy helyes volt, de erős és vakmerő is. Végigborzongott minden porcikája a gondolatra, hogy a kékség örök életén át más nő kegyeiért cselekedjen.
Hisagi ez alatt tökélyre fejlesztette az ellenséges támadások kivédésének és kikerülésének technikáját. Hála képességének, amely nem csak átkarmolt szemének egészségét adta neki vissza, hanem olyan éles látást kapott amit bármilyen ragadozó megirigyelhetett volna. Éppen levezetőként késeket dobált, mikor egy lány sétált be mosolyogva a céltáblák elé. Hosszú fekete haja volt, és smaragdzöld élénk szemei. Hisagi pont a feje mellett hajított egy kést a tábla közepébe, amelynek következtében a lány fényes tincseiből egyet le is vágott.
-Te meg mit művelsz?- kérdezte ijedten a fiú. A lány odasuhant hozzá és valamit halkan motyogott a fiúnak. Airi lüktető ingerülettel figyelte a jelenetet.
-Én is örülök hogy megismerhetlek, Livia- azzal Hisagi szórakozottan csókot adott a lány kezére meghajolva.
Airi nem bírta indulatát visszafogni, és csak arra lett figyelmes, hogy az egész csarnok zárt tetője alatt ronda viharfelhők jelennek meg, és kezdenek el kavarogni. A kémek értetlenül figyelték a jelenetet, mire elkezdett zuhogni az eső és mennydörgés rázta meg az épület falait.
-Azt hiszem megvan az erőd- nézett Grimmjow a lányra unottan, arcába tapadt hajával.
Airi döbbenten nyújtotta ki tenyerét, amibe az ő általa kreált vihar cseppjei hullottak. Meglepettségtől dühe elmúlt, és a vihar is csillapodni látszott. Mire észbe kapott se Hisagit, se Liviát nem találta sehol.
Renji eközben a telekinézis rejtelmeit fedezte fel, hiszen azt a képességet kapta, hogy puszta gondolatával el tudja mozdítani a tárgyakat. Így szívatta a népet, mert minden fegyvert elmozdított, amiért valamelyik kém nyúlni akart éppen. Grimmjow pár percig meg tudta állítani az időt. Ezt kihasználva mindenkit megszívatott, a céltáblák felé repülő nyilak a falban végezték, illetve egyeseket a falhoz szegeztek. A gatyák letolva, az emberek érdekes pózokban voltak a terem minden szegletében.
Grimmjow borzasztó jól szórakozott. Ulquiorra korlátolt távolságokon át képes volt teleportálni. Ichigo pedig testén bármit át tudott engedni. Akár a falon is átsétált, ahogy minden más is amihez hozzá ért. Már csak Reiko ült egymagában csüggedten, hiszen neki fogalma sem volt róla, mire lehet képes. Szomorúságát látva, odasétált hozzá Ulquiorra, s leguggolt a lánnyal szemben. Mutatóujjával felhúzta a lány állát, s lassan szájon csókolta őt. Mikor ajkaik eltávolodtak egymástól, s a fiú kinyitotta szemeit, két kis piros foltot látott maga előtt.
-Azt hiszem, rájöttem mi az erőd. – mosolygott.
- Tessék? TÉNYLEG? Mi az?
Válaszul a zöldszemű odavezette a lányt az egyik üvegfal elé.
-Én…eltűntem…- képedt el a vöröske.
-Pontosan. – majd akkor Ulquiorra levette kezét Rei válláról, s a lány újra megjelent.
Ez azt bizonyította, hogy Reiko képességét is erősen befolyásolták érzelmei. A lány erre hamar rájött, s feltette magának a kérdést - Vajon Ő lesz a gyenge pontom? – Majd keserédes mosolyra húzta száját – De hát eddig is ő volt..


