Kedves olvasók! ^^
Reméljük tetszik az Éhezők Viadala következő fejezete is! Maradjatok velünk, hiszen ezt a témát befejezve újabb fantasztikus világba viszünk el benneteket! Véleményt hagyni a chatben továbbra is ér :) Airi&Reiko
13.rész - Bleach TNG - Az éhezők viadala IV. fejezet
Reiko ölében tartotta a vörös hajú fiú fejét, kinek tincseit saját vére áztatta át.
Kahori fegyvere dió nagyságú sebet ejtett Renji mellkasán, s ő kétségbeesetten próbált levegőhöz jutni miközben Rei arcát simogatva igyekezett elcsitítani őt.
Már vagy háromszor átkötözte a fiú testén a lőtt sebet, de az újra és
újra átázott. A lány feszülten vizslatta az eget, az őket körbeölelő fákat, abban reménykedve, hogy valaki a segítségükre siet. Hiszen tisztában volt vele, hogy ellenkező esetben elfogja veszíteni Renjit. Remegő kezeivel megszorította a fiú karját, majd lassan felé hajolt, s homlokon csókolta. Keserű könnyei potyogtak Abarai arcára, aztán az égre meredve egy hatalmasat ordított tehetetlenségében.
Abban a pillanatban csipogásra lett figyelmes, majd odatekintve egy ejtőernyőre csatolt kis tégelyt látott meg. Gondolkodás nélkül az említett tárgyhoz rohant, majd azt elkapva vissza is sietett Renjihez. A fiú akkor már halálsápadt volt. Tüdeje képtelen volt betölteni eredeti
funkcióját, így Renji légzés helyett csak hörgött. Rei pánikolva tépte le a vöröshajú testéről a kötéseket, majd felpattintva a kis tégelyt, ráöntötte a sebre annak halványsárga tartalmát. A különös szúrós szagú folyadék elkezdett párologni amint elérte a sérülés mélyebb részeit. Abarai akkor keservesen felordított, elkezdett toporzékolni.
A lány ijedten meredt a szenvedő fiúra, s közben erősen megszorította kezét.
-Minden rendben lesz...meg fogsz gyógyulni..-suttogta remegő hangon, bár ő maga sem hitte el saját szavait.
A gyógyír teljesen elpárolgott, s végül az utolsó sérült bőrszövetek is regenerálódni látszódtak. Sebe szépen lassan elkezdett beforrani, csak egy aprócska heg maradt helyette. Izmai elernyedtek, légzése ismét stabillá vált, tekintete ellágyult, majd halvány mosollyal arcán Reire szegezte szemeit.
-Te sosem veszíted el a mosolyod..-viszonozta gesztusát könnyes szemekkel, majd a fiúra borult.
-Hál istennek..
Ezalatt Hitsugaya és Airi Grimmjow keresésére indultak. A lány nem tudta kiverni a fejéből a kékséget, és egyre jobban és jobban vágyott a találkozásra. Ahogy ugráltak a fák ágain és szaladtak az ösvényeken, a két fiatal egy vízesés melletti tisztásra tévedt, ami tarkítva volt felhantolt hullákkal.
- Jesszusom, ez a bűz...- tört ki a lányból, és elfordította tekintetét.
- Bárkik is csinálták ezt, azok állatok.
Egy élőlényt sem láttak megmozdulni, egy madár sem csiripelt, nem volt ott semmi csak az erjedő hús szaga, a rohadó vér bűze és a vízesés zuhogásának hangja. Aztán egy alak rajzolódott ki a szemeik előtt a tisztás másik végében. Mindketten megtorpantak és meredten figyeltek.
- Egy túlélő?- kérdezte a fehér hajú fiú.
- Nem, nem hiszem.
- Akkor?- nézett a szöszire döbbenten, de akkor az alak feléjük indult.
- Ő az...- Airi csak ennyit mondott, mire az ismeretlen személy eltűnt a szemük elől.
Síri csend következett, és várakozás. Hitsugaya és Airi csak a saját szívverésüket hallgatták.
Enyhe köd homályosította el tekintetüket, amit a vízesésből felcsapódó cseppek párája keltett.
Majd hirtelen az alak feltűnt Hitsugaya mögött, és a torkához szorított egy kést. A szőkeség reflexből megmarkolta annak csuklóját, és próbálta hátrafeszíteni a kezét, és kicsavarni abból a kést. Akkor az az ő kezére markolt rá, és arrébb rántotta vagy 3 métert. Airi a mozdulatból pedig fel ismerte Grimmjowot, aki teljesen el volt vadulva.
Mindene vérben úszott, zilált volt, tekintete pedig fénytelen. A lány először alig ismerte fel őt.
Akkor a kékség újra Toushirou felé vette az irányt, s erős viaskodásba kezdtek. A fehérség kicsavarta Grimmjow kezéből a kést. Előhúzta a kardját, és hatalmas mennyiségű jeget terjesztett a kékség irányába.
Grimmjownak semmibe se került megállítani az időt és kikerülni azt.
- HÉ ÁLLJATOK LE! GRIMMJOW, FIGYELJ RÁM!- kiabált nekik Airi pánikolva.
Az időjárás újra szélsőségessé kezdett vállni. Akkor Grimmjow előtte termett, és ujjait
a lány nyakára fonta.
- Te ebbe ne avatkozz bele!
- Grimm...jow..- préselte ki a szavakat, amennyire csak tudta a szorítás miatt, és kétségbeesetten a fiúra nézett.
- Itt nincs idő az enyelgésre, csak ketten élhetik túl. Mindenki elérzékenykedi itt a dolgokat, és mind megdöglik.
- Vedd le róla... A MOCSKOS KEZED- és abban a pillanatban Hitsugaya a levegőből vetette magát a kékségre. Sikerült őt megsebeznie, egy mély vágás keletkezett Grimmjow hátán.
- Hitsugaya, fuss! Menj el innen!- ordította Airi, elcsukló hangon miközben ismét Grimmjow felé vette az irányt.
- Kurvára nem ér annyit az életem hogy miattam megöld őt!
- Vagy én, vagy ő! Ha?! Na melyiket választod?!
- Te megvesztél! Itt vagyok én, ölj meg engem!!!
- Nem kell itt a hőst játszani- azzal ellökte a lányt- itt te leszel az utolsó aki közel kerül a halálhoz.-Azzal újra Hitsugaya felé fordult.
Toushirou csak hátrált és hátrált, mikor minden erejét összeszedve bevetett még egy jégtámadást. Egy percre úgy tűnt sikerrel is járt, hiszen Grimmjow benne volt a hatalmas jégtömbben,
és semmi mozgás nem látszott. Mikor hirtelen hatalmas gőz csapott fel, és Grimmjow sétált tovább a jégben a fiú felé mintha az ott sem lenne.
- Ez...felolvasztotta?- kérdezte Hitsugaya döbbenten suttogva.
- Hitsugaya, kotródj már innen!- kitartóan újra feléjük vette az irányt, és próbált a fehér hajú közelébe jutni. Toushirou semmit sem fogott fel a lány szavaiból.
- Airi...ennek két ereje van?
Grimmjow ökölbe szorított kezén lángnyelvek szaladoztak.
- Te... ezt még is hogy...MIT CSINÁLTÁL?!- Airi önkívületlenül kétségbe esett.
- Loptam még egy üveget- nézett rájuk gonosz mosollyal- És azt is beadtam magamnak, érted Airi, hogy megvédhesselek.
Azzal odapörkölt Hitsugayanak, aki épp hogy kikerülte a támadást. Hitsugaya hátrálni kezdett. Soha nem gondolta volna, hogy olyan erővel találkozik szembe, ami lebénítja. A fiú nem vette észre hogy a buzogó vízesésnek már teljesen a szélén állt. Grimmjow odaért, és a nyakánál fogva felemelte. Hitsugaya rámarkolt annak forró kezeire, de a jég mit sem használt, rögtön vízként csorgott le karjain. Toushirou felnyögött a fájdalomtól. Grimmjow a szakadék felé tartotta a fiút.
- GRIMMJOW!- Riri lélekszakadva rohant feléjük. De akkor a kékség elengedte a fiút, aki a habokba veszett.
Airi lefagyott, könnyek gyűltek szemeibe, fel sem fogta mi történt. Teljesen elvesztette a józan eszét és a szakadék felé kezdett rohanni, hogy a fiú után ugorjon, hátha meg tudja még menteni. De Grimmjow elkapta a derekánál fogva, és visszatette őt a szilárd talajra. Olyan erővel fogta le, hogy a lány összerogyott tehetetlenségében. De akkor Airi sokkján felülkerekedett a gyűlölet. Könnyei patakokban folytak, s ezzel párhuzamban az eső is elkezdett zuhogni. Dühvel szemeiben
Grimmjowra meredt, majd hirtelen rávetette magát. Harapta, ütötte, karmolta a fiút.
- TE IDIÓTA BAROM! GYŰLÖLLEK! ERESSZ EL!
De akkor a fiú a jól bevált kém módszert alkalmazva, megnyomott egy ideget a lány nyakán, aki ettől elveszítette eszméletét egy kis időre, így az időjárás is csillapodni látszott.
Elvitte magával Airit egy csendesebb és biztonságosabb helyre.
A Nap lassacskán lebukott a horizont alá, s a domináns égitest helyét a Hold sápadt fénye kezdte átvenni.
Már több órája volt annak, hogy Reiko visszacipelte a tehetetlen Renjit táborhelyükre. Saját ruhájából tépett le egy kis foszlányt, és benedvesítve rátette a fiú homlokára azt. Kitisztította a vörös hajú összes sebét, s újra kötözte őket. Azóta pedig folyamatosan virrasztott mellette , akárcsak egy anyuka lázas gyermeke felett.
A gyógyír mellé csatolt, Kaitotól kapott üzenetet olvasgatta újra és újra;
"Helyesen döntöttél, itt a tegnapi műsorért a jutalom. VIGYÁZZ JOBBAN!"
A fejesek nagyon kedvelték Reiko és Renji párosát. Rengeteg támogatót sikerült szerezniük kis színjátékukkal, akiknek nem állt érdekükben hogy a fiú meghaljon, éppen ezért segítettek.
Reiko viszont tisztában volt vele, hogy ennek nem lesz jó vége. Sejtése ellenére fogalma sem volt mit kéne tennie, pedig kitűzött célokra lett volna szüksége. Elvégre ott volt Ulquiorra, aki hiába a szövetségese, már a játék kezdetekor nyomát vesztette. Ugyanakkor Ichigo és Airi miatt is aggódott.
Tekintetét újra az ájult Renji felé fordította, s arcát simogatva elkezdett neki suttogni.
-Nem helyes amit teszek..de ha abba hagyjuk.. - '...akkor a támogatók elfordulnak tőlünk' fejezte be gondolatát magában a lány.
Tudta, hogy a játékot az aréna több szegletéből egyszerre vetítik élőadásban, és hogy a fejesek árgus szemekkel figyelik őket, a játékmesterek pedig legrosszabb esetben nem hagyják őket sokáig nyugodt körülmények között.
Szorosan összeszorította szemeit, majd a fiú felé hajolva gyengéden ajkaihoz tapasztotta sajátját.
-Kérlek...kelj fel.. - préselte ki a szavakat a lány halkan, teljesen beleélve magát szerepébe.
Renji azonban meg sem moccant. Rei kezét szorongatva őrködött felette, s mire feleszmélt az égbolt már koromfekete volt. Csak a fénylő csillagok ezrei és a kövér Hold szolgáltak némi fénnyel.
A lány érezte, hogy szemhéjai egyre nehezebbé váltak mégis kitartóan virrasztott. Tekintete a fénylő égboltra vándorolt, s eszébe jutott, hogy utoljára azon az éjszakán látta ilyen szépen csillogni a csillagokat, mikor Ichigo vallomást tett neki a parkban.
Ábrándozásából növények susogása zökkentette ki, ami tőlük kb. 10 méterre hallatszott. Aztán egy magas, fekete kapucnis fazon alakja rajzolódott ki szépen lassan, aki a tenger felé vette az irányt. Vállán egy tegez pihent.
Az alak elővette pillangókését, ami megcsillant a holdfényben, majd egyenesen belecaplatott a tengerbe. Láthatólag élelemre vadászott.
Reiko ijedten vizslatta a fiú minden mozdulatát, mialatt próbált csendben maradni. Nem akart harcba keveredni, így, hogy Renji élete is kizárólag rajta múlt.
Nem tellett sok időbe, s az alak egy nagy kupac hallal tért vissza a szárazföldre. Azonban nem gyújtott tüzet, nehogy felkeltse ellenségei figyelmét, másnapra tartogatta zsákmányát. Egy lapulevélbe csomagolva a halakat, elindult Reikoék irányába menedéket keresni. Meg is tetszett neki a már Renjiék táborhelyének szolgáló hatalmas fa.
Ahogy közeledett, mozgása egyre ismerősebbé kezdett válni a lány számára, majd mikor megpillantotta az alak kapucnija alól kikandikáló narancssárga tincseket, biztos lett sejtésében. Rei szíve a torkában dobogott, egész teste remegett tőle, lélegzetét visszafojtotta és feszülten figyelte a felé tartó fiút, aki akkora már egyaránt felismerte őt.
Akkor hirtelen megállt. Talán egy méterre lehetett a vöröskétől, mikor felhajtotta fejét, lassan feltolta kapucniját, s mélybarna szemeivel egyenesen Reiébe nézett.
Reiko rémülten figyelte a fiút. Kicsit a srác is megrémült, azonban tekintete hatalmas megkönnyebbülésről árulkodott. Percekig bámulták egymást, mikor Ő megmozdult, és elindult a lány felé.
-Kurosaki...Ichigo.. - suttogta könnybe lábadt szemekkel Rei .
A fiú narancssárga haját fújta a fagyos szél, szemöldökét felvonta, s szomorú tekintettel megállt Reikotól pár centire. Némán figyelte őt, aztán csontos kezével megérintette a lány hideg arcát, óvatosan végigsimította azt. Majd keze élettelenül visszaesett teste mellé, ami elkezdett remegni.
- Te vagy az... hús vér alakban...élsz. - suttogta.
-Hi..hiányoztál - hebegte a lány majd szorosan a karjaiba zárta Kurosaki merev testét.
Aztán aggódva Renjire pillantott.
Akkor Ichigo nehezen, de elengedte a lányt, és leguggolt barátja mellé. Megmérte pulzusát.
-Stabil - mondta határozottan. Végignézett a srác sebein, de nem kérdezett semmit. Sejtette, hogy valami nagyon rossz dolog történt, hogy az erős fizikumú Renji ilyen állapotban van.
-Helyre fog jönni, reggelre már talpra tud állni. Ne aggódj. Ügyesen elláttad őt.
-Köszönöm - pislogott rá nagy szemekkel a lány pironkodva, majd a félreértések megelőzésére odaadta neki Kaito üzenetét.
Ichigo összeráncolt homlokkal méregette a kis cetlit;
-Hát ez csodálatos... - nézte azt keserű tekintettel.
-Sajnálom... - fordította el arcát Rei.
-Úgy tűnik nincs szerencsém..
Azzal leült törökülésbe, nekidőlt a fának és annyit mondott:
-Pihenj végre, majd én őrködök tovább.
-Meg kell értened...ha nem csinálom...
-Psszt..-szorította mutatóujját saját ajkaira a fiú - Engem csak az érdekel, hogy biztonságban legyél. Pihenj!