A kiképzés, és a vacsora után mindenki saját hálókörzeteibe vonult.
Airi és Grimmjow bementek a szobájukba. A kékség szokatlanul halkan csukta be maga mögött az ajtót. Majd hátra pillantott a lányra aggodalmas tekintettel.
-Alig kaplak meg, már el is fognak tőlem venni- célzott ezzel a viadalra és Hisagira is egyben. Azzal közelebb lépett hozzá.
-Nem lesz semmi baj- hazudta a szőkeség, és megsimogatta a fiú arcát. Grimm megfogta a kezét és csukott szemmel élvezte bőrének érintését sajátján. Aztán egyre közelebb kerültek az ágyhoz, és hosszas csókolózásba kezdtek. Az ajkak csatája egyre hevesebbé vált, a levegő felforrósodott. Nem tudtak egymással betelni. Grimmjow átfonta a karját Airi dereka körül és magához szorította annak testét. Maguk körül mindent felborítottak, hiszen körbe se néztek merre haladnak, csak egymásra koncentráltak. Mire a lány észbe kapott már az ágyon folytatták, felcsúszott pólókkal zihálva. Grimmjow végigcsókolgatta a nyakát, a szőkeség a hajába kapaszkodott, a szíve kalimpált. Már egyikőjükön se volt felső, mikor Airi megálljt parancsolt magának.
-Grimmjow- lehelte ki a nevet alig hallhatóan.
-Igen?- a fiú lassított kicsit, és Riri szemeibe nézett.
-Álljunk le…
-Rendben…bocs hogy így neked estem- Grimmjow szomorúan leszállt a lányról.
-Sajnálom, alig tudtam leállni.., de annyi minden történt és.. nekem ez túl gyors- alig bírt a fiú szemeibe nézni.
-Örülök hogy szóltál… minthogy megtörtént volna úgy hogy te nem akarod.
Airi megkönnyebbülten rámosolygott a fiúra, majd magához húzta és cirógatni kezdte.
-Kicsit elkapkodtuk a dolgot- szólalt akkor meg megint a kékség- szerettem volna valamit kérdezni.
-I… igen?- Airi keze megállt.
-Lennél a barátnőm?- a fiú tekintete a lányéba fúródott.
Airi szóhoz sem tudott jutni. Mintha nem értette volna az előbb elhangzott súlyos kérdést. Csak ott úszott még valahol a levegőben a hang, de annak lényegét nem tudta megérteni. Grimmjow csak feszülten figyelte a lány reakcióját, és megszorította annak kezét. Riri lassan bólintott egyet kitágult pupillákkal, de még mindig sokkban volt. A fiú szája akarva akaratlan mosolyra húzódott, és magához vonva a lányt, együtt merültek szavak nélkül lassan mély álomba.