-Nem értem mit látsz bennem..-kuporodott végül össze a vöröske Renji mellett a homokban.
-Téged..-válaszolt cseppet sem megmagyarázva a lány kérdését, majd levette pulóverét, s Rei testére borította azt.
Airi kezdett észhez térni, bár még mindent homályosan látott maga körül. Hirtelen alig emlékezett valamire, de szépen lassan eszébe jutottak a fájdalmas és félelmetes emlékek. Még is távolinak és álomszerűnek tűnt az egész, hogy egy pillanatig elhitte, csak egy rossz álom volt. Zokogás ütötte meg a fülét, és mikor felült, észrevette, hogy egy nyugodt és csendes helyen van, miközben megint besötétedett. Puha kis sátor szerű menedék volt, könnyen tönkretehető de ideiglenesen megfelelő. A lány kikászálódott az építményből. Odakinn csak a telihold adott némi fényt, és szépen lassan kirajzolódott előtte Grimmjow összekuporodott alakja a földön, neki háttal. A fiú volt a zokogás forrása. Airi kitágult pupillákkal lassan felé vette az irányt. Amikor odaért hozzá, óvatosan megérintette a vállát. A fiú megremegett, és rémülten nézett a lányra kisírt szemeivel levegőt kapkodva. Riri még sosem látta őt ilyen kétségbeesettnek. A meglepettségtől el is kapta kezét, és döbbenten figyelte hogy a gyakran érzelem mentes és bunkó srác sír. Sír, talán úgy mint még soha, vagy talán még soha nem is volt rá példa ezelőtt. Grimmjow semmit sem mert mondani a lánynak, akkora görcs volt a mellkasában hogy annak örült, hogy levegőhöz jut.
- Grimmjow- suttogta a lány a mély éjszakába.
- Sajnálom- ennyi volt a válasz, elcsukló hangon. Ott volt Airi előtt térdre esve, csak a könnyei látszódtak, ahogy a földre potyogtak. A lány leguggolt elé és elkezdte a fiú haját cirógatni.
- Kérlek, nyugodj meg…
- Nem akartam…én nem akartam… azt bántani akit szeretsz- mondta kétségbeesetten. -Én nem akartam hogy így láss…hogy ilyen szörnynek láss- a hangján hallani lehetett hogy csak egyre rosszabbul lett.
- Grimmjow kérlek- Riri gyengéden a kezei közé fogta a fiú arcát.
- Miért akkor találtál rám? Most téged is elveszítettelek- akkor a lány nyakához kapott- Ugye nem esett bajod?- és akkor látta meg hogy Airi nyaka kicsit belilult a szorítástól. Grimmjow szemeiből akkor hunyt ki az utolsó reményszikra csillogása is, csak a kezeit nézte, és látszott rajta hogy undorodik magától.
- Én…én jól vagyok…- a lánynak nem volt szíve gyűlölni a kékséget a tetteiért. A rémület és a fájdalom még látszott rajta, és hogy igazából alig mert a fiúhoz érni. Tehetetlennek érezte magát. Grimmjow a maga mellett elkészített ételre pillantott.
- Egyél…legalább neked legyen erőd, mert én… nekem már nincs kedvem élni- megpróbált felkelni, de erőtlenül visszarogyott. Airi viszont nem adta fel. Felvette az ételt a földről és óvatosan etetni kezdte a fiút.
- Szedd össze magad, nem engedhetem hogy még jobban kifordulj magadból.
- Hogy- hogy nem menekülsz el?
- Ilyennek ismersz?
- Te sem olyannak ismertél mint amilyennek láttál.
- Nem tudom hogy mit gondoljak most, de azt biztosan tudom, hogy nem akarlak elveszíteni…megint.
- Nekem csak az számít, hogy te biztonságban legyél.
Az arénára hamar ráköszöntött a füllesztő reggel. Kurosaki múlt éjszaka óta fáraszthatatlanul kémlelte táborhelyük környékét, de szerencséjükre senki sem próbált életükre törni.
Látszólag.
Ulquiorra és Kahori azonban már órák óta megtalálták menedéküket, s pár száz méterről vártak a megfelelő alkalomra.
-Akkor vegyük át még egyszer a tervet - mosolygott kedvesen Ulquiorra. - Hamarosan vagy Reiko, vagy Ichigo elfog menni élelemért. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyják magára Renjit, szóval így vagy úgy, de külön válnak útjaik - Kahori egyetértően bólogatott - Akármi történjen, a te célpontod Ichigo. Azonban ha ő marad őrködni Renji felett, csald el őt a közeléből. Neki nem akarok ártani - mondta komoly hangnemen a fiú, mire a rézvöröshajú lány meglepődve bár, de újból bólintott egyet. - Az én célpontom Reiko. Amíg te elintézed Ichigot, én végzek a lánnyal. Amint végeztél ugyanitt találkozunk.
-Igen, értettem.
Ulquiorra közel hajolt a lányhoz, s homlokon csókolta őt.
-Muszáj sikerrel járnunk - suttogta aztán fülébe - Sok szerencsét!
A zavarba ejtett Kahori ökölbe szorította kis kezét, és elvörösödve a fiú szemeibe nézett.
-Megígérem!
Viszont a lánynak fogalma sem volt Ulquiorra valódi céljairól. Nem is sejtette, mit forgat valójában a zöldszemű fiú az eszében.
Ulquiorra sejtése hamarosan beigazolódott.
Ichigo óvatosan megérintette Rei karját, aki egyből felpattant, mintha csak áramütés érte volna.
-Mi..mi történt? Baj van? - kérdezte pánikolva.
-Dehogy! Nem történt semmi - nyugtatta - Viszont el kell mennem vadászni, mert a tegnapi zsákmányom nem lesz elég hármónknak egész napra. Te addig vigyázz Renjire.
-De egész éjszaka virrasztottál. Elmegyek én vadászni! - erősködött a lány, s felállt.
-Szó sem lehet róla. Nem mehetsz egyedül az erdőbe. Itt maradsz. - lökte arrébb gyengéden őt az aggódó fiú.
-Dehát...Ichigo..!
-Nem vitatkozom! - zárta le a témát a narancshajú, majd felkapva tegezét hátat fordított a lánynak, s eltűnt az erdő sűrűjében.
Reiko csodálkozva nézte a helyet, ahol pár másodperce még Kurosaki állt, majd váratlan mosolyra húzódott a szája.
-Ő tényleg..egy remek srác - suttogta elpirulva.
Ezzel egy időben Ulquiorra és Kahori is támadásba lendültek. A lány szaporán Ichigo nyomába eredt, a zöldszemű pedig elindult Reiék irányába.
A fiú gyors léptekkel közeledett a partmenti ösvényen, egyre jobban vágyva a találkozásra. Azonban Reiko hamarosan kiszúrta Ulquiorra sovány alakját. Tátott szájjal figyelte a fiút, majd hirtelen talpra szökkent, s gondolkodás nélkül megindult a zöldszemű felé. Ulquiorra akarva-akaratlanul mosolyra húzta száját, majd mikor már csak pár lépés választotta el őket, magához rántotta a lányt legyőzve ezzel azt a maradék távolságot is közöttük. Erősen szorította Reit, teljesen elfeledkezve a Kiképzőközpontban történtekről. A lány hajába túrt, és jól magába szívta annak illatát. Abban a pillanatban nem érdekelte őt senki és semmi, csak az, hogy a lány életben van és a karjai közt tarthatja őt. -Szeretlek - csúszott ki a száján a nagy súllyal bíró szó, amibe bele is pirult.
Reikoból kitört a zokogás. Az addig felgyülemlett megannyi érzelem; a félelem, csalódás, aggodalom, szenvedély, bánat, zavarodottság...Az utóbbi érzés hamar felülkerekedett rajta. Úgy vélte elárulta a fiút, hogy magára hagyta őt.
-Ulquiorra, sajnálom...én..annyira sajnálom - hebegte remegő hangon a lány .
-Ccsss! - simogatta a lány fejét nyugtatóan a zöldszemű - Most már minden helyre jön. Ki fogunk innét jutni. Itt vagyok Rei, itt vagyok Veled.
Kézen fogta a vöröskét, majd visszasétáltak az alvó Renjihez.
Ezalatt Kahori hamar Ichigo nyomára bukkant. Elrejtőzött az egyik bokor mögött, s képességét felhasználva seperc alatt magára öltötte Reiko alakját. Tökéletesen hasonlított rá. Magabiztosan figyelte a vadászó fiút, majd mikor ő bemérte következő zsákmányát, kilépett a növényzet mögül.
A narancshajú fiú ijedten pillantott hátra, majd mikor 'Rei' arca rajzolódott ki előtte, megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Oh, te vagy az Reiko? A frászt hoztad rám. Miért jöttél utánam? Valami történt?
-Sajnálom, nem akartalak megrémíteni. Csak nagyon aggódtam érted, ezért...
-Dehát csak most mentem el...-túrt bele pirultan a hajába Kurosaki.
"Reiko" határozottan a fiú felé kezdett lépkedni, majd mikor elég közel ért hozzá, hozzásimult testével a srác mellkasához.
-Ichigo... - lehelte ki nevét kéjesen, aztán végighúzta mutatóujját a fiú ajkain.
Kurosaki letaglózva pislogott, vér szökött arcába, s végül erősen összeszorította szemeit.
-Mi..mégis mi a franc ütött beléd?
A lány egyre közelebb hajolt hozzá, ajkaik már súrolták egymást.
-El kell mondanom valamit...-nézett mélyen a szemeibe, mikor a fiú végre kimerte nyitni sajátjait.
Akkor 'Rei' egyik kezét Kurosaki nyaka köré fonta, s egészen közel hajolt füléhez. A srác szíve zakatolt, a levegőt szaporán kapkodta.
-Én...sose éreztem irántad semmit. -majd akkor hirtelen elhúzott övtartójából egy kisebb tőrt, és erőteljesen hasba szúrta vele a narancshajút.
Ichigo pupillái összeszűkültek, lélegzete elakadt. Borzasztó hasogató, éles fájdalom sugárzott a hasából, viszont ez a fájdalom eltompult amellett, amit az imént hallott szavak okoztak.
-Rei..Reiko...mégis..miért?-kérdezte az összezavarodott fiú elcsukló hangon.
-Én is ezt kérdezem...miért álltál Ulquiorra és közém? - majd nagy lendülettel kirántotta a tört a fiú testéből, mire ő felnyögött - Mindent tönkretettél! - színlelt műkönnyeket a lány.
Kurosaki egy szót sem tudott mondani. Torkát keserű könnyek mardosták, hitetlenkedve bámult az imitálóra. Aztán lehajtotta fejét, tekintete elsötétült, és térde zuhant a lány előtt.
-Én...nem tudtam, hogy így érzel...hiszen Te..sosem mondtad...hogy..
Akkor 'Rei' újból felé lépett, és egy hatalmasat rúgott belé.
-MINDENT ELBASZTÁL!-nyomatékosította újra a fiú tettét.
Kurosaki nagy port kavarva landolt a földön, könnycseppek gördültek végig arcán.
Elenyésző nyöszörgését tisztán lehetett hallani.
-Sajnálom...
Akkor a lány Ichigoval szemben, a hátán fekvő fiúra ült, s akkor már gonosz mosollyal arcán újra hason szúrta őt. Erre Kurosaki egy hatalmasat ordított. Az összes ereje elszállt, homályosan látott, a háttérzaj kezdett tompulni körülötte. Csak 'Reiko' arcát nézte, és azon gondolkozott, hogyan fordulhatott a helyzet ilyenné. Teljesen lebénította, hogy az a személy akit szeret, az életére tört miután visszautasította érzéseit. Sőt, megvádolta őt. De mégis hogy bánthatná ? Saját magát sem volt képes megvédeni, olyan sokk kerekedett felül rajta.
A lány akkor végighúzta a tőrt Ichigo nyakán, mély sebet ejtve rajta.
-Na, milyen érzés? - hallatszott Kahori éles, bosszúvágyó hangja akkor Reikoé helyett. - Ulquiorrának ezerszer rosszabb! - És most...-markolt rá két kézzel a tőrre a lány, miközben a fiú szíve felé tartotta azt - Viszlát, Kurosaki Ichigo.
Ichigo már semmit sem hallott, csak erőtlenül a lányra mosolygott.
-Én..mindig szeretni foglak...-majd lassan lehunyta szemeit.
-Chh..-fintorgott a lány, s a tőr pengéjét a fiú mellkasának párhuzamosan tartva, afelé lendítette azt.
Azonban valaki megállította őt, s hátracsavarta a karját.
-TE MEGŐRÜLTÉL, REIKO? - Ordított rá mély hangján Shuuhei, majd egy mozdulattal lerántotta Ichigoról a lányt. Ezt követően Liviára pillantott:
-Fogd le, mielőtt hülyeséget csinálna!
Livia gondolkodás nélkül megragadta 'a vöröske' mindkét karját, hátraszegte azokat, s eközben Shuuhei egyből barátja mellé térdepelve, próbálta elállítani a fiú hasán keletkezett mély szúrások általi vérzést.
'Reiko' tehetetlenül nyöszörgött, próbált kiszabadulni, viszont Livia erősebb volt nála. Egy erőset rántott a lányon.
Viszont ami ezután következett, arra egyikőjük sem volt felkészülve.
Livia elszívta a lány erejét, aki ettől szép lassan visszaváltozott eredeti alakjába.
A lány ledöbbenve nézett a rézvöröshajú Kahorira, majd odaszólt Hisának:
-Hé..Hisagi, itt valami nem stimmel..
A fiú hátrapillantott kitágult szemekkel, majd vissza haldokló barátjára. Érezte, ahogy teste adrenalin löketet kap, hiszen kezdett ráébredni, hogy barátja cselszövés áldozata lett.
Higgadtan annyit mondott: - Várj.
Beletelt jó pár percbe, mire sikerült rendesen leápolnia Kurosaki súlyos sérüléseit, és stabilizálni állapotát.
-Épp időben érkeztünk...-tápászkodott fel akkor barátja mellől, és kimért léptekkel Kahori felé vette az irányt. - Fél óra..de lehet talán negyed. És elvérzik. - állt akkor meg előtte, s odabiccentett Liviának, aki elengedte őt. Akkor Hisagi megmarkolta a lány pólóját, és annál fogva felemelte őt.
-Kinek az undorító terve volt ez? - tette fel a kérdést remegő hangon.
A lány a földet bámulta, válaszra se méltatva Shuuheit.
-FELELJ! - ordított rá akkor Hisagi, aki nem tudta magát tovább türtőztetni, s egy hatalmasat rántott a lányon. Neki elkezdtek folyni a könnyei, de továbbra is hallgatott.
A fiú akkor ledobta Kahorit a földre.
-Livia, ügyelj rá. Ha Ichigo itt van, Reikonak is itt kell lennie a közelben.
Majd óvatosan hátára kapta barátját, és nekivágtak az erdőnek. Kb. tíz percig bolyongtak a sűrű és meleg helyen, mikor egy kitaposott ösvényre lelve, rábukkantak a tengerpartra, és az ott ücsörgő Reikora, Ulquiorra, és a még mindig alvó Renjire.
Kahori meghökkenve bámult Reikora, aztán Ulquiorrára.
-Hát ő ... miért nem ölted még meg? - pislogott rá értetlenül a lány.
A vöröske semmit se értett. A hullasápadt Ichigora meredt, miközben a lány szavai éles pengeként érték dobhártyáját.