Eközben Reiko egy csókkal búcsúzott Ulquiorrától, tudomást sem véve arról, hogy ereje újra eluralkodott rajta, s láthatatlanná vált. Óvatosan benyitott a szobába, ám a helyiség üresnek tűnt. Már az étkezőben sem látta Ichigot, így most aggodalom öntötte el minden porcikáját. Vajon lehet valami köze annak a csajnak a dologhoz? Emlékezett vissza a távolról megfigyelt délutáni eseményekre. Lassan becsukta maga mögött az ajtót. Letusolt, majd lefeküdt ágyába, s arra várt, hogy Ichigo is megérkezzen. Teltek a percek, az órák, de a fiú sehol sem volt. Rei lassan elszenderedett a várakozásba.
A szoba csendjét, később zajok visszhangzása töltötte be. A vöröske szemhéja felpattant, nem tudta megítélni mennyit aludhatott. Oldalra sandítva látta, hogy a digitális óra piros számai hajnali két órát mutatnak. A lány felült az ágyban, s elkezdett fülelni. Akkor Ichigo és Erena hangját vélte felfedezni a bejárati ajtón át szűrődve. Pár másodperc múlva pedig koppanást hallott. Olyan volt, mintha valakit nekilöktek volna az ajtónak.
-Mit forgatsz a fejedben?
-Tudod..én nem akartam, hogy véget érjen a kapcsolatunk..és azóta sem igazán sikerült kihevernem Téged.
-Pontosan tisztában vagy vele, hogy én sem akartam, hogy így végződjön - túrt bele a hajába - Viszont a küldetés érdekében, ideiglenesen fel kellett számolnom a múltammal. Te is nagyon jól tudod...
-Ideiglenesen..-suttogta a lány - ..de a küldetésnek már vége..-lépett közelebb hozzá
-Azóta sok dolog történt. Találkoztam egy lánnyal..
Erena tekintete elkomorodott, feszültté vált.
-Van barátnőd?
-Nem igazán erről van szó...
A lány szeme felcsillant, s hirtelen lábujjhegyre állva keményen megcsókolta a fiút. Aztán újra szemeibe nézett:
-Nos…és mit kapok az információkért cserébe? – hallatszott Erena csábos hangja
-Azt hittem szívesen teszed ezt értem – szűrődött némi meglepettség a fiú hangjában.
-Manapság mindennek ára van..ráadásul..így visszakaphatlak
A beszélgetésben hosszú csend következett.
-Mit szeretnél?
-Téged..egy éjszakára.
Újabb csend következett.
-Reiko odabent alszik. Nem tehetjük..
-Engem ugyan nem érdekel az a kis luvnya..Ennyit ér neked, hogy titkos információkat adtam ki az arénáról, és titokban is levittelek edzeni? Ezzel a saját állásomat is kockáztattam.
Akkor az ajtó hirtelen belökődött, s Rei a saját szobájának résnyire nyitott ajtaján pont látta, ahogy a lány ráveti magát Ichigora. Vadul csókolta a fiú száját, majd nyakát s közben keze gyenge pontjára tévedt.
-Már hiányzott a csókod íze…-suttogta mély sóhajtások közepette.
Kurosaki nem mondott semmit, hagyta magát a lánynak. Erena a kanapéra lökte őt, s szépen lassan elkezdte vetkőztetni.
Reiko nem tudta tovább nézni. Ugyanakkor szobájából sem mert kimenni, hogy megakadályozza az együttlétet. Milyen jogon tenné ezt? Eleve nem is kéne, hogy fájjon neki. Szorosan összeszorította szemeit, melyeket keserű könnyei martak. Minden áthallatszott a szomszédos helyiségből. A lány kéjes nyöszörgése, Ichigo mély sóhajtásai és a kanapé megviselt rugóinak nyikorgása. Reiko a fejére szorított egy párnát, könnyei patakokban folytak, fogait összeszorította. Így maradt mindaddig, amíg a hangok meg nem szűntek. Pár perc múlva Ichigo rekedt hangja törte meg a csendet.
-Most már menj el. Megvan amit akartál..
-Elküldesz? Ezek után? – felelt sértődötten a lány.
-Az érzéseimet nem tudom, és nem is fogom színlelni.
- A titkoknak megvan az áruk..de jól van. Szia, Ichigo. Remélem élve kijutsz, és még egymásba botlunk. – majd egy újabb csók csattant el, s a lány ruháit magára kapva távozott a lakosztályból.
Ahogy Erena kiment, a narancshajú már vonult is a fürdőszobába, s legalább egy óra hosszáig ki se jött onnan. Majd mikor végzett, vissza cammogott a nappali kanapéjára, s semmit mondó tekintettel a plafont bámulta.
Akkor Reiko meg-meg remegő hangja hallatszott át a falakon:
-Egy nagy csalódás vagy…hogy lehet ekkora nulla a büszkeséged? Öröm volt erre ébredni!
Abban a pillanatban felment a pumpa a fiúban. Kibaktatott a nappaliból, s kivágta Reiko szobájának ajtaját. Erősen megfogta a lány karját és egy mozdulattal kirántotta őt az ágyból. A lány felszisszent az erős szorítástól, majd félve Ichigo szemeibe nézett. Kurosaki először megtorpant, mikor látta Rei vörösre kisírt szemeit, de a düh végül mégis eluralkodott rajta:
- Ne kérj rajtam számon semmit, amikor minden nap végig kell néznem hogy másé vagy! - ordította - Bocsáss meg, hogy mindent megteszek azért hogy a legjobb legyek és élve kijuttassalak abból a kurva arénából! - őrjöngött még jobban, majd felkapott magára egy pulcsit, kiment a szobából és bevágta maga után az ajtót.
A lány lecsúszott a fal mellett, a rémülettől levegőt sem kapott. Csak összekuporodott, s újra kitört belőle a zokogás. Nem bírt megmozdulni, se aludni. Egyedül végigülte az egész éjszakát, a sírást próbálta leküzdeni. Sikertelenül. Ichigo pedig a tetőre menekült, távol a szobában lezajlott dolgoktól. Dühében a levegőbe bokszolt, majd egy hatalmasat ordított. Szemeiben könnyek jelentek meg, majd nekidőlt a párkánynak, lassan lecsúszott s ő is összekuporodott. A lánnyal párhuzamosan virrasztotta végig az éjszakát.

A másnap volt az utolsó a viadal előtt. A feszültség tapintható volt a kémek között, mindenkin meglátszott a vészesen közelgő időpont hatása.
Az újabb edzést Ulquiorráék főnökének váratlan bejelentése törte meg.
- Egy kis figyelmet kérek!- harsogta- A főnökök és díszvendégek előtt mindenkinek teljesítenie kell ma! Nem mindegy hogy mennyi pontot értek el, hiszen ez alapján is szerezhettek támogatókat, akik benn segíteni fogják előrehaladásotokat. Mindenki igyekezzen a legjobb formáját hozni, és azt bemutatni amiben a legjobb.
-Feküdjek le veled előttük, Airi?- ment el Hisagi gonosz mosollyal az arcán a lány mellett, miközben Livia felé tartott. Airi idegesen rápillantott, de önuralma győzött, s végül szó nélkül nyugtázta a megjegyzést.


A görcs ismét mindenki gyomrába befészkelte magát. Elsőként Hitsugayat hívták a terembe. Odabenn külön emelvény volt az előkelőknek, és pincérek sündörögtek körülöttük hogy a lehető legszórakoztatóbb körülmények között nézhessék végig az áldozatok bemutatóját. A belépő Hitsugayara rá sem hederítettek, de őt nem nagyon hatotta meg a dolog. A neki kihelyezett ember alakú célpontokat egyesével fagyasztotta meg, úgy hogy a közelükbe se sétált. A közönség még mindig nem figyelt. Hitsugaya lehajtotta a fejét és felnézett rájuk gyilkos tekintettel. A megfagyott bábuk egymást követve robbantak szét a jégtől hatalmas robajjal. A sorokban ülő hölgyek felsikoltottak a rémülettől, a jég szilánkjai mindenhova repültek. A szobrok sorozatos darabokra szállása nagy pánikot keltett. Még az egyik úr pezsgős poharába is került egy nagyobb darab jég, ami kicsapta a pezsgőt egyenesen a férfi szemébe. Amikor a terem elcsendesült mindenki mozdulatlanul figyelte a fehér hajú fiút.
-Köszönöm a figyelmet- mondta azon a tekinteteken járatva szemét, akik úgy figyelték mintha egy szörnyeteg lenne, majd légiesen sarkon fordult és hangtalanul kisétált a teremből.A többiek azonnal nekiestek a fiúnak a kérdéseikkel. Az csak védekezőn maga elé emelte a kezeit.-Le se fognak titeket szarni. Tegyetek amit jónak láttok- mondta majd elviharzott.Következőnek Airi lépett száját harapdálva a terembe.-Tehetséges fiú volt…
-Egy szörnyeteg- suttogták még akkor is a Hitsugayaról szerzett benyomásaikat egymásnak a vendégek. Airi keze ökölbe szorult, majd gondolkodás nélkül előrántotta pisztolyait, és rojtosra lőtte az azóta kicserélt bábokat. A nézők rá se hederítettek.
-Talán nem is emberi lény- a téma továbbra is Toushirou volt. Airiben felment a pumpa, és az utolsó golyójával célba vette az egyik nő kezében tartott poharat, amit méterekről hibátlanul szilánkokra is tört.
- Mi van kis hölgy?! Nem tetszik a véleményünk az előző játékosról?- fordult akkor idegesen felé egy férfi.
-Hitsugaya Toushirou különleges EMBER. De magamat sem tartom érdektelennek. Gondoltam felkeltem a figyelmüket- azzal csak meghajolt és gonosz mosollyal az arcán kihátrált a teremből, otthagyva a szájukat tátó fejeseket.
-Hogy sikerült?- tette fel a kérdést a lány indulatait erősen féken tartva a fehérhajúnak.
-Volt bennem elég ideg, szóval azt hiszem mély benyomást keltettem.
-Ugye tudod hogy nem szabad foglalkozni azzal amit mondanak? Nem ők döntik el hogy szeretni fognak e a támogatók vagy sem. Ők csak egy nagyon kis százalékukat teszik ki.
- Ne is beszéljünk róla- harapott a maga előtt összekulcsolt ökleibe. Hihetetlen önuralma volt. Airi csodálta érte. Bár nem is volt Hitsugayanak más választása. Ha elengedte volna magát, mindenki meghalt volna a közelében az ereje miatt.-És neked hogy sikerült?- nézett Riri szemeibe.
-Megbosszultalak- mosolygott csak maga elé merengve a levegőbe elégedett arckifejezéssel.
Hitsugaya pupillái kitágultak a szőkeség válaszára, de nem szólt semmit. Sejtette mi történhetett odabenn.



Ezalatt több kém is megjárta az edző csarnokot; néhányuk kétségbeesett, szomorú tekintettel távoztak , több fiatal pedig önelégült vigyorral lépett ki a teremből. Utoljára Reikot szólították. A lány lesütött szemekkel indult meg a kapu felé. Annak kinyitották ajtajait, s ő feszülten lépett be a csarnokba. A megszokottól eltérően, az összes fejes rá koncentrált. Mikor a lány felnézett az emelvényre, olyan érzés fogta el, mintha valami készülőben lenne. Sejtelme később be is igazolódott. Az egyik nő hangosan odaszólt a mellette álló úrnak:

-Ő lenne Kurosaki szobatársa? Nagyon tehetséges volt az a fiú.

-Úgy hallottam a múlt éjszaka történt egy kis incidens.

-Oh igen. Jó ötlet volt bekamerázni a szobákat. - szólalt meg egy harmadik személy is.

- Tudják, Erena Karube. Ő az újonc a vezetők közt.

-Lefeküdtek Kurosakival. Micsoda bonyodalmak! Mindenesetre szép kis pár lennének.