-Mégis...mi a franc folyik itt?! - bámult üreges tekintettel a semmibe a lány.
Hisagi akkor lefektette a homokba Kurosakit, majd hirtelen haraggal felemelte a zöldszeműt nyakánál fogva. A kirakós utolsó darabjai is tökéletesen összeálltak a fejében.
-TE NORMÁLIS VAGY BASSZAMEG?! -üvöltött rá gyűlölettel hangjában, majd egy nagyot taszított rajta.
-Várjunk...Ulquiorra...ha jól értettem...neked meg kellett volna ölnöd engem? És ...ki ez a ribanc? -pislogott Kahorira a lány, majd mikor belé ütött a felismerés, szemei tányér alakúak lettek. -EZ AZ AKI RENJIT IS MEGLŐTTE!
Kahori még mindig a földet bámulta, hiszen kezdett rádöbbenni, hogy jól átvágták. Mégis, még mindig abban reménykedett, hogy Ulquiorra tud valamilyen magyarázattal szolgálni számára.
De ő csak szótlanul állt, kifejezéstelen tekintettel.
-MONDJ MÁR VALAMIT TE SZEMÉT! - öklözött Hisa egy hatalmasat a fiú arcába, mire ő hanyatt vágódott, és eleredt a vér a szájából.
-Gusztustalan amit műveltél...-sziszegte fogai között Shuuhei, majd mindent elmagyarázott az értetlen Reikonak.
A lány elképedve fúrta tekintetét a fiúéba, s úgy érezte minden darabokra hullik körülötte.
-Mégis..hogy tehetetted ezt? Tudom, hogy gyűlölöd Ichigot..de hogy még hagytad volna abban a tudatban meghalni, hogy én öltem meg? Benned..tényleg nincs semmi emberség?
Akkor a fiú ijesztően meredt a lányra. Tekintete ürességet tükrözött.
-Nekem csak te voltál...és ő...-bámult akkor úgy a narancshajúra, mint aki mindjárt megöli - ...és ő...elvett tőlem...mindent tönkretett...
Aztán megcsillant a szeme, és kétségbeesetten azt kiáltotta:
-Reiko, én mindent érted tettem! Csak azt akarom, hogy életben maradj, érted?!
-Nem, ezt nem érte tetted te seggfej..hanem magad miatt - mustrálta lenézően Shuuhei.
-Ichigo nem okozta volna a halálomat..SOHA!
-DE AZ ENYÉMET IGEN! -tört ki akkor Ulquiorra - ŐT HAGYNÁD ÉLETBEN, MI?
-Ichigo nem akart téged bántani, mert tudta, hogy fontos vagy nekem...
-Már régóta nem vagyok olyan fontos mint az elején - emelte le tekintetét a lányról.
-Tévedsz! De elbizonytalanítasz...ez nagyon csúnya volt tőled -nézett akkor mélyen a srác szemeibe, s övéi könnyektől csillogtak.
Ulquiorra megragadta remegő kezeivel Reikoét, aztán azt suttogta:
-Elképzelni sem tudod...milyen magányos vagyok. Eltávolodtál tőlem - majd kezei elernyedtek, s lecsúsztak a lányéról.
- Tudod....nem értelek... kém vagyok... érted? KÉM! Kiderítettem volna hogy te okoztad a halálát, és sosem tudtam volna neked megbocsájtani. Semmire se mentél volna azzal ha sikerül megöletned. Csak hogy megutáltalak volna...Félelmetes vagy Ulquiorra...a problémákat nem így kell megoldani! Hogy rátörsz mások életére! Ha tudni akarod NEM Ichigo mozdult rám a szálláson, hanem én csókoltam meg, és akkor esett nekem....de leállítottam. Csak el akarta vinni helyettem a balhét, és te emiatt utálod? Itt az egyetlen akit utálnod kell ÉN vagyok! -könnyei már patakokban folytak -Akkor állj rajtam bosszút...-nézett végül szomorúan a földre.
Ulquiorra ledöbbenve bámult Reire, arcára hihetetlen fájdalom ült ki az imént hallottaktól.
- Gondold magad az én helyzetembe Reiko.. - ennyit tudott kinyöszörögni keserű hangon, majd hozzátette - Most már mindent értek..
Lassan felkelt elsötétült tekintettel, és elindult Ichigo felé. Megállt felette és azt suttogta:
-Ha nem vigyázol rá..garantálom, hogy saját kezűleg végzek veled.
-Ulquiorra...- fürkészte fájdalmas tekintettel a fiú minden mozdulatát a vöröske.
A zöldszemű nem pillantott hátra, csak annyit mondott:
-Te már döntöttél, én tiszteletben tartom. - Majd hirtelen futásnak eredt. Rohant ahogy csak bírt, arról a helyszínről ahol elárulták. Ahol cserben hagyták. Ahol elárvulva érezte magát.
Kahori akkor kiszabadította magát Livia karjai közül, s kétségbeesetten Ulquiorra után viharzott.
-Várj! - kiáltott utána Reiko. Kezeit a fiú után nyújtotta, a semmibe kapálózva, majd térdre rogyott.
Shuuhei vigasztalóan Rei vállára tette a kezét, majd Liviához fordult:
-Kérlek, menj el vele a tengerhez és mosd meg kicsit az arcát. Észhez kell térnie, ráadásul az sem lenne okos dolog, ha itt tartózkodna amikor Ichigo felébred - tekintett akkor a már nyögdécselő fiúra.
-Rendben van - karolta fel a lesokkolt lányt, majd lassú léptekkel a tenger nyaldosó habjai felé vezette őt.
Pár perc se telt bele, s Hisagi sejtése beigazolódott.
Ichigo elkezdett mocorogni, majd apránként kinyitotta szemeit. A visszatérő emlékektől kétségbeesetten elkezdte kapkodni a levegőt, mikor megpillantotta barátja aggódó arcát.
-Mégis..mi történt miután...-kezdett bele a fiú, de a ki nem mondott szavak elfojtották torkát.
Hisagi mély levegőt vett, majd mindent kitálalt legjobb barátjának. Kurosaki tekintete gyűlöletről, undorról, és mély csalódottságról árulkodott. Ugyanakkor mégis végtelen megkönnyebbülést érzett, hogy a lánynak, akit őrülten szeret semmi köze nincs az incidenshez.
Mikor Livia és Rei visszatértek , Rei egyből Ichigohoz rohant. Nem mondott neki semmit, csak letérdepelt mellé, és szorosan átölelte a fiút. Kurosaki gyengéden átkarolta a vöröskét, nyugtatóan simogatva annak hátát. Percekig így voltak, míg a lány meg nem szólalt.
-Annyira sajnálom Ichigo...-folytak végig könnyei arcán - El sem tudom képzelni min mehettél keresztül...
-De hiszen te semmiről sem tehetsz - nyugtatgatta Reikot szelíd hangon a fiú - Te semmiről sem tehetsz...
Hisagi mosolyogva nézte a jelenetet,s miután meggyőződött róla hogy barátja rendben van, úgy döntött elmegy élelemért. Livia pedig felajánlkozott fagyűjtésre. A fekete hajú fiú mikor már a sűrű fák ösvényeit rótta, zihálásra lett figyelmes. A bokrok suhogása, ahogy a menekülők futottak, arra késztették, hogy elrejtőzve figyelje az eseményeket. Két idegen kém volt, akik között a levegő kapkodása közben érdekes párbeszéd hangzott el.
- Láttad mit tett? Az a kékhajú teljesen beteg!
- Igen, még szerencse hogy minket nem vett észre! Minél messzebb kell tőle kerülnünk!
- Még azt a jég erejű srácot is kinyírta, pedig azt hittem nincsenek rosszban.
- Eredetileg egy volt a társaságuk…de ezt senki és semmi nem érdekli, bárkit megöl…
Azzal ahogy távolodtak, Hisagi már nem hallotta a beszélgetés folytatását, de épp eleget hallott ahhoz hogy lesokkolódjon, hiszen rögtön tudta hogy Hitsugayaról beszéltek az idegenek. Az ő útvonalukat követve, elindult visszafelé, és nem sokkal később meg is találta azt a vízesést, mellette a tisztással, ami tarkítva volt a felhantolt hullákkal. Hisa megrökönyödve nézett végig a tömeges halálkupacokon, és kezeit az arca elé kapta a rothadó hús szaga végett.
- Ez…ez borzalom…Grimmjow…nem hagyhatom hogy te végezz velünk előbb.
Eközben Livia gallyakat gyűjtött, és közben fülelt,hogy nem e leselkedik rá valami féle veszély. Nem is telt bele negyed órába, és zörgést hallott az egyik bokor mögül. Egy fiú vetette ki magát az ágak sűrűjéből, de Livia számított rá, így egy ügyes mozdulattal a földre terítette és elszívta annak erejét. Még akkor fogalma sem volt róla, hogy milyen erő birtokába jutott. Egy ügyes mozdulattal elhárította a fiú irányába történő ütését, majd kicsavarta annak kezét. Közben alá rakta a lábát és az a földön landolt, majd elővett egy pisztolyt és szíven lőtte a fiút. Ahogy tovább sétálgatott azon töprengett vajon milyen erőt is szerezhetett meg az előbbi kémtől. Hirtelen megpillantott egy halott mókust a földön, aminek teljesen jó állapotban volt a teste.
- Szegényke...biztosan csak leesett és megütötte magát- emelte fel a tetemet a földről, ami akkor hirtelen rá emelte tekintetét. Livia sikított egyet, a mókus kiugrott a markából és elmenekült.
- Feltámasztás....micsoda szar egy képesség...semmire sem megy itt vele az ember...
Livia, Hisagival körülbelül egy időben ért vissza. A fiú szerzett elegendő növényi és állati eredetű táplálékot, a lány pedig hozott fát. Shuuheien még a vak is látta hogy valami nem stimmel. Lesújtva mesélte el a többieknek e történteket.
- És most mit akarsz tenni?- kérdezte tőle Reiko aggódóan.
- Nem tudom… én nem akartam a barátaimat bántani, de… Grimmjow megőrült. Attól tartok minket sem fog kímélni, ha ránk talál.
- Airi pasija…én ebbe nem avatkozom bele. Amíg nem támad ránk addig nincs gond.
- Megölte Hitsugayat érted?! MEGÖLTE TOUSHIROUT!
- Hisagi, Reikonak igaza van, feleslegesen nem kell keresni a bajt- szólalt akkor fel Ichigo is.
- Ch… ti lehet hogy be vagytok tőle csinálva, de én nem fogom megvárni amíg rám támad.
- Most csak Airi miatt szeretnéd hogy Grimmjow meghaljon?- fordult akkor a fiú felé Livia.
Hisagi döbbenten ránézett.
- Ennek semmi köze Airihez…bár abban sem vagyok biztos, hogy ha elgurul a gyógyszere, nem fog Airiben is kárt tenni. Szóval maradjatok csak… megoldom egyedül is- azzal elindult.
- HISAGI GYERE VISSZA! HÜLYESÉGET CSINÁLSZ! HÉ! GYERE VISSZA!- kiabált utána Kurosaki hasztalanul.
- Maradjatok. Majd én szemmel tartom- mondta Livia, azzal elindult a fiú után.
- Várj már meg!
- Nem kell velem jönnöd, ez az én dolgom.
- Csak nem féltesz?
Livia kérdésére, Hisa egy unott pillantással reagált, és kicsit sem hagyott alább a tempóból amit felvett.
- Most meg mi van? A biztonság nem csak a te dolgod!
- Te semmit sem értesz Livia…
- Akkor magyarázd el kérlek.
- Lehet, hogy elhordtam minden szarnak Ulquiorrát, de kezdem megérteni a gondolkodásmódját- azzal nem mondott többet csak tovább ment, Livia pedig megrökönyödve megállt egy perce, és csak nézett utána.
- Mégis Airi miatt csinálod az egészet igaz?
Hisagi dühödten megint felé fordult.
- Fogd már be! Én nem ölném meg Grimmjowot csak azért hogy ne legyen az utamba! Mert az csak fájdalmat okozna Airinek érted? Amit Grimmjow művel csak egy ok, hogy végezzek vele, nem akarok ezzel közelebb jutni Airihez, sőt ha ezt megteszem gyűlölni fog. De tök mindegy mert már így is elvesztettem őt…
Livia hosszú szomorú csend után azt mondta:
- Miért foglalkozol vele, ha csak fájdalmat okoz neked?
Hisa akkor megtorpant, és hátra fordult, csak pár centi választotta el az orrukat.
- Te miért foglalkozol velem, ha tudod hogy úgy is mást szeretek?- mondta fürkésző tekintettel, figyelve a lány reakcióját. Az keserűen félrepillantott, és nem szóltak többet egymáshoz.
A nap már javában haladt lefelé, de még világos volt. Hisagi a látásának köszönhetően, hamar kiszúrta hogy Grimmjow merre lehet. A hely ahol Airivel tábort vertek, sziklákkal volt övezve, és csak egy irányba lehetett onnan elindulni az erdőbe.
- Ide kell csapdát állítanunk- mondta Hisagi, és abban a pillanatban kis csilingelő hanggal érkezett egy dobozka pici ejtőernyőn. A fiú kitágult pupillákkal figyelte az érkező ajándékot, és rögtön futni kezdett hogy elkapja. Mikor kinyitotta sok, hosszú kötelet talált benne, egy női kézírásos üzenettel: "Ne tagadd, amit érzel. És soha ne hagyjon el a benneteket a remény!"
Hisagi szomorúan olvasgatta újra, és újra a levelet. És tudta, hogy egy támogató nagyon szeretné őt és Airit együtt látni. A kötél a legélesebb penge vágását is kibírta, és elszakítani sem lehetett, így tökéletes csapdát tudott belőle készíteni. Egy hálós szerkezetet ami az áldozatát a levegőbe rántja, és kifeszíti a végtagjait, hogy mozgásképtelenné tegye ezáltal. A csapda egy kis tó mellé épült, ahová reményei szerint Grimmjow és Airi majd lejönnek vízért. Aztán elbújt és várt.
Az éj leszállt, és borzasztó meleg volt, így a páros még a sátorba sem ment be aludni. Airi próbált őrködni odakinn, Hisagi pedig távolról figyelte őt vágyakozva és szomorúan.
Riri a csillagokat bámulta, és kezdett elálmosodni, a szemhéjai elnehezedtek, és folyton ásítozott. Egyszer csak a felettük lévő sziklákról lassan köd kezdett alászivárogni. Airi először észre sem vette, csak amikor már pár méterre volt tőlük. Kíváncsian figyelt, és felé nyújtotta a kezét. Amint a köd hozzáért, borzasztóan égetni kezdett, és a lány felkiáltott. Grimmjow azonnal felriadt.
- Grimmjow! A köd mar, és éget!
A fiú azonnal összekapta magát, majd felrántotta a lányt és futni kezdtek. De a köd terjedése felgyorsult. Grimmjow rohant, a lány pedig mögötte loholt.