-Bár azthiszem a kislány nem nagyon örült a légyottnak.
Az előkelők cseppet sem zavartatva magukat, hangosan tárgyalták ki a múlt éjszaka eseményeit. Reiko pedig érezte, ahogy elönti a düh egész testét, s az adrenalin végigáramlik ereiben. Elsötétült tekintettel nézett maga elé, s halkan annyit suttogott:

-Ehhez maguknak ...- akkor mérgesen felnézett a nemesek páholyára- ROHADTUL SEMMI KÖZE NINCS! A lány ekkor felkapott egy kardot az egyik fegyvertartóból, s a kicserélt bábuk felé vette az irányt. Az egyiknek levágta a fejét miközben a másikat lerúgta, majd sorjában az összes többit is megszabadította végtagjaitól. Aztán a rejtőzködő állomáson kihelyezett festékek felé fordult, melyek szépen sorjában egy üveglapú asztalon voltak. A lány egy hirtelen mozdulattal lesöpörte az üvegcséket, majd az utolsót nekivágta az egyik digitális berendezésnek. Ami csak a szeme elé került, összetörte - zúzta. Akkor megjelent a kapuban két őr, akik rohanva a dühöngő lány felé vették az irányt. Lefogták őt, s kivezették a teremből. Az előkelők tátott szájjal nézték végig a jelentet, néhányuk lenézően tekintett a vöröske után, mások gonoszan mosolyogtak, de volt olyan is aki megsajnálta őt. A vélemények igencsak megoszlottak. Amikor Airi látta, hogy barátnőjét két őr vezeti ki a teremből, egyből odarohant hozzá. Akkor Rei ránézett, és sírva fakadt. A szőkeség csak magához ölelte őt, s nem kérdezett semmit. Sejtette, hogy társa hasonló szituációba keveredhetett a nemesekkel, mint ő.


Az eredményhirdetés vészesen közeledett. Már mindenki járt benn, és kisebb csapatokba gyülekezve telepedtek le az óriási képernyőjű Tv elé az egyik szép hotelszobában. Reiko csak érezte Kurosaki jelenlétét a közelében, de rá sem mert nézni. Grimmjow magához vonta Airit, és az ölébe ültette a kanapé szélén. Hitsugaya a küszöbön megállt és az ajtókeretnek támaszkodott fél vállal. Ulquiorra fel-le mászkált idegesen.


-Már borzasztóan várom hogy elkezdődjön a viadal- nevetett Urahara Kisuke idióta színes kalappal a fején a riporter mellett ülve

- Rengeteg tehetséges fiatalt volt szerencsém megnézni, és azt kell hogy mondjam, nagyon erős a mezőny.

-Lenne esetleg valaki akit kiemelnél közülük?

-Nos öm, igazából többet is. De ha igazán döntenem kéne, az most kivételesen két nőszemély lenne. Airi Hayasawa, és Reiko Ryusaki. Mindenki vett egy mély levegőt. Urahara véleményén, a két lány pedig csak döbbenten egymásra nézett.

-Igen, valóban ígéretesnek tűnnek, na de ne is szaporítsuk a szót kedves nézőink. KÖVETKEZZÉK A PONTOZÁS!

-Abarai Renji- a fiú rezzenéstele arccal figyelte a képernyőt- 9 pont! -EZAZ!- bokszolt a levegőbe, majd lepacsizott Grimmjowal.

-Ulquorra Schiffer- a fiú csak a földet nézte és fülelt- 9 pont!- Nem mutatott reakciót. Maximalista személyisége nem volt elégedett az eredménnyel.

-Reiko Ryusaki- hatalmas macskaszemekkel tapadt a Tv-re a vöröske, nevének hallatán- 10 pont!

-Grimmjow Jaegerjaquez, 10 pont!- a kékség egy elégedett ravasz vigyorral nyugtázta eredményét. Ulquiorra féltékenyen és értetlenül futtatta végig szemét társán.

-Hisagi Shuuhei, 9 pont- az eredmény hallatán Livia átkarolta a fiút és suttogott valamit annak fülébe, minek hatására a fiú kicsit elpirult. Airit csak az állította meg abban, hogy odamenjen és összekülönbözzön a fekete hajú lánnyal, hogy saját nevét hallotta meg a tv-ben.

-10 pont! A lány meredten nézett maga elé, és döbbenetéből csak Grimmjow gyors csókja keltette fel.

-Büszke vagyok rád- mondta neki halkan, mire Riri arcába szökött a vér.

-Hitsugaya Toushirou- a fiú az alsó ajkába harapott, és meg sem mert mozdulni- 8 pont! Ulquiorra ekkor értette meg, csak a múltkori balhézásuk miatt pontozták le őket Toushirouval.

-És végül, de nem utolsó sorban, Kurosaki Ichigo….10 pont!

Ichigo eredménye hallatán elmosolyodott, mégsem tűnt túl őszintének. Megviselték a múlt éjszaka történtek.
Az eredményhirdetés után , vacsora közben Renji meghívta a többieket egy kis összejövetelre, melynek helyszíneként Hisagi és Toushirou felajánlották lakosztályukat. A "gyűlésre" végül mindenki elment. Abarai elégedetten tapasztalta az összlétszámot, majd bele is kezdett mondandójába: -Figyuzzatok.. ti már kötöttetek szövetséget?

-Igen..én és Ulquiorra - szólalt meg bátortalanul Rei.

-És mi is Grimmjowal..-csatlakozott a szöszi.

-Talán..nem akarnánk többen is összefogni? Úgy mégis csak több esélyünk lenne.. -lelkesedett Renji

-Ne haragudj, de csak ketten juthatunk ki élve. És nekem Reiko biztonsága a legfontosabb. Ha összefognánk, mi 8-an maradnánk utoljára. És akkor mindannyian tudjuk mi lesz a vége. -sandított Ichigora a zöldszemű.

- Te képes lennél megölni innen akárkit? - kérdezte a vöröske.

-Ha szükséges, érted bárkivel végeznék - préselte ki a szavakat fogai között.

- Bocs haver, de én jobb szeretném egyedül csinálni..- szólt közbe Kurosaki, majd megveregette a csalódott Abarai vállát, és távozott a szobából. Reiko elkeseredve nézett utána, a hangulat pedig kissé fagyossá vált. Akkor Hisagi rátette Renji vállára a kezét:

- Én veled tartok haver..- a fiú szomorkás mosollyal viszonozta Shuuhei gesztusát. Hitsugaya összezavarodottan nézett végig a többieken, s fogalma sem volt róla mit kéne tennie.

-Valameddig csinálhatjuk együtt, de egy idő után már egymással kell végeznünk..ahogy Ulquiorra is utalt erre. És azt inkább kihagynám.. Renji csalódottan bámult maga elé. Ráébredt, hogy mennyire reménytelen a helyzet, s csak annyit mondott:

-Rendben van srácok...én megértem.. sok sikert nektek. Miután mindenki elköszönt egymástól, Riri barátnőjéhez fordult:

- Nem tudom mi fog odabent történni..-sóhajtott fel szaggatottan

- De valamit szeretnék neked adni. Reiko szomorúan vizslatta barátnőjét, majd szemei felcsillantak mikor meglátta mit tart a szőkeség kezében. Egy ezüst láncon lógó, kis pisztoly medál volt az.

-Nekem is van egy ugyan ilyen. Szeretném ha tudnád...attól, hogy bekerülünk arra a szörnyű helyre..mi még társak maradunk. Bármi legyen. Hugyos korunk óta barátok vagyunk, közös kiképzést kaptunk, számtalan küldetést csináltunk végig ...és eközben rengeteg dolgon mentünk keresztül együtt. Szóval... - nem tudta folytatni, hangja elcsuklott, szemei könnyesek lettek. Reiko is elérzékenyült, ő szemeibe is könnyek szöktek s megölelte barátnőjét.

-Köszönöm Riri..hogy is felejthetném el..

-Na ne sírj már te lökött..

-Mert te mit csinálsz?

-Jól van na! - szipogott barátnője, majd hátba vágta Reikot.

-Ennyit a meghittségről..- mondta unott fejjel a vöröske, majd egymásra nevettek.



A búcsú után Airi fáradtan caplatott Grimmjow mögött a hálókörzetük felé. Az ajtókkal ékelt folyosón haladva megpillantotta Hisagit, aki épp aludni készült de még az ajtóban beszélgetett az ébenfekete hajú Liviával. Mikor Airi elhaladt mellettük, Hisagi olyan képet vágott, mint aki elszégyellte magát, és zavartan elköszönt a lánytól. Bár nem mutatta ki, de érzései semmit sem változtak a szőkeség iránt, sőt az igazat megmondva maró fájdalmat érzett a szívében ahányszor megpillantotta őt. Livia kedves és belevaló lány volt, de túlságosan nyomulós. Amíg nem bírta magát túltenni Airin, és folyton rá gondolt, nem akart új kapcsolatba kezdeni… főleg nem az adott körülmények között a viadal keretein belül. Grimmjow észrevette a pillantások csatáját, és Airi lesújtó tekintetének győzelmét Hisagival szemben. Igyekezett figyelmen kívül hagyni a történteket, és becsukta maguk mögött az ajtót.

Mikor már az ágyba kerültek, féltőn magához vonta Airit, akinek auráján tapintható volt a feszültség.

-Nyugi, benn is együtt fogunk aludni.

-Grimmjow…amióta a fejemre zuhant a vizes bödön az első találkozásunknál..azóta.

-Azóta?...

-Szinte belém égett minden, ami veled kapcsolatos. Az arcod, a szemeid, az illatod és minden egyes szavad. Hetekig nem tudtam mi van veled, és most,… most újból félek.

-Verd ki a fejedből. Nem fogsz elveszíteni! Csak gondolj arra hogy benn is együtt leszünk.

-De ott lesz Reiko, Hitsugaya, Renji,Hisagi… mindenki! Nem tudok csak magamra gondolni!

-Nekem se könnyű, hiszen ott van Ulquiorra is…de benn nem csak egymás keze által fogunk hullani… sok a csapda a különböző lények. De engem elsősorban te érdekelsz…Én csak két dologtól félek. -Mégis mitől?- nézett fel rá Airi.

-Az egyik hogy megrémülsz tőlem…

-Miért tenném? -Mert benn valószínűleg megvadulok, a harc, a vér… mindig is körbe vett, gyilkolásra szakosodtam. -Hiszen én is, ezzel nem lesz baj.

-Nem hiszem, hogy azt te látni szeretnéd amire én képes vagyok… Nem akarom hogy megrémülj. Airi elszomorodott. -És mi a másik félelmed? Grimmjow csak csendben figyelte a lányt, és pillanatnyi félelem suhant át mindig acélos tekintetén.

-A Vörös geisha…



Eközben Reiko lakosztályuk felé vette a irányt. A Kurosakival történt események után nem mert bemenni a szobába. Ezért csak leült az ajtó elé, fejét térdeire hajtotta, s meg sem moccant. Akkor hirtelen Ichigo kinyitotta az ajtót, s mivel az befelé nyílt a lány beesett rajta. -Ne hülyéskedj..Gyere be és pihend ki magad. - mondta halkan, majd a nappali felé vette az irányt. -Ichigo! A fiú összerezzent, majd megállt.

-Sajnálom, hogy vádaskodtam..semmi közöm ahhoz, hogy mit csinálsz - nézte szomorúan a földet.

-Teljesen mindegy mit teszel, mindig közöd lesz hozzám. - megfordult, s közelebb lépett a lányhoz. A fiú egy fekete melegítő alsót viselt, felül nem volt rajta semmi. Nyakából egy világoskék kristály lógott egy hosszú bőrpánton, kidolgozott teste még a félhomályban is tökéletesen látszódott. Beletúrt kócos hajába, majd Rei felé közeledett A lány annyira zavarba jött, hogy levegőt is elfelejtett venni. Kurosaki akkor pár centire megállt tőle, s beletúrt a lány hajába.

-Sajnálom, hogy kiabáltam veled. - tekintete szomorúságról árulkodott. -Megérdemeltem...csak az érzéseim...nem tudtam irányítani őket.. Ekkor félve a lányra pillantott. Reit megcsapta a fiú vonzó illata, s szíve kétszázzal vert, ahogy a fiú bőre övéhez ért. -Holnap...én mindent megteszek hogy megvédjelek. Jól felkészültem. És ha esetleg meghalok... - tekintete oldalra siklott, nem nézett a lány szemeibe

- Kérlek, ne felejts el..

Rei szemébe újra könny szökött.

-De..nem halhatsz meg...Nem engedem! Ichigo halványan elmosolyodott, tekintetük újra találkozott. A fiú keze a vöröske hajából átsiklott arcára, s lassan közeledni kezdett hozzá. Ajkaik már súrolták egymást, mikor megállt, s azt suttogta:

-Többé nem csókollak meg akaratod ellenére..csak akkor, ha te is szeretnéd. - mélybarna szemei mélyen a lányéba fúródtak, látszott rajta hogy szenved.


Reiko egyre jobban úgy érezte, hogy nem tud ellenállni. Eszébe jutott, hogy valószínűleg mindannyian megfognak halni, hogy talán soha többet nem lesz ilyen lehetősége, hogy elveszíti őt, és hogy soha többet nem láthatja, s nem bírta ki, megcsókolta. Ichigo akkor magához szorította, nyelve átsiklott a lány szájába. Az ölébe kapta Reikot, s nekinyomta őt a falnak. A vöröske lábai a fiú derekánál voltak átkulcsolva. Feltolta a lány pólóját, majd lehajította róla, s heves csókolózásba kezdtek.

-Ichigo..-kapkodta a levegőt a lány.

- Nem szeretnéd..? - minden szótag után egy csókot lehelt ajkaira.

-Nem vagyok erre képes...Ott van Erena... és Ulquiorra..így is hatalmas bajban vagyok.. A fiú szó nélkül megindult a hálószoba felé, s lefektette az ágyba a lányt.

-Sajnálom.. igazad van. - Majd visszament a nappaliba. Csalódott volt, mégis boldog.

-Gratulálok Reiko..-suttogta magában a lány, majd könnyekkel szemében merült álomba, utolsó éjszakájukon. Másnap reggel a vöröske észveszejtő ordibálásra kelt fel.

-TE SZEMÉTLÁDA! MEGFOGLAK ÖLNI! -hallatszott Ulquiorra ordítása Reiko kiszaladt a lakosztályból, s a folyosóra érve megpillantotta párját, aki épp akkor húzott be Ichigonak, hogy annak elkezdett vérezni az orra. Grimmjow szaladt oda hozzá, s fogta le őt. Kurosaki mindenről kitálalt Ulquirroának, csak kicsit átvariálva a történteket. Nem akarta, hogy Reikonak rossz legyen, ezért úgy mesélte el a helyzetet Ulquiorrának, mintha ő támadta volna le a lányt.

-MI EZ AZ EGÉSZ? -ordított torkaszakadtából Reiko, de választ már nem kapott rá, mert a folyosó minden irányából őrök jelentek meg, s a karjuknál fogva hurcolni kezdték a kémeket a kijárat felé.

Elkezdődött. A teremben eluralkodott a káosz. Néhányan megpróbáltak elszökni, de azokat azon nyomban elkapták, se engedetlenségüket veréssel büntették.

Airi kétségbeesetten nyújtotta karját Grimmjow felé, s a fiú viszonozta azt, azonban az őrök szétszakították őket. Hitsugayat lebénították ereje miatt, úgy hurcolták az épület előtt várakozó helikopterek felé. A járművekről kötélhágcsókat dobtak le. A kémek belekapaszkodtak, s pánikolva felmásztak az instabil szerkezeteken. A gépek belsejében mindenkit lekötöztek, s nyugalomra intettek. Természetesen hiába. Akkor megjelent egy fehér ruhás , fekete, felkontyolt hajú nő, hatalmas fecskendővel kezében .

-Ne mocorogjatok. A saját érdeketekben. Nyomkövető chipeket fogunk elhelyezni a bőrötök alatt, hogy a játékmesterek mindig tudják, az aréna melyik szegletében jártok.
A kémek felszisszentek az éles fájdalomtól, amit a chip elhelyezése követelt, s
idegesen nézték az idegen testet, melynek alakja jól kivehető volt bőrük felszíne alatt. Ezután mindenkinek a kezébe nyomtak egy gondosan összehajtogatott,
testhez simuló fekete szerelést, és arra utasítottak őket, hogy öltözzenek át.


Miután átcserélték ruháikat, a két lány pont egymás mellé került a gépen, de egy szót sem szóltak egymáshoz. Nem tudtak volna nyugtatót mondani a másiknak. Így hát mindketten a gép ablakán keresztül bámultak, s a város gyönyörű látképét vizslatták, majd az azután következő végtelen tengerét. A madarak is így látják a világot - suhant át a lányok fejében a gondolat - Azonban ők szabadok és biztonságban lehetnek. Velük teljesen más a helyzet.
Kb fél órája repülhettek, mikor hirtelen elsötítették az ablakokat. Ez azt jelentette, hogy az aréna közelébe kerültek. A nyugtalan morajt akkor egy kétségbeesett sikoly törte meg. Reikoék akkor a távolodó hang irányába tekintettek, s egy lyukat pillantottak meg a repülő aljzatán. Majd saját lábaik alá néztek, s az eddig lyuknak vélt valamiről megállapították, hogy az egy csapóajtó. A kémek alatt egyesével nyíltak ki az ajtók, s zuhanás közbe automatikusan kinyílt egy ejtőernyő, ami ruhájukba volt építve. A hatalmas tenger felett dobták le őket, melynek közelében egy sziget volt. Mindenki pontosan egy fémkörre zuhant, s abban a pillanatban ejtőernyőjük le is vált ruhájukról.
Airi kétségbeesetten nézett körül; A fémkörök egy hatalmas kört formáztak, mindegyiken állt valaki. Reiko vele szemben volt, Grimmjowot viszont nem látta. Nem is maradt több ideje a nézelődésre, ugyanis megszólalt a már jól ismert, vidáman harsogó Urahara Kisuke hangja:

-Kezdődjék hát, a 32. Éhezők viadala!