- A francba, mi van ha Airi sétál bele...- azzal Hisagi is mozgásba lendült. A köd a sarkukban volt, és oldalról is támadt. Grimmjow és Airi egyre kisebb helyre szorultak. Ahol elérte őket, ott szörnyű hegek keletkeztek a testükön. Semmit sem láttak a sok növény között, a kiutat nem lelték, és pánikba estek. Grimmjow akkor rántott egyet a lányon, maga elé penderítette, és teljesen átkarolta hogy a saját testével védje meg, de megbillentek. Előrezúgtak a kis tóba, a köd mögöttük megállt, ők pedig felüvöltettek az összehúzódó sebek égetésétől. A víz gyógyító erejének köszönhetően a sebek eltűntek, úgy hogy jól megmártóztak benne. Mikor megkönnyebbültek kikecmeregtek a partra, és a kedélyek lecsillapodtak, Airi felvetette az ötletet, hogy rendesen meg is fürödhetnének benne. Grimmjow pirultan ránézett, majd beleegyezett a dologba.
- De nyugi, nem leskelődök, amíg végzel arrébb vonulok őrködni, és szólok hogy ha gáz van.
Airi vörös fejjel bólintott egyet, Grimmjow felkapta a földről a kardját majd mosolyogva hátrálni kezdett a szöszitől. Riri csak pironkodva várta, hogy az éjszaka homálya jobban beburkolja előle a fiú alakját. A kékség jó pár métert arrébb sétált mikor neszt hallott az egyik bokorból. Elindult a zaj forrása felé, mikor hirtelen belelépett a huzalokból álló csapdába, amik azonnal körbefonták a testét, beleértve a nyakát is, és kifeszítették őt a fák ágai közé. Levegőért kapkodva próbált kiszabadulni, de a csapda erősen tartotta és feszítette szét. Esélye sem volt a szabadulásra. Akkor az egyik bokor mögül Hisagi sétált elő elégedetten karba tett kézzel.
- Te?!- tört ki a kékségből a düh.
- Örvendek a találkozásnak Grimmjow.
- Még is…mit művelsz?- kérdezte akadozó lélegzettel.
- Hallottam, hogy végeztél Hitsugayaval. És láttam a hullahegyeid…és a riadtan előled menekülő kémeket…úgy döntöttem nem várok addig míg megint elgurul a gyógyszered és engem is megtámadsz… vagy Kurosakit… vagy bárkit aki fontos a számomra- pillantott akkor a kis tó irányába, ahol elméletileg Airi tartózkodott- te vadállat...
- A francba…- suttogta a szőkeség magának elhaló hangon az egyik közeli bokor mélyéről.
Már kiszúrta hogy van valaki a környékükön, de korántsem erre számított.
Grimmjow hiába volt szorult helyzetben, még most is egy félelmetes vigyort villantott a fekete hajú fiúra.
- Félsz tőlem, Shuuhei?
Hisagi komolyan figyelte a tehetetlen alakot a magasban.
- Ami azt illeti nem…
- Mióta voltál te annyira jóban a fehérkével hogy arra sarkallt téged, hogy megpróbálj velem, VELEM szembenézni?
- A szálláson, a viadal előtt, egy szobában voltunk, és nagyon sokat beszélgettem vele, ennyire egyszerű.
- Ugyan- köhögött- csapda nélkül nem mertél volna elém kiállni…szemtől szemben.
- Nem érdekel a véleményed- előhúzta a kardját
- Vessünk ennek véget.
Azzal Hisagi felugrott egy, a magasban nyújtózkodó ágra, amely pont Grimmjow kifeszített teste előtt volt.
- Ja és ne aggódj- mosolyodott el akkor Shuuhei is- Airit ezúttal is nyugodtan rám bízhatod- majd megemelte a kardot, hogy lecsapjon vele.
A suhanó pengét egy finom női kéz állította meg aki sötétbe burkolózó tekintettel némán termett a két fiú között az ág végén.
- Airi…sejtettem hogy az utamba állsz.
- Ne…ne merészeld!- meredt a fiúra gyilkos tekintettel, de kétségbeesés csillogott a szemeiben.
- Ha nem ölöm meg… ő fog engem.
- ÉN NEM AKAROM HOGY MEGÖLD!- tárta ki karjait Grimmjow előtt- SZERETEM ŐT!- könnyek jelentek meg a szemeiben, ahogy tekintetét Hisagiéba fúrta- Te…te sem lehetsz ennyire önző!- emlékeztette vissza a fiút a szituációra, mikor ő sem engedte Airinek hogy végezzen Liviával. - Látom ennyit számít neked Toushirou- nézett vissza a lányra hidegen- A gyilkosával hetyegsz, mintha mi sem történt volna. Mikor Hitsugayanak olyan voltál mintha a testvére lennél! Livia a légynek sem ártott, de ez egy szörnyeteg!
-A LÉGYNEK SE ÁRTOTT, TE SZEMÉT?! TÉGED IS MAJDNEM MEGÖLT, ÉS AZ ÉN ÉLETEMRE IS PÁLYÁZOTT! ....SEMMIT SE TUDSZ TE AZ ÉRZÉSEIMRŐL, SE GRIMMJOWRÓL, NE ÍTÉLKEZZ!
- Engem nem ő ölt meg majdnem, hanem az erőtér, neked meg azért támadt, mert te bántottad. De tudom, bele vagy esve Grimmjowba. És róla épp eleget tudok ahhoz hogy legyen okom megölni- azzal fél kézzel megragadta Airit, és maga mögé taszította. Újabb csapást készült mérni a kékségre, de azt a vita közben egyikőjük sem vette észre hogy Grimmjow szépen megpörkölte a köteleket a tűz erejével. A szálak bármilyen erős rángatást, vágást, nyújtást vagy súlyt kiálltak, de a tűz fogott rajtuk. Grimm rámarkolt az irányába száguldó pengére, és ugyan kiserkent a vére, de ahogy elszakadtak a kötelei, a karddal együtt rántotta magával Hisagit is a mélybe. A zuhanás közben hol egyikük, hol másikuk volt fölül, de végül Grimmjow csapódott be, Hisagi pedig rajta, és nyomta a torka felé a kardot. A kékség ellenállt, és lerúgta magáról a fiút. A harc megkezdődött.
Öt perc csatázás után a két penge egymásnak feszült, és akkor mélyen egymás szemeibe néztek.
- Airi sosem fog téged választani- mosolygott Grimmjow.
Hisagi dühe az arckifejezésén is alakot öltött.
- FOGD BE! Neki ehhez semmi köze!
- Na persze!- de akkor már Hisagi hatalmasat taszajtott a fiún. A további hadakozás után Grimmjow megállította az időt, és Shuuhei mögött bukkant fel, a torkához szegezett kardjával.
- Ez így túl egyszerű, pedig még olyan szívesen szórakoznék veled- Hisa vére már kicsordult.
- Azt mondod semmi köze ehhez Airinek? Ne mondd, hogy egy rakás, számunkra tök idegen halott miatt ilyen pipa lettél- ekkor Hisagi Grimmjow lábára taposott, és a csuklójához kapva kitekerte annak kezét hogy kiszabaduljon a szorításából.
- Megbízhatatlan vagy!
- Te pedig féltékeny.
Hisagi a kétségbeeséstől vezérelve rontott neki újra Grimmjownak, pedig tisztában volt vele hogy semmi esélye sincs ellene. Grimmjow meg bírta állítani az időt, és csak a csapdában tudott volna vele végezni, de akkor Airi útját állta, Grimmjow pedig addigra kiszabadult. Mikor Grimmjow újra használta az erejét, és földre terítette Hisagit, a mellkasának szegezte a kardot.
- Mondd, hogy neked is feltűnt, hogy már egy ideje csak szórakozom veled- mondta gonosz vigyorral az arcán, azzal belemélyesztette a kardot Hisagi mellkasába.
- Fejezd be kérlek, Grimmjow!- esett akkor térdre Airi, nem messze tőlük.
- Miért Airi? Ennek egyszer úgy is el kellett jönnie. Tudod, csak ketten élhetik túl.
- Én nem bírom ki, ha még egy fontos személyt elveszítek! Ha pedig, te végzel mindkettővel…én…én abba beleőrülök- a hajába markolt és összeszorította a fogait.
Hisa kihasználva azt, hogy Grimm nem figyelt, a maga mellett heverő kardjára emelte kezét, minden erejét összeszedve lelökte magáról Grimmjowot és ő hezitálás nélkül szíven szúrta a fiút. Majd a nyílt és friss sebének fájdalmától, ő is a földre hullott a kékség mellé és egymást nézték a földön, levegőt kapkodva. Grimmjow üvöltött a fájdalomtól, és alig kapott levegőt.
- Te sunyi fasz…csak csapdákkal és figyelemeltereléssel tudsz kinyírni…
- Túl sokáig szórakoztál velem…meg kellett volna előbb ölnöd…
-Grimmjow… .-Airi kitágult pupillákkal rohant Grimmow felé, és kétségbeesetten próbálta kezeivel elszorítani a vérző sebet, miközben Hisagi állapota is egyre inkább romlott.
- Nem hagyhatsz itt…nem hagyhatsz itt!- hajtogatta csak egyre a patakokban folyó könnyei mögül.
- Szeretlek- suttogta akkor először a szót Grimmjow utolsó erejével, és szemeiben kihunyt a fény.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!- ordította a lány fájdalmasan, ahogy csak kifért a torkán. Csupa vér volt mindene, az előtte heverő fiútól. Hisa sem maradt sokáig tisztában a helyzettel, elájult a mély mellkasi szúrás következtében és sok vért vesztett. Livia akkor bújt elő az ágak sűrűjéből, és Airi vállára rakta kezét. Riri akkor abbahagyta a kétségbeesetten próbálgatott újraélesztési technikákat.
- Várj! Ezzel nem segítesz! De én tudok segíteni neked.
- Még is miről beszélsz?- nézett fel megtörten Liviára a szőkeség- Mit tudnál te segíteni…
- Fel tudom támasztani- mondta ki olyan lazán mintha teljesen normális dolog lenne, és Ririnek kéne elgondolkodnia azon, hogy ez eddig miért nem jutott az eszébe.
- Ne nézz így! Tényleg! Az egyik kémnek ez volt az ereje, én pont azt vettem el utoljára. Mikor fát gyűjtöttem összeakadtam vele.
- Akkor csinálj valamit!
- Csak egy dolgot kérek cserébe…- Airi megrökönyödve ránézett Liviára.
- Kérlek hagyd meg Hisagit nekem... tudom még talán így sem lesz esélyem nála, mert minden második gondolata te vagy...most úgy is haragszol rá gondolom...nem is tudod mennyi fájdalmat okozol neki azzal hogy nem vele vagy... és ő ezt olyan jól leplezi...semmit sem látni belőle de én tudom...én érzem rajta. Úgy hogy egyezzünk meg abban hogy BÁRMI is történjen, bármilyen körülmények között is… de tartsd távol magad tőle!
Airi szemeiben remegtek a még ki nem hullott könnycseppek az indulattól, ami átjárta a testét. A tehetetlenség hatalmas méreteket öltött, a szíve még nem tudta feldolgozni ezt a törést, és Livia szavai is kétes érzelmeket váltottak ki belőle Hisagi iránt.
- Szerinted mégis mit mondhatok erre? - bámult rá ledöbbent üreges tekintettel - Engem... eddig se érdekelt...egy hatalmas bizonytalanság az életemben! - hazudta kifacsart lélekkel -Livia azt csinálsz amit akarsz, csak éleszd fel! - szorította meg a kihűlt Grimmjow kezét.
- Rendben van...öröm volt azt hallani fogy feleslegesen epekedett utánad- azzal kezeit a kékség vértől áztatott testére tette, és szinte másodpercek alatt érezte Airi, ahogy Grimmjow keze felmelegedik, visszatért a szín az arcába, és hirtelen felköhögött.
- GRIMMJOW- ugrott a nyakába zokogva.
- A…Airi…
- Grimmjow…Istenem, soha többé ne hagyj el SOHA!
- Nem, nem terveztelek- mosolygott a lányra fáradtan, és erőtlenül visszaölelt, aztán lehúzta Ririt magához, majd megcsókolta.
- Én is szeretlek- Airi édesen a fiúra mosolygott, akinek visszatértek ettől a mondattól az utolsó emlékei is. Elpirultan meredt a lányra, majd megkérdezte:
- De…még is hogy éltem túl?
Airi Livia felé biccentett, aki már Hisagi sebeit kötözgette.
Grimmjow megköszönte a lánynak a tettét, majd Hisagira meredt.
- Most fogom megölni…
- Elég lesz Grimmjow, hagyjuk őket, tűnjünk el innen.
Amint a szöszi a mondata végére ért, a feléjük közeledő léptek miatt megfordult.
Grimmjow is felpillantott, és tekintete találkozott a feléjük igyekvő Reikoéval, aki Renjivel és Ichigoval sietett hozzájuk.
- AIRI!- suhant a vöröske barátnője nyakába.
- Hisagi…az a hülye…mi próbáltuk visszatartani őt de…
- Látni sem akarom őt.
- Miért? Utálod?
- Megölte Grimmowot…Livia támasztotta fel.
Akkor mindenki rámeredt a lányra, aki pár perce a karkötőjével babrált valamit, aztán zavartan csak arrébb vonult.
- HISA MEG TUDTA ÖLNI?- akadt ki Kurosaki- Fuh, nagyon szerelmes lehet…
- Ennek semmi köze az egészhez!- bukott ki Airiből.
- Dehogyis nem- kémlelte Ichigo mosolyogva a fákat.
Hisagi akkor kezdett magához térni, de borzasztóan belázasodott a sebtől. Mindenki köré gyűlt, csak Airi sétált arrébb onnan.
Ekkor két ellenséges vörös ruhás kém bukkant fel a semmiből csendesen. Reiko kiszúrta, ahogy Livia, Airi irányába biccent, és az alakok egyből a szőkeségre vetik magukat.
- A vörös geisha emberei!- kiabált fel Rei abban a pillanatban, hiszen rögtön felismerte a jellegzetes egyenruhát, amiről annyit hallott. A többiek is feleszméltek, de a kémek túlképzettek voltak. Borzasztó gyorsan mozogtak, az aurájuk pedig nem volt a megszokott. Mindenki furcsállta hogy nem sebesítenek meg senkit, csak kikerülgették az irányukba történő támadásokat. Míg a többiek a kémekkel harcoltak, Livia odasétált Airihez.
- Nem bízlak a véletlenre- azzal az egyik kém kisuhant a támadások kavalkádjából, Livia pedig odalökte neki Airit, aki el is tűnt a kémmel együtt.
A másik geisha szolga elhajított egy füstbombát, ami ellepett mindent. Mire szertefoszlott, a kém már messze járt.
- Hol van Airi…HOL VAN AIRI?!- kiabálta Grimmjow kétségbeesetten, de senki sem tudott választ adni.
Livia is felszívódott, az áruló, aki az egészről tehetett.
A zűrzavarban az újból felszólaló zene teremtett csendet, és újból mindenki az égre meredt. Lejátszották a újonnan elhunyt kémek képeit. A lista nem volt kicsi, Grimmjow gondoskodott az esti mozizásról. Mindenki hangtalanul figyelt, majd mikor a vetítés abba maradt döbbenten egymásra meredtek. Végül Renji mondta ki először azt amire mindenki gondolt:
- Hitsugaya nem volt a listán…TOUSHIROU ÉLETBEN VAN!
A többiek még feldolgozatlanul hagyták magukban Renji szavait, és épp hogy boldog mosolyra húzódott a szájuk, mikor az égi képernyőn újból felvillant egy kép a diadalittas zene pedig felcsendült.
- Airi…- mondta ki elsőként Reiko, és végigfutatta szemeit a többiek döbbent arcán.
- Nem az nem lehet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése